Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

7í. országos ülés 19H január i2-én, csütörtökön. 449 csak olyan pénzcsinálási váltók, nem pedig merkantilis váltók szerepelnek. En ezt kissé közelebbről megnéztem. És mit találtam % (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Először találtam azt, hogy az OsztrákMagyar Banknak a kormányzói, a kik végre is csak többet tudnak erről a dologról, mint bárki más — Kautz és Bilinski mindig azt mondták, hogy a magyar váltóanyag igen kitűnő, hogy ők Magyarországon soha nem veszítenek semmit, hogy ők, egynéhány várostól eltekintve, a legtöbbet nyernek Magyarországon és Gácsországban. Ha tehát közelebbről nézzük a dolgot és nem a véleményeket, hanem az adatokat s a tényeket, látjuk a következőket. Szükölködővé vált váltó — ezt a kifejezést használják ők — 1909-ben egyáltalában nem volt, 1908-ban egyáltalában nem volt, 1907ben nem volt. . . Barta Ödön: Pedig a legrosszabb esztendő volt az 1907-iki! Földes Béla : . . . 1906-ban nem volt, 1905ben nem volt. Övatoltak például 1908-ban 0.237 és 1909-ben 0.244%-ot. Már most nézzük, hogyan állunk a megoszlással Magyarország és Ausztria között. Az óvatolt váltókból esett Magyarországra 43.2%, ellenben a magyar leszámítolási üzletre — már az ő számításuk szerint — 63.12%. De van egy más érdekes adat, a mely a visszautasított váltókra vonatkozik. 3,006.090 darab váltóból visszautasittatott 29.800, ellenben pl. a franczia banknál visszautasittatott 21,410.700 váltóból 35.027. Látjuk tehát, hogy az osztrákmagyar bank mindenesetre igen nagy szigorral jár el, a mi különben abban is kifejezésre jut, — hogy még folytassuk a parallelát a franczia bankkal — hogy pl. a franczia banknál 1909-hen a leszámítolt váltókból szenvedővé vált értékben 4,517.637 frank, míg az Osztrák-Magyar Bank oh/an gyönyörűen viszi az üzletét, hogy semmi vesztesége nincs. Itt még az a kérdés is felmerül, — nem akarok itt teoretizálni — a minek különben gyakorlati jelentősége is van, hogy ilyen körülmények között mindenesetre nem jogosult-e egy nagyon szerény, alacsony kamatláb, mert a mit kamatláb-biztositási prémiumnak neveznek, az itt majdnem teljesen elesik, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Még csak egy körülményt akarok a magyar üzletre nézve felhozni, azt t. L, hogy a bank által teljesített műveletekből esik Magyarországra 24l%, ellenben a bank nyereségéből 44%. Ez is mutatja, hogy a magyarországi üzlet végre is egészen jó üzlet. (Ugy van ! balfelöl.) Fráter Lóránt: Jó tehén, jó teje van ! (Zaj. balról.) Elnök .' Csendet kérek itt a baloldalon ! Földes Béla: Különben arra a körülményre is akarok hivatkozni, hogy a mi a váltóanyagot illeti, a bank megkülönbözteti — a mint tudjuk — a fedezeti és a pénzszerzési váltókat. Tulaj donképen a fedezeti váltó az, a mi váltóanyagul KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1916. III. KÖTET. szolgálhatna. Ebben a tekintetben különösen felmerült az, hogy Magyarországon nem volna ilyen jó váltóanyag, de a tények ellenkeznek ezzel. A tények azt mutatják, hogy a váltóanyag, — a mint, ismétlem, maguk a kormányzók is elismerték — igen jó, hisz Bilinski is azt mondja, hogy Magyarországon veszteség nem éri őket. A hitelnyújtás tekintetében bátor vagyok felemlíteni, hogy a bank kétféle módon csoportosítja azokat, a kik a hitelt igénybe veszik. Van neki úgynevezett hitelnévsora, a melyben fel vannak sorolva azok, a kiknek személyi hitelét megáUapitották ; azonkívül van az u. n. bírálói hitel, az a hitel, a melynek kiszabása a bírálókra van bízva. Erre nézve abszolúte semmiféle tájékozást nem nyerünk, tisztán csak régi időkből vannak összefoglaló jelentések és így e tekintetben természetesen sem Ausztriára, sem Magyarországra vonatkozólag vélemény nem mondható. De a mi különösen azt a szemrehányást illeti, a mit szintén hallottunk és a mit nálunk ismételni szoktak, hogy t. i. itt a váltóanyagnak az a nagy hibája, hogy prolongálják, — itt külföldi auktoritások, pl. egy Weil nevű iró, a ki a nemzetközi pénzpiaczról irt egy nagyon értékes munkát, azt mondja, hogy természetesen másutt is megujittatnak, illetőleg prolongáltatnak a váltók. Ez tehát nem épen specziális magyar találmány. A mi már most a közös bank működését illeti, itt most át akarok térni a következő kérdésre. Elismerem azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank egy magas fokon álló intézet, a mely a reá bízott tevékenységet mindenesetre kitűnően teljesítette, de azért magyar szempontból nézetem szerint mégis igen súlyosak a következő észrevételek. Először azt hiszem, hogy abban sem lehet nézeteltérés, legfeljeb a nuance-okban lehet eltérés, de a dolog lényegében azt tartom, nem lehet nézeteltérés közöttünk, és nincs közöttünk senki, a ki kétségbevonná azt, hogy ennek az intézetnek az elhelyezése, a működése szinte természetszerűleg magával hozza, hogy gyakorlati szempontból Bécsnek közgazdasági életében nagyobb szerepet játszszék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom azt a kifejezést használni, hogy Bécs a monarchiának a gazdasági központja, mint a hogy központja a monarchiának hatalmi szempontból, a mi kétségtelen ; ezt nem akarom állítani; de mindenesetre főpontja a monarchiában a gazdasági életnek, és hogy ezt a bank czentralizácziója által előmozdítja, az, nézetem szerint, kétséget nem szenved. Hock János : Azért hatalmi központ! Földes Béla: Ezzel kapcsolatosan mindenesetre tekintetbe kell vennünk azt is, hogy ez a magyar hitelnyújtásra is okvetlenül kihat. Kihat azért is, mert Bécs mindenesetre érdekelve van abból a szempontból, hogy ezt az erőt jobban tudja kihasználni. Már most nem akarom állitani, hogy az alól nincsen kivétel, hogy a bank miképen kapói