Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. 141 méltóztatnak megengedni, t. képviselőház, hogy ha mi egy önálló készfizető jegybankot csinálunk és ezt a 6000 millió devizát, a melyre a magyar forgalomnak abszolúte szüksége nincsen, kivonjuk a devizakereskedésből és a magyar hiteligények kielégítésére forditjuk, akkor Magyarországon a kamatláb annyival olcsóbb kell hogy legyen, a mennyivel nagyobb lesz az a pénzkínálata a banknak, a melyet nem fordit ezen devizákra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es t. képviselőház, hogy ez igy van, hogy itt tulajdonképen az osztrák érdekeknek hozott nagymérvű áldozatról van szó, erre nézve elég annyit mondani, hogy a devizát arra használják fel épen, hogy a hamis kurzusparitást íentartsuk, mert a banknak ezen devizákkal az a hivatása, hogy a mikor a sterling ára felmegy, akkor ő olcsóbban kell hogy kínálja a piaczon a sterlinget; tehát nem hasznára, hanem inkább kárára van a bankra nézve ez az üzlet. Igen, de Magyarországnak abban, hogy ez a paritás fentartassék. abszolúte semmi érdeke nincsen; ez tisztán osztrák érdek. Hiszen számszerűleg méltóztattak hallani, hogy csak 10 százalék erejéig szerepel a devizaforgalomban. És, ha már most, t. kójjviselőház, figyelemmel leszünk arra, hogy Magyarországnak miért nincsen szüksége devizákra, erre az a feleletem: azért, mert a legjobb devizája a földön Magyarországnak van, t. i. a búza, A búza a világ legjobb devizája. Mi öt milliárd erejéig termelünk nyersterményeket, a melyek legnagyobb részben készfizetéssel lesznek kielégítve, és ezért nincsen nekünk szükségünk devizapolitikára és devizaáldozatokra, és ha ily viszonyok között lentartunk egy bankot, a mely tulajdonkéj^en nem is bank, hanem devizakereskedés, akkor méltóztassék belátni, hogy ez tisztán és kizárólag osztrák érdekből fentartott oly intézmény, a melytől mielőbb szabadulni a legnagyobb magyar érdek. (Igás! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ha méltóztatnak megnézni, hogy milyen rettenetes pusztítást visz véghez egy ilyen bank egy országban, arra nézve csak néhány adattal fogom illusztrálni állításomat, hogy milyen mértékű papirszaporulat van Magyarországon és mily irtóztató mértékű bankjegyforgalom hat közre arra, hogy Magyarországon a papírpénznek vásárlási képessége csökkenjen. (Halijuk! Halljuk!) Miután nagyon sok időt kellene e tekintetben igénybe vennem, csak rövid főbb vonásokban fogom jelezni a dolgot, (Halljuk!) és pedig arra vonatkozólag, t. képviselő urak, hogy szives figyelmükbe ajánljam először, hogy a paritás fentartása egyáltalában nem olyan tényező egy bank hivatásában, hogy az érdekünkben volna, hogy az a paritás fentartassék és hogy nekünk az volna az érdekünk, hogy & budapesti és bécsi paritás tartassák fenn. És ; nevetségére az egész világnak, a magyar aranyjáradék árfolyama lényegesen különbözik az osztrák aranyjáradék árfolyamától, holott egy és ugyanarra a valutára szól. És megtűrjük azt, t. képviselőház, hogy az a bank, melyet mi tartunk fenn, a magyar aranyjáradékot ugy lombardirozza, hogy 2—3—4 százalékos differencziával veszik a forgalomban a magyar aranyjáradékot, szemben az osztrák aranyjáradékkal. Az árfolyamban 1900-ban 114—119-ig változó árfolyama volt az osztrák járadéknak, a magyar járadéknak joedig 113—118, 1910-ben az osztrák aranyjáradéknak 116'40, a magyarnak 113 volt az árfolyama. Tehát a magyar aranyjáradéknak a mi bankunknál is majdnem 3°/o-kal kisebb értéke van, mint az osztrák járadéknak, és akkor ne méltóztassanak azon csodálkozni, hogy a bukovinai földhitelintézet zálogleveleit magasabb áron lehet eszkomj)tálni, mint a magyar földhitelintézetéit. Ha tehát közös bankot akarnak fentartani, akkor tessék megvédelmezni a magyar járadéknak legalább is a paritását az osztrák járadékkal és ne csináljanak olyan intézményt, a mely a mi hozzájárulásunkkal csökkenti a magyar aranyjáradék árfolyamát. Tagányi Sándor: Nem a bank csinálja az árfolyamot, hanem a tőzsde! Polónyi Géza: De ha megtetszik állapítani, hogy nem szabad neki az osztrák járadékot magasabb árfolyammal lombardiroznia, mint a magyar járadékot, meg fogja látni, mily hamar be fog állni a paritás. Ha bekövetkezik is az, hogy magasabb árfolyama lesz az osztrák aranyjáradéknak, de engedelmet kérek, azt a bankot, a melyet én állítok fel, eltiltom attól, hogy ugyanannak az államnak területén, ugyanazon valutára szóló papírokat magasabb százalékkal lombardirozhasson, mint az enyémet. Erről van szó. (Zaj.) Már most, ha meg méltóztatnak engedni statisztikai adataimat a következőkben adom röviden elő. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A bankjegygyártás jövedelmezősége szempontjából — mert ezen fordul meg egész okoskodásom — ugy áll a helyzet, hogy 1867-ben 551.000.000 volt a bankjegykibocsátás Magyarországon és ez 1909-ben 2188 millióra szaporodott fel, tehát körülbelül ötször annyira. Ki fogja azt állitani, hogy termelésünk 1867 óta ötszörösére emelkedett? A bankjegy évről évre szaporodó tendencziát mutat, a földnek azonban megvan a végső termelési határa. (Ugy van! balról). Az olyan agrár államnak, a mely ilyen bankrendszert tart fenn, a melyben ily mérhetetlen mennyiségű bankjegyszaporodás van, menthetetlenül el kell pusztulnia. (Ugy van! balról). De méltóztassanak a revirement-t meghallgatni. Ezelőtt 10 esztendővel az Osztrák-Magyar Bank egész üzleti forgalma 69 milliárdot tett ki; e tiz esztendő alatt 115 milliárdra, tehát majdnem kétszeresére emelkedett. Elrémítő adatok, a melyek következnek abból, hogy