Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

484 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. ságának és alkotmányának biztosítékai nyugszanak. (Ugy van ! Taps a bál- és a szélsőbáloldalon.) Ha pedig az opportunitás szempontjából vizsgáljuk e dolgot, ha most a magyar kormány azért, hogy az osztrák közvéleménynyel és megnyilvánulható parlamenti akarattal, vagy erős ellenállással szemben valamit biztosítson, a mit magyar érdeknek tart, ha e szempontból az ő osztrák kollégáját rábírta arra a szívességre, hogy az osztrák Reichsrath elhatározási szabadságán ekként csorbát üssön : akkor én kérdem, miféle erkölcsi erővel fog a magyar kormány ellenállni az osztrák kormánynak, ha az osztrák kormány jön olyan kéréssel, a mely neki szivén fekszik, a mely ellen itt van erős ellenállás minden valószínűség szerint, és kéri, hogy adják vissza a kölcsönt, hogy hasonló intézkedést hozzanak be Magyarországon ? (ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Nem járulunk hozzá!) Nem fogunk hozzájárulni ahhoz, megengedem, de akkor csakugyan azt a fölényt, a melyet az erkölcsi alapon való megmaradás, a melyet a joghoz való ragaszkodás, a melyet a mások tekintélyének tiszteletbentartása nekünk ad, és a melynek alapján egyedül kérhetjük, hogy a mi jogainkat, tekintélyünket, a mi elhatározási szabadságunkat tiszteletben tartsák, elrúgtuk magunktól. Idevezet az, ha a nagy áUamférfiui konczepcziók helyébe az ügyeskedésnek és a furfangnak jut szerepe. (Igaz! ügy van ! Élénk éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Bebizonyítottam, gondolom, hogy a mit a készfizetések ellenértékeképen e javaslatban nyerünk, az részint teljesen értéktelen, mert a mennyiben valamit ér, annyiban már megvan és emberi előrelátás szerint veszély azt nem fenyegeti ; bebizonyítottam, hogy a másik része annak, a mit a készfizetések ellenértékeképen nyerünk, nemcsak értéktelen, hanem veszélyes, s ugy ennek az országnak a dignitásával, mint azon alkotmányos elvekkel ellenkezik, a melyek mellett jó s rossz időkben pillanatnyi opportimitási tekinteteken felülemelkedve szilárdan megállni, e nemzet fentartásának egyik életkérdése. De, t. képviselőház, még egy momentumot kell itt kiemelnem. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz t. barátom rámutatott, hogy ez a négyhetes automatikus törvényerőre emelkedés a két kamararendszerbe ütközik és a mi főrendiházunknak és az osztrák urakházának is alkotmányos jogkörét sérti és konflskálja. Meglehet, hogy az osztrákokra nézve tévedek, de a mienket bizonyosan sérti. Bebizonyította t. barátom azt is, hogy házszabálymódositást tartalmaz törvény alakjában és ennek folytán mint házszabálymódositás csak abban az időben volna tárgyalható, a mely időben házszabálymódositás napirendre tűzhető, t. i. az összes törvényja/vaslatoknak letárgyalása után, és csak a következő ülésszakra való érvénynyel. De van itt még egy aggályom, Ha igaz az, a mint igaz, hogy a főrendiház alkotmányos jogkörét csorbítja, tehát csorbítja a képviselőházét is, mert az 1848-iki törvény szerint tanácskozásainak rendjét mindegyik ház maga állapítja meg, ennek folytán nem lehet törvény utján házszabályt módosítani. (Helyeslés a baloldalon,.) Házszabályaink megállapítása ennek a képviselőháznak szuverén joga, és ez egy rendkívül fontos joga erniek a képviselőháznak. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Ha pedig törvény alakjában akarjuk a házszabályok módosítását így — nem akarom mondani, de nem találok más kifejezést — becsempészni, akkor a képviselőház házszabályainak módosítását eszközli az egész törvényhozó hatalom : képviselőház, főrendiház és a szentesítés által a király. T. képviselőház! Még csak ez hiányzott a képnek teljességéhez ! (Igaz ! ügy van ! bálfelől.) Abban, a mit a t. kormány alkalmasint e javaslat legnagyobb sláger jenek tartott fenn, jóformán halomra van döntve mindaz, a min alkotmányunk szilárdsága alapul, minden, ami a másik állammal szemben erkölcsi erőt és fölényt ad. És mindez megtörténik talán egy nagy czél elérésére, egy nemzetmentő munkáért ? Nem, egy üres látszatnak fentartásáért. (Igaz! ügy van! Elénk taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Eszembe jut a készfizetések felvételének ezen biztosítékainál, melyeket ezen törvényben találok, a franczia humoristának ismert verse : »A l'ombre d'un rocher l'ombre d'un cocher par l'ombre d'une brossé nettóié l'ombre d'un carrosse.« Egy szikla árnyékában egy kocsis árnyéka egy kefe árnyékával egy kocsi árnyékát tisztogatja ! (Derültség és tetszés bálfelől.) Mi ezen az oldalon, kik a közgazdasági önállóságnak barátai vagyunk, a mi elvi szempontunkból elégtétellel szemlélhetnők azt a tehetetlen vergődést, melybe akkor jutunk, mikor közgazdasági érdekeinknek leglényegesebb pontokon való érvényesülését egy másik állam tényezőinek beleegyezésétől tesszük függővé. De tőlünk távol áll ilyen káröröm. Ha mi elvi álláspontunkat nem tudtuk volna érvényesíteni, szívesen láttunk volna mindent, a mi az ország érdekét előbbre viszi, a mi a közös bankot szervezetében, operácziőjában a magyar nép érdekköréhez közelebb hozza, a mi közgazdasági önállóságunkat előkészíti azáltal, hogy a készfizetések utján belekapcsol minket a nagy világegyetem pénzforgalmába. Ezt honoráltuk volna, és szívesen láttuk volna, habár elvi álláspontunkat fentartottuk volna. De most mit látunk ? Láttuk nagy igényű kezdeményezéseknek gyászos összehullását. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) E felett nem örülünk, de igenis tanulságot merítünk belőle, hogy annál szilárdabbra ragaszkodjunk a közgazdasági önállóság elvéhez, melyet kifejezésre juttató két határozati javaslathoz hozzájárulok, (Hosszantartó, ínég-