Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés 1911 január lh-én, szombaton. 491 baloldalon.) a mi mellett rámutatni kívánok arra is, hogy voltaképen akkor, a mikor a t. többség ezt a törvényjavaslatot a maga egészében változatlanul elfogadja, akkor ellentétbe jut a törvényhozás eddigi irányával és tételes megállapításaival, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ellentétbe jut önmagával és különösen azok a t. képviselőtársaim, a kik 1903-ban is tagjai voltak a háznak és akkor a Széll Kálmán-kormányt támogatták, ellentétbe jutnak akkor vallott gazdaságpolitikai felfogásukkal és meggyőződésükkel, de maga az egész t. többség, ha igy változatlanul elfogadja ezt a törvényjavaslatot, ellentétbe jut a készfizetések felvétele tekintetében a mostani országgyűlés alatt a válaszfeliratban kifejezésre juttatott elveivel, álláspontjával és nézeteivel. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mikor az Osztrák-Magyar Bank létesült, akkor az alapelv

7 és az alapeszme az volt, hogy az készfizető bank legyen. A szabadalom ugyanis kizárólagos jogosultsággal szabadalmat adott az Osztrák-Magyar Banknak, hogy önmagára szóló utalványokat, melyek kamatot nem hoznak, kibocsáthat, vagyis bankjegyeket adhat ki. De ugyanennek a bankszabadalomnak 83. §-a megállapítja azt, hogy a bank köteles az általa kibocsátott bankjegyeket kívánatra törvényes érczpénzzel,s aranynyal beváltani, sőt a 84. §-ban még külön gondoskodás is történik ennek lehetőségéről és meg van állapítva, hogy az érczalap a bankjegyforgalomhoz oly arányban álljon, hogy a készfizetések tökéletes teljesítését biztosítani alkalmas legyen és épen azért a legelső szabadalomban ez oly módon oldatott meg, hogy az volt kifejezve, hogy annak az összegnek, a melylyel a bankjegyforgalom a 200 millió forintot meghaladja, kell érczczel fedezve lennie. Mikor ennek a törvényczikknek hatálya lejárt és a bankszabadalom újólag meghosszabbíttatott tíz évre, az 1887 : XXVI. t.-cz. változatlanul fentartotta mindezeket a rendelkezéseket, fen/tartotta a bank készfizetési kötelezettségét megállapító 83. §-t és csupán a 84. §-ban tett oly módosításokat, hogy a bank készfizető kötelezettségének tökéletes biztosítására alkalmas feltételnek és kikötésnek nem azt tette, hogy a 200 millió forintot meghaladó összeget kell érczpénzben fedezni, hanem megállapította azt, hogy a forgalomban levő bankjegyeket teljes összegüknek 40%-a erejéig kell törvényes érczpénzzel. illetve vert pénzzel, rudakkal biztosítani, a bankjegyforgalom többi részének pedig bankszerüleg kell fedezve lennie. Ugyanezt a megállapítást hagyta azután jóvá, a mikor legutoljára hosszabbította meg a törvényhozás a bankszabadalmat, az 1899 : XXXVII. t.-cz. A midőn tehát megállapítom azt, hogy mióta csak az Osztrák-Magyar Bank létesült, a mióta az fennáll, alapszabályainak 83. §-ban benne volt mindig a készfizetési kötelezettség, megállapítani kívánom azt is, hogy ugyanezen bankszabadalom határozmányai között az átmeneti intézkedések sorában a 111. §-ban fel volt véve az, hogy a bank a 83. §-ban megállapított kötelezettségének nem tartozik eleget tenni, illetőleg ennek a szakasznak határozmánya mindaddig fel van függesztve, míg az államjegyek a versenyző forgalomból ki nem vonatnak, illetőleg a míg azok be nem vonatnak. A helyzet tehát az, hogy az Osztrák-Magyar Banknak mindenkor, illetőleg 1877 óta, szabadalma volt kizárólag jogositottsággal bankjegyeket kibocsátani, de az általa kibocsátott bankjegyeket érczpénzzel, az utóbbi időben pedig aranynyal volt köteles beváltani: azonban ezen készfizetési kötelezettségének hatálya fel volt függesztve addig az ideig, míg a kényszerforgalomban lévő államjegyek be nem váltattak. Most csak egy perezre kívánok foglalkozni azzal, hogy az állami egyek kérdése miben áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy miben áll azoknak kényszerforgalma és hogy miben áll a kényszerforgalom megszüntetése. A 67-iki kiegyezési tárgyalások folyamán, de magában a kiegyezési törvényben is kifejezésre jutott az az alapelv, hogy Ausztriának némely adósságai, a melyeket hazánk beleegyezése és hozzájárulása nélkül csinált, a mi alkotmányos állami különállásunknál fogva bennünket egyáltalában nem terhelnek. Mégis az 1861-iki országgyűlésnek mind a két felirata, nemkülönben az 1866-iki országgyűlés feliratában a magyar országgyűlés hajlandónak nyilatkozott igazán túlzott nemeslelküséggel és lojalitással arra, hogy az osztrák államadósság terhének egy részét, a melyet még az abszolutizmus uralma halmozott össze, magára vállalja, nehogy Ausztria vagyoni ereje összeroppanjon. (Igaz! Ugy van! baljdóí.) így történt azután, hogy az 1867 : XII. t.-cz.ben Magyarország elvállalta több mint évi 30 millió forint járulék fizetését, azonkívül a 312 millió forint függő államadósságot. Tartóz m azonban épen ezekkel összefüggésben kifejezésre juttatni, hogy ez a 312 millió forintot kitevő függő államadósság tisztán és kizárólag osztrák államadósság és hogy ezt csakis a kiegyezési törvény tette közös függő adóssággá. Nálunk azon államjegyek kényszerforgalma egy császári nyilt parancson alapul. Ez a 312 millió függő adósság állott a forgalomban lévő államjegyekből és pedig az 1, az 5 és 50 forintos állam jegyekből és a váltópénzből. Ezekre nézve mondja ki tehát a közös bank szabadalma az átmeneti intézkedések között, a 111. §-ban, hogy a míg ezen államjegyek kényszerforgalma meg nem szüntettetik, addig szünetel a közös bank készfizetési kötelezettsége. Nyilvánvaló tehát, hogy a bank alapszabályai szerint a készfizetési kötelezettség felfüggesztő feltételhez van kötve : pendente conditione nincs érvényben. Elv az, hogy a bank készfizetéseket köteles felvenni, a jegyeket köteles aranynyal beváltam, ez az intézkedés azonban halasztó feltételhez van kötve, t. i. ahhoz, hogy az államjegyek kényszerforgalma megszimtettessék, illetve, azok, mint versenyző papírpénz, a forgalomból kihozassanak, 62*