Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. 527 jobbjelől. Elnök csenget.) hogy ő nem akar pengőfizető lenni, az osztrák kormány hiába egyezik bele abba, hogy elismeri a vis majort; ha a magyar kormány a vis majort el nem ismeri, abban az esetben a bank köteles a műveletet tovább folytatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva azt hiszem, hogy teljes biztonságban lehetünk, olyan biztonságban, a mely Európában egyáltalán lehetséges. De hogy igazam van, midőn azt mondom, hogy az aranyfizetés lényege benne van ebben a javaslatban ; hogy benne van az, a mit Ígértünk ; hogy igazam van abban, hogy ez az emberileg lehető legtökéletesebb szankczióval van körülvéve, arra nézve csak azt mondom, hogy ha lehet vitatkozni a tudománynyal, lehet vitatkozni az elmélettel és lehet vitatkozni a politikával, ámde az élettel nem lehet vitatkozni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) az élet pedig fényes, megdönthetetlen és századokra szóló bizonyítékot adott a mellett, hogy a kormány politikája helyes volt és a külföld elismeri, hogy ebben benne van a teljes valutarendezés. S ez semmi egyéb, mint az a bizonyíték, hogy az uj magyar kölcsön egyben különbözik minden más kölcsöntől, abban, hogy magában a szövegében ki van kötve, hogy a paritás fentartandó; az a paritás, a melyet nekünk a bank biztosit akkor, a' mikor kimondjuk, hogy ha a paritást nem tartja fenn, akkor elveszett. A paritás fentartandó, mert benne van minden uj kötvényben, hogy 200 koronáért a magyar állam kötelezi magát, hogy évenkint fizet 8 koronát, 6 márka 20 pfenniget, 8 frank 40 centimot, 6 shilling és 20 centet. Az eredmény az lett, hogy a külföld látva azt, hogy mi a paritást biztosítani akarjuk és látva azt, hogy mi a bankszabadalom alapján a paritást biztosítani is tudjuk, 14 milliárdot jegyzett a mi kölcsönünkből. Ez egészen világos, hogy itt semmi kétség nincs, abban a javaslatban benne van, a mit mi az aranyfizetések tekintetében Ígértünk. Ennélfogva végkövetkeztetésem, t. uraim, az, hogy nem félve, nem bátortalanul, hanem egészen világosan azt mondhatjuk választóinknak, hogy mi ezen javaslat alapján a kormányt pobtikai felelősségünk teljes tudatában támogatjuk. (Elénk helyeslés és tetszés jobbjelől.) Egy hang (balfelől): És a választók el fogják hinni ? (Zaj balfelől. (Halljuk! Halljuk! jobbjelől.) Hegedüs Lóránt: Ezzel, t. ház, én befejeztem felszólalásomat és midőn megköszönöm a t. ház szíves figyelmét, méltóztassék még megengedni, hogy egy személyi kérdést tisztázzak. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy ez szokatlan dolog, de én londoni diák koromban sokat ültem a Westminster palota karzatán és ott nem ritkán hallottam, hogy megvallottak a szónokok, hogy őket valamely javaslathoz személyi érdek is fűzi. Tizennyolcz évvel ezelőtt kezdte meg a magyar kormány a valutarendezés nagy művét és akkor is ugy kellett Ausztriára reáerőszakolni ezt a nagy haladást és akkor is csak későn tudta meg Ausztria, hogy mennyire az ő javára is szolgál. Akkor, 18 évvel ezelőtt, a delegáczió hadügjd bizottságának előadója és a képviselőházban a pénzügyi tárcza előadója Hegedüs Sándor volt, a ki egy sajátságos felfogásból indult ki, a melyet szabad nekem is követnem. (Halljuk ! Halljuk !) . - \ Az édesatyám abból a felfogásból indult ki, hogy azok a körök, a melyek különösen a katonaság nagy fejlesztését annyira szivükön viselik, és a melyek mindig Magyarországot okolják azért, hogy nincsen elég tekintettel a nagyhatalmi állásra, azok a körök kell hogy megtanulják, hogy a monarchiának a hadseregen kivül második érczvértezetét a valuta képezi és hogy egy nagyhatalomnak ép oly szüksége van arra, hogy a kardjára üthessen, mint arra, hogy a teljes valuta legyen a háta mögött. Ezért mi Magyarország az egész monarchia érdekét szolgáljuk, midőn most is az osztrákokat arra szorítjuk, hogy ezen az utón tovább haladjunk. Édesapám erre való tekintettel azt mondta (olvassa) : »Nem kell azt hinni, hogy ez a mi küzdelmünk egy könnyű dolog, nem kell azt hinni, hogyha a valuta rendezve lesz, akkor könnyen térhetünk pihenni, ellenkezőleg : ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a nyugalomnak és tétlenségnek Eldorádója lesz ez az ország. Eddig elszigeteltségben voltunk, gyermekek meg tehetetlen öregek és csak akkor leszünk férfiak a nemzetek között, a midőn egyenlő szilárd alapokra állunk velük és belemegyünk a versenybe eg3^enlő feltételek között és mondotta harmadszor (olvassa): hogy mindennek az alfája »a készfizetések pontos előkészítése*. Most, t. ház, az élet kifürkészhetetlen forgandósága folytán ugyanabban a minőségben, mind a két minőségben egy második generáczió áll a t. ház előtt és 18 év múlva én is ismételhetem azt, a mit Hegedüs Sándor mondott, hogy mindazok, a kik Ausztriában a katonaság kifejlesztését akarják, tudják meg, hogy ennek nagy érdeke, hogy a mi művünk teljesen befejezve legyen. Én is ismétlem, hogy a mi küzdelmeink nem szűntek meg, hanem tovább is és még erősebben folytatódni fognak és ismétlem, a mi meggyőződésem volt és kifejtettem, hogy pontos előkészítése e nagy műnek ez a lényege a dolognak, ebben a javaslatban benne van. Sokan azok közül, a kik 18 évvel ezelőtt segítettek e nagy munkában, már nincsenek köztünk, de ime, az ő működésük nem volt hiábavaló. Mert bár a nemzedékek elhullanak, de az elmúló generácziókon keresztültörnek nemzetünk nagy czéljai, melyek örökkévalók. S az .életnek és halálnak igazságával hirdetik azt nekünk, hogy elcsüggedésre semmi ok, hogy nálunk senki sem dolgozik hasztalan, s hogy mi is, önök is odaát el fogják érni mindazt, de csak azt, a miért magyar nemzedékek szívós munkával küzdenek. Elfogadom a javaslatot. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Élénk felkiáltások : Szünetet kérünk !)