Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

57. országos ülés Í9W deczember 12-én, hétfőn. szólalásomat. mintha én valaki ellen támadást akartam volna intézni. T. képviselőház ! Ezenkívül t. képviselőtársam­nak egypár ténybeli tévedését kívánom helyre­igazítani. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőtársam foglalkozván felszólalásommal, a midőn azt mondja, hogy helyes volt az ő eljárása, hogy a zárszámadá­sokat hasonlította össze az előirányzattal, hivat­kozik arra, hogy 1909-ben azért nem tettek ki a közösiigyi kiadások 86 milliót, mert a vámbevételek előre nem látott nagy mérvet öltöttek, és igy a nagy vámbevételekből 17 millió korona folyt be a magyar kvóta arányában és ez tette lehetővé, hogy ebben az évben a közösügyi kiadások csak 69 millió koronát tettek ki. Ámde t. képviselő­társam, a midőn beismeri, hogy ez igy van, a mint én azt a múltkor kifejtettem, ráutal arra, hogy ennek daczára ő mégis fentartja azt az állítását, hogy az 1909. évben bizonyos mértékig irreálisak lettek volna a vámbevételi előirányzatok. Hát én konstatálhatom, hogy ezek nem voltak irreálisak ; de a mennyiben irreálisak lettek volna, azért nem engem terhel a felelősség, mert az 1909. esztendőben a vámbevételek preliminálása nem általam történt. Különben megnyugtathatom t. képviselő­társamat, hogy a preliminare nem volt irreális, és az, hogy nem emeltetett a vámbevétel ilyen mértékben, csak arra az óvatosságra vezethető vissza, a mely ilyen esetekben mindig szükséges, hogy csalódásoknak kitéve ne legyünk. (Helyeslés.) Azután azt mondja a t. képviselőtársam, hogy én a 77 milliós preliminiárés többletet összehasonlítottam a 138 milliós deficzittel és ezt a kettőt ánitottam volna párhuzamba. Én ezt nem tettem; én kijelentettem beszédemben azt, hogy 1809-ben előirányozva volt 77 millió bevételi többlet; (Halljuk !) ez az utalványozási eljárásban 35 millióra, a tényleges kezelésben pedig 29 millióra szállott le. Tehát én a hasonló tételeket hasonlókkal hasonlítottam össze ; nyíltan megmondottam, hogy a 138 milliós hiány minő tényezőknek következ­ménye és abszolúte nem hasonlítottam össze külön­böző dolgokat. T. képviselőtársam azután, hogy megerőtle­nitse az én összehasonlításomat, s az én kombi­nácziómat az exlexben és az exlexen kivül befolyt összegek tekintetében, utal arra, hogy a kérdés tisztázva van akkor, ha összehasonhtjuk a zár­számadásban az előírási összeget a tényleg befolyt összeggel. Itt kénytelen vagyok figyelmeztetni t. kép­viselőtársunkat, hogy ez normális években és nor­mális viszonyok között egészen helyes cynosura, de törvényenkivüli állapotban ez az összehasonlí­tás nem bizonyít semmit, azon egyszerű körül­ménynél fogva, mert törvényenkivüli állapotban az adók előírása beszüntettetik, nincs folyamatban, tehát az előírási összegből nem tűnik ki, hogy mi lett volna az egyenes adókra vonatkozólag azon évben az előírás és igy az exlexes állapotban ez az összehasonlítás nem nyújt tiszta képet. (ügy van! ügy van ! jóbbfelöl. i Azután hosszasan polemizál t. képviselőtársam azon rendszer ellen, a melyet az állami számvevő­szék követ a zárszámadás összeállításánál. Hiszen lehetnek különböző felfogásaink aziránt, hogy helyes-e az a rendszer, vagy nem ; de mindenesetre áll az, hogy az állami számvevőszék nem eman­czipálhatja magát azon rendelkezés alól, a mely a a törvényben foglaltatik és t. képviselőtársam igen jól tudja, hogy pl. az 1904: XIV. és az 1908 : XXXI. t.-czikkben világosan meg van mondva, hogy az ezen törvények alapján felvett kölcsönök­ből származó bevételek és illetőleg eszközölt be­ruházások az államháztartás egyéb eredményeitől külön tüntetendők ki. Ennélfogva az állami szám­vevőszék nem járhat el másképen, mint a hogy eljárt. Megjegyzem különben, hogy a. képviselő­társam egy egészen uj szisztémáját állítja fel az államháztartás összeállításának ; de bocsásson meg t. képviselőtársam, ha e kettő között kell válasz­tanom : hogy az állami számvevőszék rendszerét fogadjam-e el, vagy az ő rendszerét, mégis csak az állami számvevőszék rendszerét választom. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelél.) A mi a pénztári állapotot illeti, erre nézve is csak igen rövid pár megjegyzést kívánok tenni: T. képviselőtársamnak bizonyára módjában volt megismerni azt a benső előirányzatot, a melyet á pénzügyministerium a maga számára készit és a melyben a bevételeket és kiadásokat össze­állítja. A január hó 18-áról szóló összeállítás, a mely kezeimnél van, a mely napról itt szó van, azt tünteti fel, hogy pénztári maradvány 3,502.000 K, az Osztrák-Magyar Bank girószámlájában 9,600.000 K. Ezek azok az összegek, a melyeket én felszólalásomban felemiitettem, ugy hogy részemről semmiféle mesterséges csoportosítása vagy elcsa­varása a dolgoknak nem történt. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Végül legyen szabad gróf Batthyány Tivadar képviselő ur felszólalására azt megjegyeznem, hogy azon státusrendezésekre vonatkozólag, a melyek az 1911. évi költségvetési előirányzatban foglaltat­nak, a mennyiben a költségvetési előirányzat törvényerőre fog emeltetni, a kormány gondos­kodni fog, hogy azok a tisztviselői kategóriák, a melyeknek érdekében ott kiadási többletek vannak beállítva, rövidséget ne szenvedjenek, ugy hogy ezek a fizetés-felemelések, javítások az év elejé­től fogva visszamenőleg intéztessenek el. Ezeket kívántam megjegyezni: méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon sajnálom, hogy még egy­szer fel kell szólalnom, s a ház figyelmét igénybe vennem, és némileg visszatérnem az általános vita anyagát képező tárgyakra. (Mozgás jobbíelől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom