Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-77
534 77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. ügyi hasznosságnak a fogalomköréből, (Igaz! | Ugy van ! a baloldalon.) hogy az előadó urnak ezt a kifejezését sajátítsam ki, hanem ugy vizsgálnunk kell azokat a nagy, egyetemes, a nemzeti fejlődésnek és jövendő erőgyűjtésnek fogalmát átható és átölelő kérdéseket, melyek ezzel kapcsolatban vannak. Es akkor fel keli vetnünk a kérdést, abban a formájában, vájjon mindaz az erkölcsi és anyagi erő, melyet egy önálló bank felállítására kell fordítanunk, mindaz az energia, melyet megvalósításánál érvényesíteni akarunk, elfecsérlett erő-e és és nem irhatjuk-e azt teljes joggal a nemzet vagyonkönyvének arra a lapjára, a hol a hasznos beruházásokat könyveljük el ? (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Elismerem, a vita szempontjából az ellenfél ennél a kérdésnél előnyös helyzetben van. Neki, t. képviselőház, az adott helyzetből kell kiindulnia, nekünk ellenben ezután megteremtendő alakulatokkal kell foglalkoznunk, és ilyen ezután megteremtendő alakulatokhoz a lehetőségeknek a dolog természete szerint sokkal nagyobb raja fűződik, mint a másikhoz. Ez az oka annak, hogy az összes szakállas jósnők és az összes szakálltalan politikai jósok kimentik jövendőmondó tudományukat abban, hogy megjövendölik, hogy ha az önálló jegybank létesül, akkor a politikai Halley-üstökös össze fog ütközni ezzel a mi földgolyónkkal és az Isten tudja, minő katasztrófát fog zúdítani szegény hazánkra. Azt elismerik ezek az urak is, — és ebben nincs nézeteltérés, — hogy az önálló jegybank felállításának lehetősége teljes mértékben megvan. De valahányszor erről a lehetőségről heszélnek, mindannyiszor a kromatikus skálának olyan hangszinezetével adják ezt elő, hogy hiszen lehetni lehetséges, de aztán a jó Isten tudja, hogy fogunk majd utána festeni. A mikor a kérdésnek ezzel a részével foglalkozom; méltóztassék megengedni, hogy egy megszokott gyengeségemmel szakítsak. Nekem g) r engém az, hogy az érveknek és az argumentáczióknak terén — másutt, fájdalom, ugy sem engedhetem meg magamnak ezt a luxust — szeretek a magam automobiljában utazni és nem szivesén ülök be azokba a számozott kocsikba, a melyekbe mindenkinek módja van beleülni. De az a felfogásom, hogy közgazdasági kérdéseknél nem az eredetiség a fő, s törekvésünknek nem ez a súlypontja, "hanem az, hogy igazságot mondjunk. (Helyeslés.) Ezért s hogy beláthassuk a beutazandó vidéknek minden részletét, méltóztassanak nekem megbocsátani, ha néhány ismert részlettel fogok egészen röviden előállani, utalással azokra, a miket a bankszakértők a maguk véleményében elmondtak. (Halljuk! Hdljuh!) Kétségtelen, hagy a mikor egy önálló jegybanknak felállításáról van szó, akkor az eldöntendő első kérdés az, hogy mennyi hát a magyar hiteléletnek igénye és mennyi ezzel szemben az a fedezet, a melyet a jegybank nyújtani képes. A szakértői véleményekből mindenki elolvashatja — I a mire most csak pillanatnyilag utalok — hogy a közös bank magyar fiókjánál leszámítolt, és pedig nem a behajtás végett ott jelentkezőknek, hanem leszámítolás végett ott benyújtott váltóknak — mert hisz ez meríti ki a magyar hitelélet igényeit — az összege a legnagyobb hitelfeszültségnek idejében, 1907. deczember havában, sem tett ki többet, mint 346 milliót, vagy kerekítsük ki felfelé, 350 milliót; 48 milliót tett ki a maximális lombard, kerekítsük ki ezt az összsget is 50 millióra ; tehát ez összesen 400 millió. 300 millióra rug a kinyomozott adatok alapján az a váltó- és lombardszükséglet, a melyet mi más osztrák pénzintézetektől veszünk igénybe. S miután — gondolom — senki sincs abban a véleményben, hogy az önálló jegybank ielálHtásának esetére megszűnik minden összeköttetésünk Ausztriával, s azt egyszerre ketté vágjuk, minden szakértőnek vélekedése szerint annak az összegnek legfeljebb felét lehet felvenni olyan gyanánt, a mely Magyarországon a jegybanknál keresne kielégítést akkor, ha önálló jegybankunk volna. Tehát a 350 milliónak és a 150 milliónak összege összesen 500 millió korona, a mely a maximális hitelszükségletet teszi. Ezzel szemben az összes bankszakértők 150 millióra tették a szükséges tőkének alapösszegét, a mire nézve igazán nem volt nézeteltérés, hogy ezt akár Magyarországon, akár — ha akarj uk — a külföldi tőkének is segédletbe vételével meg tudjuk szerezni. 50 millió az az összeg, a mely giróbetétek gyanánt van elhelyezve eddig is Magyarországon és 100 millió korona az, a melyre feltétlen biztonsággal lehet számítani, mint állami elhelyezésre. Hiszen az állami zárószámadásoknak tanúsága szerint ennél jóval nagyobb az a készlet, a melylyel ma a magyar állam rendelkezik. így tehát 500 millió korona hiteligénynyel szemben 300 millió korona kétségtelen fedezet állván, azt találjuk, hogy máris 54%-os érezfedezettel rendelkezünk, szemben a törvény által igényelt 40 százalékkal. Ne méltóztassanak kicsinyelni ezt az összeget akkor, ha meg méltóztatnak nézni például a német birodalmi bank 1909. évi deczember 31-iki kimutatását, a melyből az tűnik ki, hogy abban az időben a jegyek érczfedezete ott 44l százalék volt. Akár ezt a számítást veszszük alapul, akár azt az igen elmés számítást, a melyet báró Kornfeld tett a maga véleményében és a melyre kitérni nem akarok, minden kétségen felül áll az, hogy mi fundált bankkal rendelkezünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig azt. méltóztassék szintén megengedni, hogy egy bank iránt való bizodalomnál és teljesítőképességének megállapításánál az első és leglényegesebb kérdés az, jól van-e fundálva az a bank vagy sem, jól van-e kezelve, vagy sem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, senki kétségbe nem vonhatja, hogy ilyen jegybank kezelésére való képességünk megvan, annálisinkább, mert a bank szétválasztásának esetére, bár az osztrák banknak joga lesz nálunk fentartani fiókokat, kipróbált
