Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

114 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. akkor ez nem egyéb t, ház, mint folytatása annak a sajnos, immár évszázados politikának, hogy mi akkor is vitatkozunk és veszekedünk egymással, a mikor egy ellentétes érdekű külföldi tényező a nevető harmadik. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Azért mondta az osztrák pénzügyminister, hogy mindenütt az osztrák álláspont győzött! Hantos ESemér: A készfizetések kérdésével, t. ház, röviden végeztem volna. Nagyon szeretnék bővebben foglalkozni azzal a kérdéssel, a mely kérdésről sokat irnak a lapokban is, a mely ezen formulának a tudományához, a pénzügyi tudományhoz való viszonyát és ebből a szempontból való tarthatatlanságát dokumentálja. En erről a kérdésről bővebben irni fogok, egy vonatkozásban azonban szükségesnek tartom a kérdés megvitatását. Alig jelent meg ez a törvényjavaslat, az ócsárlók nagy tábora mindjárt kisütötte, hogy a magyar pénzügyminister itt lépre ment egy strassburgi tanárnak, a kit Knappnak hívnak és voltaképen nem tett mást, mint ezt a Knajip-féle teóriát jnagizálta. Ugyanaz a Benedikt, a kiről oly sok szó esett és a ki a magyar gazdasági érdekek ismert barátja, vezérczikket irt a készfizetések ellen és arról, hogy a pénzügyminister becsempészte a . törvényjavaslatba a Knapp-féle elméletet és másnap Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk tollából egy vezérczikk jelent meg az Egyetértés czimű lapban, a mely igen humorosan foglalkozik a kérdéssel és kisüti, hogy ez a Lukácsféle javaslat kétszeresen Knapp, először mert Knapp magyarul szűket jelent, és ez a javaslat ugyancsak szűk, másodszor pedig azért, mert formális utánzása a Knapp-féle elméletnek. Ezt a felfogást aztán tovább fűzték az ellenzéki lapok és az ember nem is csodálkoznék ezen, ha nem látta volna azt, hogy még másfél évvel ezelőtt, mikor az önálló bankért folyt a küzdelem, ugyanezek a lapok ugyanazt a Knappot a világ legnagyobb pénzügyi szakemberének állították csak azért, mert azt mondta, hogy az önálló bank felállításának semmi akadálya nincs. (TJgy van! Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én sem olyan nagynak tartom, mint a milyennek akkor feltüntettük, sem olyan kicsinynek, mint a milyennek most szeretik feltüntetni, azt azonban tudom, hogy ez a formula a Knapp-féle teóriával semmiféle vonatkozásban nem áll. Ez a Knapp sajátságos iró; csinált magának egy teóriát és ahhoz egy külön szótárt, a melyet nagyon kevesen értenek. De egyben mégis hasoulit ez a Knapp sok más iróhoz, t. i. abban, hogy róla is sokkal többen beszélnek, mint a mennyien olvassák. (Derültség jobbfeV'l.) Ez a Knapp, — a kinek teóriáját csak néhány mondattal akarom megvilágitani — abból indult ki, hogy a pénz voltaképen a jogrend szüleménye; nincs rá szükség, hogy épen aranyból, ezüstből legyen, lehet bármiből, ha rajta van az állami bélyegző, die staatliche Begiltigung, a mint ő mondja; akkor pénz és mindenki köteles elfogadni. Kétségtelen, hogy ebben van valami igaz. Ha Montenegró királysága kimondja, hogy a kecskeköröm pénz, ha Libéria köztársaság kimondja, hogy a csigahéj lesz ezután a pénz, akkor Montenegró hegyi pásztora kecskekörömmel, Libéria feketebőrű fia pedig csigahéjjal fog fizetni; azonban ha Bécsbe vagy Londonba fog menni kölcsönért, akkor azt a pénzt már nem fogadják el tőle, hanem arany rudat vagy aranyport kérnek tőle. Látható tehát, hogy ez a Knapp-féle teória véget ér ott, a hol a nehézség kezdődik : az állami határoknál; azokon túl terjedni nem tud. Azonban valami tekintetben mégis hasonló az ő felfogása ahhoz, mint a mely a javaslatban jut kifejezésre. Könyvének egy fejezete igy szól: »Der feste Kurs als letztes Ziel«, a fix árfolyam, mint végső czél. Azonban azt a czélt, a melyet mi ezzel a javaslattal elértünk, Knapp csak ugy képzeli elérhetőnek, ha két állam, például Ausztria és Magyarország, vagy a monarchia és a vámkülföld, vagy a monarchia és„ Németország egymással szerződésre lépnek. 0 csak ugy tudja ezt elképzelni, mert szerinte aranykészletre szükség nincs. Ha azonban két állam szerződik egymással, akkor a váltóárfolyam fix kurzuson tartatik. Ez természetesen a lehetetlenség föltételezése és nem óhajtok tovább foglalkozni a kérdéssel, de megállapíthatom, azt hiszem, hogy ez a formula éjsoly távol ^áll a Knapp-féle teóriától, a mily távol áll a Knapp-féle tan az igazi tudománytól. At kell térnem a törvényjavaslat egyéb igen fontos rendelkezéseire, a melyek körül itt kevesebb vita folyik, és a melyek körül, ugy látom, a t. ellenzék sem bir egységes fölfogással. Elsősorban az adómentes bankjegykontingens kiterjesztéséről kell beszélnem. Itt kétféle álláspont küzd odaát: az egyiket Földes Béla igen t. képviselőtársam fejezte ki, mikor azt mondotta, hogy ez az egész kontingentálási rendszer idejét múlt dolog, ez olyan régi czopf, a mellyel egyszersmindenkorra jó volna végezni. A másik fölfogás Tüdős János t. kéjjviselőtársam határozati javaslatában jut kifejezésre, a mikor fentartandónak véli ugyan a kontingenst, azonban azt találja, hogy a törvényjavaslat túlmagasra szabta. T. ház! A javaslat mindezekre megadja a . helyes választ. Azt mondja, hogy a kontingentálási rendszerrel nem szakithatunk, ós az egész világon talán csak két bank van, a mely ezzel szakítani inert, a kis svájczi és a kis németalföldi, a többi államokban mindenütt kontingentálva van a bankjegyforgalom. De fontos is ez a rendszer sok szempontból. A kontingens, mint a túloldal is elismeri, arra való, hogy az