Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

7k. országos ülés 1911 január 12-én, csütörtökön. 439 nek megbízásából állást foglalok a törvényjavaslattal szemben, a gazdasági önállóság állapotát tartja az országra nézve legelső rangú követelménynek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt az álláspontot már a tegnapi napon Kossuth Ferencz t. képviselőtársam erős fegyverekkel megvédelmezte, (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) egyúttal annak a reményének adván kifejezést, hogy ebben a nagy, az országra nézve igen fontos küzdelemben az összes függetlenségi pártok együtt fognak működni. (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Tudtom szerint ez már tegnap is bekövetkezett és kétségtelenül az egész országban nagy megnyugvást és erős visszhangot keltett azon egyszerű okból, mert ha az összes függetlenségi pártok osztatlan erővel és osztatlan tekintélyivel fognak küzdeni, akkor az eszméiket győzelemre is fogják vinni. (Igaz! ügy van,! a bal- és szélsőbaloldalon.) Minthogy a törvényjavaslattal szemben ellenzéki álláspontra helyezkedem, azzal fogok elsősorban foglalkozni, hogy álláspontunk igazát kimutassam, azzal fogok foglalkozni, hogy bebizonyítsam, miszerint a benyújtott törvényjavaslat a magyar álláspontnak teljes leveretését jelenti. (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur ugyan igen erős törekvést mutatott arra. hogy bizonyos tompa lelkesültséget tanúsítson a törvényjavaslat iránt, de azt hiszem, semmiképen el nem érte azt a czélt, el sem érheti, egyszerűen abból az okból, mert ez a törvényjavaslat, ha egészen a tárgyi álláspontra helyezkedünk, senkit ki nem elégíthet. (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldolon.) Nem elégítheti ki Ausztriát, a mely nem akarja a készfizetést, nem elégíti ki Magyarországot, a mely akarja a készfizetést, nem elégíti ki azokat, a kik az önálló magyar bank álláspontján állanak. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát tulaj donképen kiket elégíthet ki ? Kielégíti azokat, a kik az önálló magyar bankkal szemben ellentétes álláspontra helyezkednek, a kik az önálló magyar bank létrejöttét ellenzik és talán épen azért nem egészen jogosulatlan az a gyanú, hogy ez a törvényjavaslat abban találja leginkább a rendeltetését, a jogosultságát, hogy ezzel az önálló magyar bank eszméjét diszszel vagy dísztelenül el akarják temetni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat engem emlékeztet egy régi ozéhszabályzatra, a mely a leendő építőmesterektől egy oly háznak tervezését kivánja, a mely házban négy egymással gyűlöletes ellenségeskedésben élő család ugy lakjék, hogy soha se legyenek kénytelenek találkozni. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat oly ház, a melyben lakik az osztrák, a ki nem akarja a készfizetést, benne lakik a magyar, a ki akarja a készfizetést, és csakugyan nagyon valószínű, hogy soha sem fognak egymással találkozni. (Igaz I Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem tartom egészen felesleges munkának, hogy előzetesen a törvényjavaslatnak keletkezésére nézve keressek valami tájékozódást, már csak azon egyszerű okból, mert hiszen nem valószínű, hogy ha pl. ez a törvényjavaslat és annak eszméje osztrák forrásból származik, hogy ebben az esetben mi osztrák barátainktól olyasmit várhatunk, a mi a magyar érdeknek nagyon is megfelelne. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most én legalább Bihnszkinek a törvényjavaslat benyújtása alkalmából mondott beszédében a következőket olvastam, ő azt mondja, hogy az uj törvényjavaslatra vonatkozó megállapodások első elemei oly javaslatok alapján jöttek létre, a melyeket épen az osztrák kiküldöttek tettek. Ez bizonyos tájékozást nyújt arra nézve, hogyan keletkezett ez az eszme, a mely itt a törvényjavaslatban meglehetősen kedvezőtlen kialakulást és kifejezést talált. De van e tekintetben még egy körülmény, a mely tájékoztathat minket. Már a múlt év elején egy külföldi német jelentékeny folyóiratban egy osztrák szakembertől megjelent egy dolgozat, mely a készfizetést ellenzi és a következő javaslatot teszi: »Tessék a bankszabadalom megújításakor a törvényjavaslatba egy paragrafust belevenni, a mely kifejezetten kötelezi a bankot, hogy gondoskodjék a paritás fentartásáról.« Ebből is láthatjuk, hogy ezt a gondolatot tulaj donképen Ausztriában főzték ki és ez most már természetesen kifejezésre jut ebben a törvényjavaslatban, mely a ház asztalára kerül. Én tehát már ebből az okból is kénytelen vagyok bizonyos óvatossággal, bizonyos kautélákkal fogadni ezt a törvényjavaslatot, (Helyeslés balfelől.) melynél nem annyira a magyar szempontok kerestek kifejezést, hanem azon törekvése Ausztriának, hogy látszólag előkészíti ugyan a készfizetéseket, de meg vannak ott győződve, hogy ez alkalmasint hosszú időn keresztül nem fog létrejönni. Ebben lehet megtalálni a magyarázatát annak is, hogy ők a lefolyt tárgyalásoknál elfogadták a törvényjavaslat álláspontját, mert meg voltak győződve arról, hogy ez azoknak az érdekeknek, melyeket ők képviselnek, ártani nem fog. Egyébként az osztrák törvényjavaslatra vonatkozólag egyet mégis bátor vagyok mint előnyét kiemelni a mi törvényjavaslatunkkal szemben. Reám határozottan azt a benyomást tette, hogy az indokolása a törvényjavaslatnak sokkal sikerültebben van kidolgozva, mint a miénk, több szempont van benne felkarolva, mi által az olvasót és a törvényhozó testületet abba a helyzetbe hozza, hogy a kérdés felett teljesen tájékozva legven. Talán az sem volt helytelen az osztrák törvény előkészítésénél, hogy ők a teljes alapszabályokat előterjesztették a törvényjavaslat mellékletében, arra figyelmeztetvén ezzel, hogy ezt az ügyet máskép, mint az alapszabályok teljes megvitatásával, eldönteni nem lehet. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez a felfogás helyes, hiszen tulaj donképen az egész szervezet eslesbe került, (Igaz! ügy van! balfelől.) ennek következtében, mikor a szervezetet megújítjuk, a törvényhozó