Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. 55 Holló Lajos: Az is csak az államvasutak részére! Szterényi József: Nem, kérem, az összehasonlíthatatlanul sokkal többet termel, ötször, hatszor, talán tízszer többet, mint a mennyi a régi osztrák államvasutak szükséglete lett volna, az elenyésző csekélység e hatalmas gyári czentrum termeléséhez képest. Szerintem tehát csak oly iparoknál lehet értékes a földgáz, melyeknek anyaga helyben vagy közel fekszik, a melyek másrészt igen nagymennyiségű erőt vagy hőt igényelnek és harmadszor, a hol a munkásokat nem kell odatelepiteni, mert a Mezőség az az országnak egyik leggyérebben lakott vidéke, ha oda akarunk, munkásokat telepíteni, minden ilyen ipari vállalkozáshoz oly nagy beruházások szükségesek, munkabéremelkedések, miáltal oly differencziák támasztatnak, a melyek teljesen eliminálják azt a különös nagy hasznot, a melyet a motorikus erőnek, vagy a fűtőanyagnak ingyen rendelkezésre való bocsátása nyújt. És itt jöjjünk tisztába azzal, mi szeretjük összehasonlítani földgázunkat az amerikai földgázzal, az amerikai viszonyokkal. A viszonyok nagyon ellentétesek, mert mig Amerikában Texasban, Pensylvániában, hol a földgázok nagy mennyiségben vannak, akárhol akartak indusztriát teremteni, oda mindenütt munkásokat kellett odatelepiteni, tehát a versenyviszonyok e részben azonosak, addig minálunk egy aránylag gyér lakosságú vidékre kell vinni a munkásokat, szemben az ország azon vidékeivel, melyek az iparra földrajzi fekvésüknél fogva alkalmasabbak és kellő munkáselemmel is bírnak. Wekerle ministerelnök mikor ezen kérdésekkel behatóan foglalkozott, szakértőket küldött Amerikába, a kik megállapították, hogy az amerikai földgáz 60°/o-a átlag nem ipari czélokra használtatik, nem motorikus erőre, hanem közvetlenül fűtésre és világításra; ennélfogva azt hiszem, hogy az ipari fejlesztési szempontokon kivül, melyekre leszek bátor röviden utalni, különösen és első sorban erre kellene a fősúlyt fektetni. E mellett igen nagy fogyasztót kaphatunk, s ezáltal nagy gazdasági lendületet adhatnánk a mi erdélyi államvasuti hálózatunknak a trakczióra való felhasználásával ezen földgáznak, akár villamos transzformálás, akár gáz alakjában. Különböző formái vannak ennek, fel lehetne és fel is kellene használni elsősorban Erdély városainak, nagyobb községeinek fűtésére és világítására, akár csővezetékkel, akár villamos transzformálással, és itt nemcsak gazdasági tér nyilik, hanem kulturális feladatot is fog megoldani ez a kezdeményezés, kulturális viszonyokat is fog behozni egy vidékre, hol sajnosán a közgazdasági viszonyok mostoha volta folytán a helyzet igen súlyos és nehéz. Erdély városai és községei meglévő indusztriájának szolgálatára bocsátva, az erdélyi városok iparát regenerálhatná, sőt ha a kisiparnak motorikus erőt is adunk, s az állam így áldozatot hoz érte, akkor nagy szocziális és gazdasági problémát is old meg. Es most pár szóval utalok arra, hogy szerény véleményem szerint helyi iparok tekintetében mit érhetünk el vele. Egy nagy iparágról van szó, rokonságban a kálisó mezőgazdasági jelentőségével. Egy szerencsés kapocs, mely itt felmerül, ugyanezen eszmekörben mozog. Hiszen a kálisó gazdasági jelentősége nem annyira a magyar ipar érdekében, mint inkább a magyar mezőgazdaság érdekében lesz. T. pénzügyminister ur, én tovább mennék és pedig az állami vállalkozásnak legmesszebbmenő formájáig. Habár a magániparnak, a magánvállalkozásnak korlátozását kényszerítő szükség nélkül sohasem fognám védeni, elmennék addig a határig, hogy — uj iparágról lévén szó, mely a magyar mezőgazdaságnak nagy segítséget nyújt — államilag létesítenék nitrogén trágyagyárat, nem kell más hozzá az erőn kivül, mint levegő és mészkő, mind a kettő rendelkezésre áll ott helyben, óriási ipart fejleszthetne a pénzügyminister ur ott a svéd ipar példájára. Hisz ott két telepen, Nottodenban és ítjukanfossban 120.000 lóerővel a magánvállalkozás létesített ilyen gyárat, a melyhez társult a bádeni anilingyár, mely utóbbin óriási kísérletek folytak e téren. Itt óriási tér nyilik meg az ipari tevékenység számára a mezőgazdaság érdekében. Ott van egy második nagy dolog, a mely helyhez van kötve és óriási energiát fogyaszt. Nagy magyar nyersanyagkészleteket dolgozna fel az alumínium-ipar, a melyben ma Európa egy országnak az adófizetője. Topánfalva vidékén ott vannak a nagy bauzid-telepek és egész Gyulafehérvár vidékéig a legkitűnőbb aluminiumanyagot fedezték fel a geológusok. Ott van mind ennek a felhasználása a nagy indusztria számára. E meUett a pénzügyminister ur — azt hiszem, a pénzügyi bizottságban, vagy a nyilvánosság előtt beszélt erről — nagyon helyesen méltóztatott utalni arra, hogy a vasipar terén igen nagy eredményeket fog ezzel elérhetni; az elektro-metallurgiai iparok terén a fémkohászatnak modernebbé, jövedelmezőbbé tétele terén is igen nagy eredményeket érhet el. Ez, azt hiszem, oly terrénum, a melyben nem is kell elkalandoznunk, — bocsánat a kifejezésért — ama tömegtermelő iparágakra, a melyekre a gáz és vidék kevésbbé alkalmas. Erdélynek azon a vidékén egy óriási indusztria lehetséges, de meggyőződésem szerint csak ezekben a keretekben. Olvastam azt is, hogy üvegipart akarnak ott fejleszteni. Engedjen meg nekem a t. pénzügyminister ur, ez aligha fog sikerülni. Ez a példa szintén Amerikából van véve, mert Amerikában