Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-75
474 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. mindenki tisztában van, a ki ismeri kedves szomszédunknak, Ausztriának a mi irányunkban, különösen az utolsó évtized folyamán tanúsított jóindulatát; teljesen tisztában van azzal, hogy Ausztriában nem fog akadni kormány és Reichsrath, a mely eg3 r általában még csak egy pülanatig is gondolkodnék a felett, vájjon hozzájáruljon-e oly intézkedés behozatalához, a mely, ha csak hajszálnyival is, elősegíthetné azt, hogy Magyarország kibontakozhassak Ausztria pénzügyi gyámságából. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez abszolúte be nem következhetik és én a magam részéről teljesen hiábavalónak tartom a tőrvényjavaslat mindazon intézkedéseit, a melyek ide tendálnak. Azonban van ezek között a paragrafusok között egy, az 5. §., a melynek második bekezdését oly veszedelmesnek tartom alkotmányunkra vonatkozólag, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — hogy miután az a javaslat a létező törvények egész sorozatába ütközik és azon felül az alkotmánybiztositék jellegével biró házszabályok megváltoztatásával magát a klotürt akarja becsempészni (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) — az ellen minden erőnkből tiltakoznunk és védekeznünk keU. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja e javaslatnak idevonatkozó része (olvassa): »E javaslat jóváhagyása az országgyűlés mindkét házának hozzájáruló határozatával történik ; a két ház egyikének is elutasitó határozata a javaslat jóváhagyásának megtagadását vonja maga után. Ha az előterjesztés benyújtásának időpontjától kezdődő és csak az országgyűlés együttlétének ideje alatt számitandó négy heti időtartam alatt az országgyűlés egyik háza vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat az országgyűlés illető háza, illetőleg mindkét háza által jóváhagyottnak tekintendő«. T. képviselőház ! Épen azért, mert e törvényjavaslatban eshetőség nyujtatik arra, hogy azt a benyújtandó törvényjavaslatot a főrendiház nem is látja, e javaslat a főrendiház jogkörén ejt teljes csorbát, sőt nekem az a meggyőződésem, hogy habár csakis ennek a törvényjavaslatnak tartamára, de a mi alkotmányunk, a mi törvénytárunk mindazon törvényeinek, és pedig az 1608. koronázás utáni I.törvényczikktől kezdve egész végig az 1885 : VII. t.-cz,-ig, a mely a főrendiház jogkörét szabályozza és a mely a mi törvényhozásunkban a kétkamara-rendszert honosította meg, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalására nézve mindazon törvénynek érvényét fel akarja függeszteni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert ha ahhoz, hogy e javaslatból törvény váljék, nem szükséges a főrendiháznak a házszabályai szerinti határozathozatal és szavazás, akkor e törvény tárgyalására nézve az egykamararendszer lép életbe. De ha jól megnézzük ezt a javaslatot, azt látjuk belőle, hogy nem szükséges a képviselőházi határozat sem, mert hisz a képviselőház házszabályai szerint is szükséges á határozathozatal és szavazás, a nélkül nem lehet törvényt hozni. (Igaz ! Ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István ". Szavazás nélkül törvényt nem lehet alkotni! Thaiy Ferencz: Az egyedül szükséges dolog ennek törvénynyé válásához a szentesités, ahhoz pedig már kettő kell, nem is egy : az előző szentesités, a melylyel ö felsége megengedi, hogy a minister a törvényjavaslatot benyújtsa és a második szentesités, a mely azonban — és erre figyelmet kérek •— csak akkor következhetik be törvényeink és szokásaink értelmében, ha a két ház általánosságban és részleteiben letárgyalta, azonos Szövegben megállapította és ugy fölterjesztette. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én szerintem ezt a törvényjavaslatot még tulaj donképen királyi szentesités alá sem volna szabad bocsátani; de én nem is értem, hogy mi akar lenni ez az egész eljárás ? Az abszolutizmus nyilt bevezetése akar lenni ? Mert hiszen alkotmányosságunk most sem volt egyéb, mint álczázott abszolutizmus, hiszen parlamentarizmusunk nem szolgált egyébre, mint arra, hogy a császári akaratot alkotmányos mezzel vonja be. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, hogy miután mégis megtörtént az a váratlan és előre nem látható baleset, hogy 1905-ben oly többség jöhetett be a magyar parlamentbe, a mely nem szolgálta mereven a császári akaratot, — mert hogy nem szolgálta mereven, annak tanabizonysága az, hogy önök ott ülnek és ezen javaslat beterjesztetett, (Élénk helyeslés és tavs a bal- és a szélsőbaloldalon.) — most azt hiszik, hogy talán már nyiltabban és erőszakosabban is kell előállni. De ez valósággal alkotmányunk megcsorbítása, mert ez oly súlyos preczedenst alkothat, hogy e törvényjavaslat nyomán, ha az törvénynyé válik, nem kell egyéb, mint hogy a t. kormány benyújtson egy rövid, egy paragrafusból álló törvényjavaslatot, a melyben kimondatja a házzal, hogy azokat a javaslatokat ha a két ház egy vagy két nap alatt, vagy mondjuk két hét alatt, mert hiszen ilyen határidőt is lehet szabni, el nem fogadja, akkor azok a javaslatok jóváhagyottaknak tekintendők. Félni lehet, hogy súlyos preczedensként alkalmaztatni fog ez a törvényjavaslat a létszámemelés, a vármegyék államosítása, a választás reformja tekintetében. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezektől eltekintve bátor vagyok még annak a határozott meggyőződésemnek is kifejezést adni, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) és erre nemcsak a t. háznak, hanem a mélyen t. elnök urnak figyelmét is bátor vagyok felhívni, mert hisz házszabályaink értelmében a házszabályok őre elsősorban ő, ő tartozik gondoskodni, hogy a házszabályok épsége, érvénye, semmi oldalról meg ne támadtassék. Ez a javaslat pedig határozottan és mereven beleütközik az 1848 : IV. t.-czikk 15. §-ába, mely azt mondja, a házszabályoknak szorosabb értelemben a tanácskozási rendet illető Tésze csak az évi ülésszak végével és csak a törvény-
