Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

42 58. országos ülés 1910 déczember 13-án, kedden. és 2674 zártkutatmány van ugyan' kiadva az állam által, mindazonáltal a fúrások oly tökéletlenek és oly kevés számban vannak, hogy az egész magyar petróleum-termelés — az 1908. évi adatokat vettem — 24.000 métermázsát sem halad meg. Ebből a 24.000 métermázsából is 22 ezer tulajdonképen nem önállóan bányásztatik, hanem a bihari aszfalt-miivekkel kapcsolatosan. Ha meggondoljuk, hogy ezzel szemben az országnak ugyanabban az esztendőben 3,600.000 métermázsát meghaladó behozatala, tehát szükséglete volt, látható, mennyire eltűnő az a mennyiség, a melyet produkáltunk ennyi bányaadomány és zártkutatmányi jog mellett és mennyire elfoglalatlan az a terület, melyre vonatkozólag az uj monopólium az állam részére közgazdasági előjogot kivan biztosítani. Ennélfogva a monopólium igen kevés szerzett jogot érint, ugy hogy e részben nagyobb áldozatokra tulajdonképen szükség nem lesz, ha a monopóliumot csakugyan beállítjuk. További indok az, hogy a petróleumot, különösen nálunk, csak mélyfúrások utján lehet nyerni, rendesen ezer méternél nagyobb mélységekből. Ez az egyik oka annak, hogy a petróleummivelés nálunk még olyan kevés sikert tudott felmutatni, de egyik oka annak is, hogy az állam a maga nagy pénzeszközeivel vegye kezébe a nemzetgazdasági munkának ezt az ágát és kutassa fel, keresse meg azokat a petróleumforrásokat, melyeknek felkeresésére a magánvállalkozás eddigelé vajmi kevéssé volt képes. További indoka, —• és ez azután igen nyomatékos indok — hogy a petróleumforgalom és bányászat terén a magánmonopóliumok, a trösztök létesitése, a lefoglalása ezeknek a földkincseknek az óriási magántőkék által igen könnyű. Méltóztatnak tudni, hogy Amerikában már az egész világra kiterjedő szervezet van, egy óriási tröszt, a Standard Oil Company, a mely a petróleumot úgyszólván minden nemzetnél, még nálunk is megadóztatta. Természetesen a maga javára a kisebb konkurrencziát kizárta és ezáltal az árak szabályozásának monopolizálásához jutott. Tekintettel arra, hogy éjDen a hozzá tartozó bitumeneknek, mint igen nagy használhatósággal biró tárgyaknak árszabásánál igenis az államnak nagy érdeke van abban, hogy a fogyasztót ne zsákmányolják ki, fölötte kívánatos, hogy maga az állam gyakoroljon elhatározó hatást a piaczra és az árakra, de épen ennélfogva e monopólium beállítása az ország gazdasági életébe felette czélszerűnek is tetszik. De czélszerü azért is, mert ezeknél a gáznemű és folyékony bitumeneknél a- rablógazdaság, a földkincs kizsákmányolása ós pusztítása is igen könnyű. Tudjuk ugyanis, hogy a petróleum is, a földgáz is furásközben igen sokszor nagy erővel és hirtelen szokott kitörni a földből, ugy, hogy egyes esetekben, pl. Amerikában is megtörtént, hogy mindjárt az elején 200 waggonnál több petróleum elfolyt. Gralicziában ma is ugy van, hogy a nyert petróleumnak 30%-a tulajdonképen kárba vész, szótmegy. Ehhez járul azután az, hogy ha valaki petróleumot talált, a szomszédok is mindjárt kezdenek fúrni; ha tehát szabad a művelés, ezáltal a föld kincse csakhamar kimerittetik. Hiszen véghetetlen mennyiségben sem az egyik, sem a másik nincsen. Ezek azok a gazdasági okok, melyek e bányaművelési monopólium alapítását a petróleumra indokolták. A mi már most a petróleum bányajogi állását illeti, e részben nincs kétség, hogy a petróleum az úgynevezett fentartott szabad ásványok közé tartozik, t. i. azok közé, a melyeket régi királyi jogon szabadon művelhet mindenki, és a melyek nincsenek a föld tulajdonához hozzákötve. E részben azonban nem untatom a t. házat hosszadalmas jogi fejtegetésekkel. Való, hogy a nálunk még mindig érvényben lévő 1854. évi általános osztrák bányatörvény keletkezése óta folytonosan egyforma jogfelfogás volt abban, hogy a petróleum szabad ásvány és nem tartozéka a földnek. Ez a felfogás érvényesült 1861-ben is, a mikor tudjuk, hogy a magyar törvények nagyobb részben helyreállíttatván, a kőszenet az ideiglenes törvénykezési szabályok kivették ezen ásványok közül, t. i. a bányatörvény 3. §-ában foglalt fentartott ásványok közül, ós a föld tulajdonához tartozónak jelentették ki. Ugyanakkor azonban ez a petróleummal és a többi bitumennel, a folyékony és szilárd bitumennel nem történt, A folytonos jogfelfogás azóta is az volt a mai napig, — a mely megnyilatkozott ministeri rendeletekben és általános gyakorlatban is — hogy a petróleum szabad ásvány és nem tartozéka a földnek. Ugyanígy volt ez a magyar birodalom egyes oszágaiban, pl. Erdélyben, azután Horvát-Szlavon országokban és a régi katonai Határőrvidéken is, a hol a régi osztrák törvényen egyáltalában változás nem történt és a szén is szabad ásvány maradt, mint Ausztriában volt annak idején. Már most, t. képviselőház, ebből az következik, hogy az állam, a mikor ezeket a folyékony bitumeneket kizárólagosan a maga bányamonopóliuma hatáskörébe tartozóknak deklarálja, akkor tulajdonképen senkinek a jogát meg nem sérti. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezenfelül a régi magyar jog szerint cselekszik, a mely nálunk folytonosan a bányaszabadságnak kedvezett. A mi a monopólium szerkezetét illeti, emiitettem, t. ház, hogy e tekintetben termelési és átruházható monopólium van kontemplálva. Röviden csak megemlitem azt, hogy a részleteknél méltóztatnak majd tájékozódni arról, hogy az átruházásnál már a pénzügyi bizottság korlá-