Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

Sí. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 121 Fiehtegasse-i szerkesztő ur a maga lapjában megszövegezte, bennünket igazán abszolúte nem érdekel. Bennünket semmi egyéb nem köt, mint tisztán és kizárólag a kiegyezés azon szövegezése és az a zárjegyzőkönyv, a mely abban tényleg benne foglaltatik. Ez pedig semmi egyebet, sem többet, sem kevesebbet nem tartalmaz, mint hogy arra az esetre, ha a vámszerződés tartama alatt 1917-ig az önálló jegybank felállíttathatott volna és e miatt esetleg Magyarországon a diszázsió esete beállott volna, a magyar kormány kötelezettséget vállal azért, hogy a pénz értékének különbözőségéből folyó ellentétekért az osztrák közgazdaság nem fog kárt szenvedni. De hogy mely téren, mely terrénumon és milyen mértékig, arra vonatkozólag történtek azok a megállapodások. Hogy aztán erre a formulára vonatkozólag Spitzmüller abban a felolvasásban vagy Pretis egy másik felolvasásában minő konklúziókat vont le, ezek előkelő idegeneknek magánvéleményei, melyek bennünket legfeljebb csak a tudományos érték szempontjából érdekelnek. De ha az én t. barátom szíveskedik itt Spitzmüller felolvasásának épen a legkihegyezettehb részére hivatkozni és azt mondja, hogy ez a bankformula megköti Magyarországot nemcsak abban, hogy az állami fizetéseknek ezentúl egyenlő aranyalapon kell történniök, hanem abban is, hogy az kiterjed az összes egyéb fizetésekre is és egyúttal ennek a bankformulának az a különös tulajdonsága van, hogy annál többet ér, minél több nehézségeket teremt a saját maga érvényesülésének, tehát nem egyéb, mint olyan bűvös pentagramm, mely az önálló bank útjában áll: ezt, igaz, gondolta Spitzmüller, de — bocsánatot kérek — ezért mindenkinek a világon inkább van joga szemrehányást tenni, mint épen Hegedüs Lóránt t. barátomnak ós a t. túloldalnak. Hisz nincs a világnak annyi hektó-, penta- és dekagrammja, a mely az önálló jegybank felállításának nagyobb akadálya lenne, mint épen t. barátaim, t. i. azok, a kik eddig a vita keretében felszólaltak és a t. többség, a mely az önálló jegybankot ex offo, elvi álláspont alapján visszautasítja. (Ugy van! balfelöl.) Tehát ez a formula, ha még akadály lenne is az önálló jegybank felállítása szempontjából, ma pusztán csak akadémikus jelentőséggel bír, mert ime, itt van egy többség, a mely az önálló jegybankot sem 1915-re, sem 1917-re nem akarja, és így ebből a formulából ós annak tartalmából a magyar közgazdaságra abszolúte semmiféle hátrány a világon de facto nem származott és nem is származhatik. Azután egy másik nyilatkozatra is hivatkozik Hegedüs Lóránt barátom a kiegyezéssel szemben és azt mondja, hogy kezében vannak az Ausgleiehskommission-nak aktái, és az Ausgleichskommision jelentésének 22-ik oldalán azt mondja, hogy az osztrákok nem mehetnek bele KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, IV. KÖTET. a bankközösség meghosszabbításába azért, mert hiszen nem voltak tisztában a felől, hogy 1905-ben a magyarok nem fogják-e felhasználni a közös jegybankot arra, hogy az önálló vámterületre előkészüljenek. Hegedüs Lóránt t. barátom ebben az osztrák indokolásban hazaárulást lát és csodálja, hogy sem a többség, sem a magyar kormány ezt vissza nem utasította. Kérem, ebben semmiféle hazaárulás nincs, sem osztrák, sem magyar részről. Ez egy teljesen osztrák álláspont, a mely álláspontot mi a magunk részéről természetesen egyszerűen nem honoráltunk, de hogy ők mivel indokolták meg a kiegyezésüket, az bennünket abszolúte nem érdekel. Végezni kivánok, t. ház, az ő szemrehányásainak politikai részével, csak egyre kell kiterjeszkednem, miután ez a magyar sajtóban igen nagy port vert fel, t. i. arra a Sieghardt-féle jegyzőkönyvi nyilatkozatra. (Halljuk ! Halljuk!) Annyival is inkább foglalkoznom kell ezzel a nyilatkozattal, mert hiszen egy elsőrangú bécsi újságban a hivatalosság bizonyos színezetével egy nyilatkozat jelent meg erre nézve és azonkívül a kormánynak egyik nagyon is tulző irányban haladó félhivatalosában tegnap, e nyilatkozattal kapcsolatosan, egy szerintem igen jogtalan támadás látott napvilágot. Egy hang (balfélöl): Melyikben ? Mezőssy Béía: A Budapesti Naplóban! (FölkiőMások a szélsobaloldalon: Nem fontos!) Én azt is el szoktam olvasni. Kossuth Ferencz semmi egyebet nem mondott, csak egy tényt konstatált. Konstatálta azt a tényt és én ugy fogom fel a kvótával való minden vonatkozás nélkül, hogy odáig eljutottunk — mert hiszen ez a nyilatkozat nem egy magánfélnek a nyilatkozata volt, hanem az osztrák kormány hivatalosan leadott nyilatkozata, — hogy odáig eljutott és abban megegyezett a Beck-kormány és a Wekerle-kormány, hogy a katonai kérdések terén az osztrák kormány nem hogy ellenezni fogja a magyar kívánságokat — e tekintetben a hivatalos memória egy kicsit sántit, hanem igenis támogatni fogja az általunk felállított, úgynevezett katonai követeléseket. Ezt, t. ház, utoljára lekicsinyelni nem lehet és nem is akarom azt a kvóta kérdésével kapcsolatba hozni. De én bátor vagyok egy szerény kérdést intézni az igen t. ministerelnök úrhoz, a melyre tudom, hogy nem fogok választ kapni, a mi egészen természetes is. Nem jól érezné-e magát, hogyha abban a helyzetben lenne a jelenlegi Bienerth-kormánynyal szemben, vagy annak az én előttem már nagyon is közel jövőben lebegő utódjával szemben, nem jó volna-e, hogyha abban a helyzetben érezhetné magát, nemcsak ezzel a korinánynyal szemben, hanem bármelyik utódjával szemben, hogy ha az az osztrák kormány azt az álláspontot foglalná el ma, mint a melyet a Beck-kormány a kiegyezési tárgyaié