Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

436 73. országos ülés 1911 január 11-én, szerdán. vedelem nélkül azt vagyok bátor konstatálni, hogy az államtitkár ur talán még sem olyan jó barátja a tanároknak. Ezen állitásomat tisztán a tényekkel igazolom. A mikor az első siketnéma-intézetet felállították, akkor az igazgatónak volt 800 forint fizetése, szabad lakása, kertje és egyéb felsorolt naturáliák, a tanároknak pedig volt 450 forint fizetésük. Ez volt 1802-ben. Hogy milyen értéke volt akkor a pénznek, és milyen van ma, ezt megállapíthatjuk, hogy az a 800 forint fizetés a mostani állapotok mellett legalább is a 800 forint tízszeresének felel meg. És később is, alig egy évtizedre rá, 1811-ben emelték a fizetésüket, az abszolutizmus után, 1868-ban. A közoktatásügyi kormánynak első gondja volt a gyógypedagógiai tanárok fizetésének rendezése, az igazgató fizetését ezer forintban, a tanárokét 800 forintban, a segédtanárokét 450 forintban állapították meg. Mikor aztán megkezdődött az összes állami alkalmazottak fizetésének a rendezése, akkor ezek a tanárok minden egyes fizetésrendezés alkalmával lejebb szorultak, elvesztették a tanári czimüket, elvesztették harminczéves nyugdíjjogosultságukat, elveszítették a heti 16—18 óraszámukat és bár a mostan érvényben levő tanítási rend, az u. n. beszédoktatás sokkal súlyosabb és a költségvetés is elismeri, hogy ez az az egyéni oktatási rendszer a legsúlyosabb és épen azért egy osztályban 10—12 tanulónál többet nem lehet megengedni —, mondom, daczára annak, hogy munkájuk nehezebb lett, fizetésrendezésük eleinte a tanárokéval haladt együtt, később leszállott a polgári iskolai tanítók színvonalára, ma ezeknél is sokkal alacsonyabb helyzetben vannak, sokkal több a XI. fizetési osztályban levő siketnémaintézeti tanítói állás, mint a polgári iskolai vagy egyéb hasonló státusban. Az 1909. évi költségvetés indokolása kilátásba helyezte a fizetésrendezést, még pedig olyan módon, hogy a XI. osztály teljesen megszűnik, vagy esetleg 1—2 állás marad meg benne, a többit pedig megharmadolva beosztják a X., IX. és VIII. fizetési osztályokba. A státusrendezés megkezdését a költségvetési javaslat, illetőleg az indokolás az 1910. évre helyezte kilátásba. 1910-ben, mint tudjuk, költségvetésünk nem volt; a státusrendezés is elmaradt. Most jött az 1911. évi költségvetés, a melyben erről a tanári státusról igen szomorú rendelkezést találunk, mert mindössze 5690 K van felvéve státusrendezés czéljaira, mindössze öt állásnak a IX-bői a VHI-ba, öt állásnak a X-ből a IX-be és három állásnak a Xl-ből a X-be való áthelyezése van javaslatba hozva. Hogy ez státusrendezésnek nem mondható, ez kétségtelen, annál inkább, mert több állás jön és marad a XI. fizetési osztályban, mint az előző évben. Kétségtelen dolog, hogy itt uj tanítói állások létesítésével növekszik állandóan a státus, a létszám ; azonban kétségtelen dolog, hogy az 1911. évi költségvetés szerint körülbelül 40%-kal, mert összesen 68 siketnéma-intézeti tanító marad a XI. fizetési osztályban, és ebből a 68-ból 60, vagyis egy igen nagy százalék a XI. fizetési osztály legutolsó fokozatában, 1400 koronás fizetés élvezetében van. Arra kérem tehát a t. közoktatásügyi minister urat, hogyha lehetséges, még ebben az évben, ha pedig most mód nincs reá, akkor legalább is a jövő költségvetésben és a jövő költségvetési évben és pedig ne évekre felosztva, hanem egyszerre, mint a hogy a tanári fizetésrendezést méltóztatott kilátásba helyezni, ennek a státusnak ügyét is jóakarattal, az igazságnak megfelelően méltóztassék rendezni. Méltóztassék rendezni akként, hogy a XI. fizetési osztály teljesen megszüntettessék és az összes állások a X., IX. és VIIT. fizetési osztályba legyenek besorozva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb igazságtalanságnak tartom azt, hogy a mikor kétségtelenül konczedáljuk és megállapítjuk azt, hogy állami tisztviselőink fizetésrendezésre szorulnak és jogos igényekkel léphetnek fel, hogy akkor ez nem történhetik meg minden státusban egyszerre, hanem egyes státusokat, a melyek esetleg jobban tudnak lármázni és hangosabbak, előnyben részesítenek, ugy hogy évek óta egyes státusok fizetésrendezése teljesen be van fejezve, míg egyes csendes, de a mellett szorgalmas és lelkes státusoknak fizetésrendezése évekre elodáztatik, elhalasztatik. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A midőn az általam előadottak megszivlelését kérem, még a czimkérdésre is vagyok bátor a t. közoktatásügyi minister ur figyelmét felhívni, mert ma abban a tekintetben a siketnéma-intézeti tanárok között a legnagyobb káosz uralkodik. Igazgató, igazgatótanár, igazgatótanitó, vezetőtanító, vezetőtanitó ideiglenes megbízással, gyógypedagógiai tanár, siketnéma-intézeti tanár, siketnéma-intézeti tanító, gyógypedagógiai tanítóállami tanító gyógypedagógiai szolgálatban, és tiszteletdíjas tanitó czimek vannak használatban. Igazán nagy munkába kerül eligazodni a sok czim között, és mondhatom, azt a tendencziát fedeztem fel, hogy a múltban őket kétségtelenül megillető tanári czimet csendben, mondhatnám 1897től kezdve, illetve már egy pár évvel előbb elvették e státustól, valószínűleg azzal az intenczióval, hogy a kisebb tanítói czim -mellé kisebb igényjogosultság is jár. Pedig kétségtelen dolog, hogy ezek az emberek már munkájuknál fogva, a melyet teljesítenek, de kvahfikácziójuknál fogva is, — mert hiszen ma kvalifikácziójuk nagyobb, mint a múltban, ma ő nekik a tanítói oklevél után két éves szakiskolát kell elvégezniük és ott sikerrel levizsgázni — mondom kvalifikácziójukat is tekintve a tanári czim feltétlenül megilleti őket. Mindezek alapján tisztelettel vagyok bátor a következő interpellácziót előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Hajlandó-e a mélyen t. közoktatásügyi minister ur a gyógypedagógiai tantestület fizetésügyét a XI. fizetési osztály megszüntetése és az állás obiak a X., IX. és VIII. fizetési osztályok-