Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

496 76. országos ülés 1911 január íi-én, szombaton. is meg lenne könnyítve, egyszóval jobban tudnánk szabadulni az Ausztriától való gazdasági függéstől. Végül röviden át kivánok térni annak felemlitésére, hogy a mostani kormányjavaslat miként oldja meg a készfizetések rendezését. (Halljuk! Halljuk!) Emiitettem, hogy az 1903 márczius 30-án beterjesztett kormányjavaslatban szó van a készfizetések felvételéről, és itt az 1. §-ban kifejezetten törvényileg proklamálva volt az, hogy a készfizetési kötelezettségre vonatkozólag a bank alapszabályai 83. czikkelyében foglalt felfüggesztő határozatnak érvénye megszűnik, és pedig azon a napon, a mikor a törvénynek ezen intézkedései hatályba lépnek. Erre nézve azután annak a tervezett törvényjavaslatnak, ha jól emlékszem, 5. §-a azt tartalmazta, hogy a két kormány egyetértőleg fogja megállapítani azt a napot, a mikor a törvény hatályba lép, azonban kifejezésre jutott az, hogy a két kormány között már megállapodás jött létre abban a tekintetben, hogy csakis nemzetközi bonyodalmak, a monarchia két államának vámháboruba keveredése, vagy gazdasági válság felmerülése képezhetnek hátráltató akadályt. A mostani javaslat szerint magának a közös banknak van elsősorban ingerencziája, s ezzel egy egészen uj tényező van bevonva, a mely eddig nem létezett, a melynek eddig egyáltalában szerepe nem volt. Az van ugyanis a mostani javaslatban mondva, ugy van kontemplálva, hogy ha a közös bank főtanácsa javaslatot tesz, a két kormány hozzájárul és a két országgyűlés ezt a kormányjavaslatot elfogadja : csak akkor történik meg a készfizetések felvétele. Nyilvánvaló tehát, hogy egyrészt egy egészen uj tényező, egy osztrák magánpénzintézet vonatik be ezen ügy rendezésébe, (Igaz! Ugy van l a balés szélsőbaloldalon.) másrészt pedig ez a rendezés igazán az alkotmányosság szellemébe ütköző sérelmes módon történik akkor, a mikor kimondatik, hogy a mennyiben a kormányjavaslatot négy héten belül el nem fogadná és jóvá nem hagyná a törvényhozás, az abban az esetben is érvénybe lép, letárgyaltnak és törvényerőre emelkedettnek tekintendő. Az ügy ezen részét igazán teljes meggyőző erővel gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a tegnapi napon kifejtette és tett utalást arra nézve, hogy voltaképen ilyen módon a kormányjavaslat mintegy kerülő utón akarja a képviselőház hozzájárulását megnyerni, a házszabályokban lefektetett alapelvek gyökeres felforgatásával. De akkor, a mikor ez az igazán merész és az alkotmány szellemébe ütköző ujitás történik, akkor egyszersmind nem érzi magát feszélyezve a kormány abban, hogy úgyszólván lehetetlen feltételektől és tőlünk nem függő tényezőktől tegye függővé ezen törvényjavaslat majdani tárgyalását. Ahhoz a feltételhez köti, hogy ha majd a bank főtanácsa alkalmasnak fogja tartani a pénzügyi viszonyokat, az fog elsősorban ebben az irányban javaslatot tenni. Kérdem a t. házat, lehet-e képzelni, hogy a bankszabadalomnak mostani hét évi időtartama alatt — a mennyire terveztetik ennek meghoszszabbitása — a bank főtanácsa tegyen javaslatot ebben az irányban, a mikor reá nézve sokkal kedvezőbb a mai helyzet, mikor csak fakultatív készfizetési kötelezettsége van, mert akkor és ugy fizet aranyban, a hogy és a mikor akar ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az uj tényezőnek az ügyek elintézésébe való bevonása voltakéjD igazán nem más, mint áthárítása a felelősségnek és egyszersmind olyan kitolása az időnek, hogy ez a reform egyáltalában meg ne valósittassék. De kérdem továbbá : még hogyha csakugyan kiválasztana is a bank egy bizonyos időpontot, a mikor megteszi javaslatát a készfizetések felvétele tárgyában, lehet-e gondolni és remélni, hogy a két kormány között majd egyező megállapodás fog létrejönni a javaslatok beterjesztése tekintetében ? Lehet-e remélni, különösen ha figyelembe veszszük, hogy hiszen már most, mikor a két törvényjavaslatot beterjesztették, a két pénzügyminister urnak, a magyar pénzügyministernek és az osztrák pénzügyministernek a javaslat benyújtásakor a magyar képviselőházban, illetve az osztrák Reichsrathban tett nyilatkozata már ennek ellenkezőjét matatja ? Bilinski akkori pénzügyminister ép arra fektette a fősúlyt, hogy nemcsak a lehetőség van meg, hanem ugy van rendezve a kérdés, hogy két éven belül nem fog megvalósulni a reform. Egyik lap szerint ugy nyilatkozott, hogyha a két kormány közül egyiknek is az a nézete, hogy a készfizetések felvételének még nem érkezett el az ideje, akkor már az egész kérdés elposványosodik és a javaslatnak semmi következménye nincs. (Igazi Ugy van! baljelől.) Ez egészen őszinte nyilatkozat s most már látjuk, hogy ennek a nehézkes, komplikált eljárásnak, melyben meg van mondva, hogy mikép jutunk hozzá a készfizetések megkezdéséhez, ennek a szövevényes eljárásnak más tendencziája nincs, mint az, hogy ez az egész ügy elposványosodjék. De még ha a bank tenne is javaslatot és ezt elfogadná is a két kormány, természetesen mindig ott van még, hogy az az ellenséges indulatú Reichsrathban bizonyosan nem kellene négyheti idő arra, hogy azt visszautasítsák. (Igaz! Ugy van ! baljelől.) Lovászy Márton : 24 óra alatt megtennék ! Kelemen Béla : Általában tehát a dolognak lényege az, hogy teljesen uj feltételeket statuálnak és tőlünk idegen tényezőktől teszik függővé, hogy majdan tárgyalhatunk-e ilyen törvényjavaslatot. Ez voltakép nem más, mint körülbástyázása annak, hogy a bankszabadalom 83. §-ának hatálya minél tovább felfüggesztve legyen. Az a része teljesen menthetetlen a kormány eljárásának, mikor az átmeneti intézkedések közt a 111. §-t a mostani javaslat szerint akarja reformálni. Ez a 111. §. eddigelé nem tartalmazott mást, mint azt. hogy mindaddig függőben van a bank