Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés 1911 január lí-én, szombaton. 493 Kelemen Béla: Ez a törvény a közös bank szabadalmát azután meghosszabbította 1910. cleczember 31-ig, de oly biztosra vette a most fel­olvasott módosítás alapján, hogy ezen idő alatt, a bankszabadalom ezen tiz évi ideje alatt feltét­lenül hatályba lép a készfizetések felvétele, hogy ugyanakkor módosította a bank alapszabályainak 1. czikkét, a mely a bank alapszabályszerű üzletei­ről szól, s oda külön felvétették, főfő kötelessé­gévé tették a banknak, hogy a törvényhozás által felvett készfizetéseket azután minden időben biz­tosítani köteles, (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) A dolog tehát ugy áll, hogy több mint 10 esz­tendő óta benne van a bank alapszabályainak 1. §-ában, hogy az a bank főkötelessége, hogy biztosítsa a készfizetések felvételét, de az elmúlt 10 esztendő alatt erre semmiféle intézkedés nem történt és a most benyújtott törvényjavaslatban sincs semmi törvényes intézkedés abban a tekintet­ben, hogy a készfizetések felvétele tényleg törvé­nyileg proklamáltassék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nincs közöttünk nézeteltérés a tekin­tetben, hogy a valutarendezés betetőzését a kész­fizetések felvétele képezi. A magam részéről a készfizetések felvételének nagy horderejét abban látom, hogy ilyen módon képes lesz Magyarország Ausztriának gazdasági téren lenyűgöző hatalmától szabadulni. Hogy ez így van, annak bizonyítására, azt hiszem, autentíkusabb tanura és szakértőre nem hivatkozhatom, mint a minő a t. pénzügy­minister ur, a ki ugyancsak pénzügyministeri állásában Egerben 1896. év október 18-ikán kép­viselői programmbeszédet tartott s abban szó­szerint a következőket mondta : (Halljuk ! Hall­juk ! Olvassa) : »A valutarendezésben két ok van. a mely rám nézve rendkívül fontossá teszi a valuta­rendezés előmozdítását és befejezését. Az egyik ok Ausztriával közös és ez az, hogy állítsuk helyre pénzértékünknek szilárdságát, a mely ma még hiányzik, mert ez képezi minden biztos kalkulus alapját az ipari-, kereskedelmi- és gazdasági élet­ben. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik feladat és czél, a mely különösen bennünket, magyarokat érdekel, az, hogy ha mi áttudunk menni az aranyértékre és az arany fogja pénzünket képezni a jövőben, akkor mi direkt össze­köttetésbe lépünk az összes müveit külföldi álla­mokkal, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyeknek szintén arany a pénzértékük és igy közvetlen hitelforrások nyílnak meg részünkre a külföldön és megszabadulunk attól a gyámságtól, a mely alatt eddig Ausztriával szemben hitelünk szempontjából állottunk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva rendkívüli fontos­sággal bir Magyarországra nézve, hogy a valuta ügye előrehaladjon és mielőbb befejezést nyerjen ; magunk is a legnagyobb súlyt helyezzük erre a kér­désre és megelégedéssel konstatálhatom, hogy sike­rült az osztrák kormányt rábírni mindazon intéz­kedések megtételére, a melyek szükségesek, hogy a valutarendezés a megkezdett utón folytattas­sék és mihelyt a törvényes akadály megszűnik, s a kényszerforgalmú állam jegyek bevonása megtör­tént, egyszersmind a készfizetések felvételére vonat­kozólag is meghozza a törvényhozás a maga intéz­kedéseit.* A készfizetések felvételének gazdasági, keres­kedelmi és hitelügyi előnyeiről szólva, azt hiszem, nem járhatok el helyesebben, mint hogyha itt a t. pénzügyminister ur érvelésével érvelek és én is azt mondom, hogy ebben a két irányban van nagy jelentősége ezen reformnak és a kész­fizetések tényleges felvétele megkezdésének, hogy t. i. ez által megszilárdul pénzpiaczunk helyzete és igy képesek vagyunk pénzügyi téren megszaba­dulni Ausztria gyámkodásától. Lehetetlen fel nem ismerni azt, hogy ha nekünk is aranyvalutás, készfizető jegybankunk van, a melynek kibocsá­tandó bankjegyei egyenértékűek lesznek a hasonló külföldi bankjegyekkel, ebben az esetben a disz­ázsióból származó összes veszteségek meg fognak szűnni. Ha más nemzetek pénzének értékéhez képest csökken a mi pénzünk értéke, ennek termé­szetes következménye az, hogy mi mindig drágáb­ban vásárolunk és kénytelenek vagyunk olcsóbban eladni és ennek nincsen más orvoslási módja, mint az, hogy ha olyan pénzünk van, a melynek nem kevesebb az értéke, mint a hasonló külföldi pénznek. Akkor azután megszűnik az ázsióból és disz­ázsióból származó minden bizonytalanság, mert az az eset áll be, hogy az aranynyal teljes egyen­értékű a mi papírpénzünk és voltaképen csakis azért használjuk a papírpénzt, mert a forgalom­ban sokkal könnyebb a kezelése ; mert a pénz­tárczánkban könnyebb azt elhelyezni, vagy köny­nyebb a postán szállítani, de mindig megvan a teljes aTany értéke. Igaz, hogy az Osztrák-Magyar Bank ha odaviszünk egy huszkoronás, egy száz­koronás, egy ezerkoronás bankjegyet, beváltja, de ha nagymértékben viszszük ezeket oda, vagy pedig, mondjuk, ha a Magyarországon forgalom­ban levő összes bankjegyek beváltását kivánnók, a budapesti főintézet azt bizonyára nem telje­sítené. A dolog lényege ugyanis abban van, hogy a bank jelenlegi alapszabályai szerint, a mostani jogállapot szerint, joga van megtagadni saját bankjegyeinek aranyra való beváltását, illetőleg lehetőség van arra, hogy nem váltja be, mert nem terheli törvényes kötelezettség, hogy mindig, mindenkor korlátlan mennyiségben mindenki kí­vánságára köteles beváltani bankjegyeit, — és ebben van a különbség. A külföldi államoknak készfizető bankjegyeinél ily lehetőség nincsen. Ott nem fordulhat elő az, hogy ha valaki bankjegyet kap, annak ne legyen az aranyértéknek megfelelő értéke. A százmárkás bankjegy mindig száz márka aranyat ér a Németbirodalomban és tényleg nem más, a bankjegy, a papírpénz, mint az aranyat helyettesítő fizetési eszköz. Innen van, hog}^ az egész világpiaczon köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom