Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 123 Mezőssy Béla: Elég szomorú! (Felkiáltások a baloldalon: A nemzetiségi pénzintézetek!) T. barátom, habár én legkevésbbé tartom is hivatásomnak, hogy a magyar pénzintézetek altruisztikus jellemvonásait én védelmezzem meg, mégis engedje meg nekem, hogy ebbeli tévedéséről felvilágosíthassam. Tud t. barátom arról, hogy az országos központi hitelszövetkezet törzsrészvényeit, mely pénzintézetek jegyezték? El sem hinné, hogy azok az intézetek, daczára annak, hogy egyáltalán nem altruisztikusak, mégis hajlandók voltak törzsrészvényeket adni? Nem kell ahhoz semmi egyéb, mint a kormány határozott jóakarata és szelíd nyomása. És ha a kormány, nemcsak ez a kormány, hanem más kormány is ezt a szolid nyomást nagyon sokszor igénybe veszi választási czélokra, (Derültség a baloldalon.) akkor igénybe kell vennie olyan czélokra is, a melyek a magyar mezőgazdaság elsőrendű szükségletét képezik. (Helyeslés balfelöl.) A másik kérdés, a melyre a t. kormány jóindulatát kérem és ebben a tekintetben igazán azt hiszem, hogy nem lesz véleménykülönbség közöttünk, az, hogy ezt a dolgot sürgősen csináljuk meg. Én a mi bukásunkban egyénileg — hiszen természetes, az ember leginkább ahhoz az ügykörhöz van hozzáforrva, a mellyel foglalkozik — legnagyobb mértékben azt sajnáltam, hogy nem volt módunkban, különösen Erdély viszonyaira való tekintettel a telepítési törvény megalkotása. Itt ütött valóban az utolsó óra. Én mély sajnálattal látom, hogy a politikai helyzet nem olyan, hogy azt remélhetnek, hogy ilyen nagyszabású törvényalkotás a magyar országgyűlés elé kerülhessen. De azt én nem merem feltételezni a kormányról, a mit egyes lapok irnak, nem merem feltételezni különösen a trónbeszéd után, a mely a telepítési törvényt programmjába vette, hogy a nemzetiségi kérdésre való tekintettel ez az akczió végleg elejtetett. Azonban addig is, a mig a rendes törvényhozási napi munkán felül nagyobbszabásu akczióval foglalkozhatunk, addig is, a mig erre a kérdésre rátérhetnénk, én kérem a t. kormányt, hogy az általam vázolt czélnak lehetővé tétele kérdésében állást foglalni szíveskedjék és vigye oda, lehetőleg gyorsan és energikusan a dolgot, hogy egy ilyen altruisztikus alapon álló intézet mielőbb létesülhessen. (Helyeslés a baloldalon.) A másik kérdés a szövetkezeti hitellel kapcsolatos. Tudom, hogy ezt sem lehetséges a bank-akta keretében megoldani, de szintén módjában áll a kormánynak ezt a kérdést is a törvény módosításával keresztülvinni. T. i. állandó támadásnak vagyunk mi a tárgyai azért, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében a szövetkezeti veszteségek részére nagymérvű fedezeti hiányok vannak. Ezt a felelősséget mi nem kívánjuk viselni. A t. pénzügyminister ur legjobban tudhatja, hogy ezen veszteségek leginkább az ipari szövetkezeteknél fordulnak elő. Szterényi József: Fedeztük! Mezőssy Béla: Világért sem állítom, hogy nem fedezték, T. barátaim fedezték, de bennünket ütöttek érte. Ez az igazságos elbírálás, a melylyel a magyar mezőgazdaság érdekei a sajtó egy részébon rendszerint találkozni szoktak. Épen azért, miután az Országos Központi Hitelszövetkezet gyermekczipőiből már nagyon kinőtt és épen azért mert az érdekellentét az ipari és mezőgazdasági hitelszövetkezetek között nagyon sokszor nagyon is szembeötlő; kérem a t. kormányt, hogy ezt az elválasztást és elkülönítést lehetővé tenni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) És végül a közraktárak intézményének módosítását kérném, esetleg novelláris utón. Ezt részletesen megtárgyaltuk a pénzügyi bizottságban, épen azért csak nagyon röviden alludálok itt reá, mert igazán abszurdum, hogy az Osztrák-Magyar Bankban megvan a hajlandóság arra nézve, hogy a szövetkezetek raktárjegyeit legnagyobb készséggel leszámolná, a a warránsoknak az egész vonalon való behozását indokoltnak látja, és tisztán és kizárólag azért, mert a kereskedelmi törvénynek van egy rendelkezése, a mely az ilyen warránsok kibocsátását igen nagy összeghez köti, ma ott tartunk, hogy a pénzügyminister ur nekünk adott informácziója szerint is az egész országban tisztán és kizárólag két olyan közraktár van, a melynek warránsait az Osztrák-Magyar Bank leszarni tolj a. B, Kladarassy-Beck Gyula: Más ok is van! Mezőssy Béla: Tudom, hogy van, de ezeknek tárgyalásába bocsátkozni nem kívánok. Ezekben adtam elő azon kívánságokat, a melyeket, azt hiszem, pártkülönbség nélkül a magyar mezőgazdaság, a magyar gazdatársadalom a jelenlegi alkalommal a t. kormány figyelmébe ajánl. Miután a bankszabadalom megalkotásánál nem sikerült ezen felfogásom szerint jogos és méltányos kérdéseket előzetesen elintézni, én kérem a kormányt, hogy adminisztratív utón sürgősen ezen kérdésekkel foglalkozni méltóztassék. Én t. ház! Nagyon köszönöm a t. ház figyelmét és miután további felszólalásom egészen olyan természetű lett volna, a melyet a törvényjavaslat 5. §-nak tárgyalásánál mondhatok el, ezúttal befejezem szavaimat és a törvényjavaslatot az előadottak alajjján el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök'. A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk.') Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Egy igen rövid felszólalásra kérem a t. képvielőház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) A t. előttem szóló képviselő ur azt vette — ugy látom —rossznéven, 16*