Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-73
424 73. országos ülés i9ii január lí-én, szerdán. básu deviza-politikája, a mely abból áll, hogy az Osztrák-Magyar Bank bármely szükségletre devizákat illetőleg külföldi fizetési eszközöket bármely mennyiségben rendelkezésre bocsát. Ezt teheti azért, mivel domináló szituácziót foglal el a hazai devizapiaczon, továbbá, teheti azért, mert alapszabályai megengedik, hogy érczkincsének egy részét devizákban tarthassa, és ennek folytán mindig rendelkezik annyi deviza fölött, hogy e kötelezettségének, e feladatának megfelelhessen. A nóvum most az, hogy ez a jó szántából kiképzett szisztéma alapszabályszerű kötelességévé tétetik, és az ezt a czikket kiegészítő 111. czikkben olyan szánkezióval láttatik el, a mely egyenlő azzal, a mely a készfizetéseknek adatik ; ugyanis a privilégium elvesztése. (Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kelemen Samu: Jegybank nélkül fogunk maradni, ugy-e ? Beck Lajos : Hogyan hajtják végre ? Gr. Wiekenburg Márk : Két kivétel van : az, hogyha törvényhozás utján függesztetik fel ez a kötelezettség, másodszor pedig mentesiti a vis major, a mely mindkét kormány által elismertetik. T. képviselőház ! Ebben a diszpoziczióban, a mely itt az első czikkben foglaltatik, a valutának fix értékaránya a külföldi értékekhez van biztosítva. Es ezzel az a leglényegesebb követelmény van elérve, a melyet a készfizetésektől várunk, ugyanis a pénz állandóságának biztosítása, a menynyiben ez az állandóság csorbát szenvedhet a külföldi értékelés, apprecziáczió utján. És ezzel biztosítva van az az érdek, a mely a pénz állandóságához van fűzve, például az adós- és hitelező közti viszony T ban, az árképződés tekintetében és a külföldi relácziókban is. Hiszen vannak igen tekintélyes szakemberek, t. ház, a kik az árfolyam biztosításával tulaj donképen a készfizetéseknek követelményeit kielégítve, ellátva vélik. (Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem a mi álláspontunk. Mi a készfizetéseket kívánjuk. Miért ? E tekintetben van először is egy jogi, vagy ha ugy tetszik, egy erkölcsi alap. Megígértük ugyanis akkor, mikor a valutarendezésbe belementünk, megígértük magunknak és a külföldnek. Kelemen Samu: ígértük a választáson. Gr. Wickenburg Márk előadó: Az nem ide való. Ez az erkölcsi alapja a mi követelésünknek e téren. Es ezen az erkölcsi alapon túl van a készfizetéseknek egy reális gazdasági értéke is, a mely elsősorban valutánk hitele, másodsorban a valutánk hitele utján az általános hitel érdekének szempontja is. T. képviselőház ! A formai készfizetések felvétele telein tétében az előterjesztett bankaktában dispozicziókat (Halljuk ! Halljuk 1 a jobboldalon.) méltóztatik találni, mely szerint a statútum 111, czikke felhatalmazza a banktanácsot, hogy a külföldi fizetési forgalmat folytonosan figyelemmel kisérve, a főtanács, előtte alkalmasnak és megfelelőnek tetsző időben, a két kormánynak a készfizetések felvétele iránt előterjesztést tegyen. A törvényjavaslat 5. §-a azután kiegészíti ezt a javaslatot abban az irányban, hogy a két kormánynak kötelessége a banknak ezt a javaslatát haladéktalapul tárgyalni, a tárgyalást lebonyolítani, és megegyezés esetén a törvényhozás elé előterjesztést tenni, melynek négy hét alatt kell ebben a kérdésben határoznia, és a mennyiben ezen idő alatt negatív határozatot nem hozott, az előterjesztés elfogadottnak tekintetik. (Zaj és mozgás balfelől.) T. képviselőház ! A készfizetések elrendelése tekintetében én három alternatívát tudok elképzelni. Az egyik alternatíva volna az, hogy valamely előre meghatározott időponttal, körülménynyel vagy feltétellel, pl. a statútumnak életbeléptetésével ipso facto felveendők a készfizetések. A másik alternatíva volna az, hogy a statútummal egyidejűleg a két törvényhozás felhatalmazza a két kormányt, hogy a nekik jónak látszó időben elrendeljék a készfizetést. A harmadik alternatíva az, hogy a két törvényhozás fentartja magának az elhatározást a készfizetések tekintetében. A régi statútumokban ugy volt, t. képviselőház, hogy csakugyan ipso facto kellett volna a készfizetéseknek életbelépni abban az időben, midőn az államjegyek kényszerforgalma megszűnt. Ugyanis a statútumnak a régi 111. czikke ugy hangzott eredetileg, mint most az első bekezdés, s azt mondta, hogy ha az államjegyek kényszerforgalma megszűnik, akkor a statútumnak 83. czikke, mely a készfizetésekről intézkedik, életbelép. Ezek a statútumok azonban abból az időből származnak és akkor hosszabbittattak meg, mikor még készfizetésről szó nem volt. Az 1892 : XVIII. t.-czikk egyik czikkében, mely a valutarendezésnek további programmját állapítja meg, azt mondja, hogy ha majd az államjegyek kényszerforgalma megszűnik, a két kormány meg fog egyezni a készfizetések tekintetében. Ezen alapult azután az 1899 :XXXI. t.-czikkben—-hol a két utolsó kategóriájú államjegynek, az öt forintosnak és az ötvenforintosnak bevonásáról volt szó — kimondott az az elv, hogy mikor az államjegyek kényszerforgalma meg fog szűnni, akkor a két törvényhozásnak előterjesztés lesz teendő a készfizetések felvétele iránt. Ugyanily értelmű határozat ment azután át az 1899. évi statútumnak 111. czikkébe is. Ebből a határozatból kifolyólag terjesztetett azután 1903-ban a ház elé itt is és Ausztriában is az a javaslat, a mely a készfizetések felvételét kérte a két törvényhozástól; e javaslatok azonban visszavonattak, midőn a Széll-Körber-féle egyezmény felmondatott, illetve a tárgyalás alapjául elejtetett. ürA publikált okmányokban nem találtam nyomát annak, hogy az 1907. évi megegyezésben készfizetésekről szó lett volna, (Mozgás balfelől.) azonban Bilinskinek a beszédéből látjuk, hogy 1907-ben is folytak a készfizetések tekintetében tárgyalások, és akkor is ezen az alapon, hogy t. i. a törvényhozá-
