Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

242 65. országos ülés lylO deczember 21-én, szerdán. 10. §-a szerint ö felségének ellenőrzése és felügyelete alatt áll, eladóvá tétessék, ha kell, külföldre is elidegenittessék, a nélkül, hogy ez iránt ö felsége beleegyezése, kikéretett volna. Azért teszem meg interpelláoziómat, hogy ez a billikom az eklézsia birtokából ki ne mehessen. Ha pedig az eklézsia birtokából ki kellene, hogy menjen, ha ilyen kényszerűség állana fenn. akkor a magyar nemzet birtokából senki által furfangos módon el ne távoli ttathassék. Ez a kérdés nem oly csekély jelentőségű, mert nem egyszerűen egy műtárgy birtokával függ össze, hanem azzal, hogy összes egyházainknak nagymennyiségű, sőt előttünk ismeretlen műkincsei felügyelet és ellenőrzés nélkül vannak, azok akkor távolithatók el, mikor az illetők, azoknak becsét nem ismerő egyházi elöljáróknak tetszik. Egy egyházközségnek falusi presbitériumától megvehetik csengő pénzzel szenzálok azokat a műkincseket, melyeknek létezéséről nem tudunk, fel sem tudjuk becsülni és a melyek nekünk kiszámíthatatlan előnyül szolgálnának, mint régi művészetünknek igaz emlékei. Nem folytatom, mert ennek a kérdésnek még igen sok oldala van. Nemcsak mint alapítványokat kellene hogy szigorúan ellenőrizze az állam, és Ő felségének meglevő jogai érvényesíttessenek, hanem kellene, hogy ez az ország törvénynyel birjon, hogy az a kevés művészeti becsű vagy történelmi emlékű tárgy ezen országtól a gazdag kalmárok által meg ne vásároltassék és nemzeti dicsőségünknek annyi emlékétől meg ne fosztassák. (Helyeslés.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a kolozsvári ev. ref. egyház Rákóczi György fejedelem nagybecsű serlegét eladóvá tette, és ez által lehetővé vált, hogy ezen alapítványi tárgy és műkincs külföldiek tulajdonába menjen át ? Szándékozik-e az 1790: XXVI. t.-cz. 10. §-a értelmében ugy ezen, mint minden, istentisztelet és vallási szertartások czéljaira tett ingó alapítványokat azonnal királyi felügyelet alá helyezni, és a hatékony ellenőrzésnek olyan módozatát elrendelni, mely mellett sem rendeltetésük czéljától el nem vonathatnak, sem el nem idegenittethetnek ? Szándékozik-e a műbecsű történeti értékű ingóságoknak külön törvény alkotása által elidegenitését szabályozni, kivitelét pedig eltiltani ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnak. Huszár Károly képviselő ur interpelláczió] ától eláüott. Ki következik ? Nyegre László jegyző: Kovács János ! Mádi-Kovács János: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk > a szélsőbaloldálon.) F. évi deczember hó 19-én folyt le a választás az udvardi kerületben, s ennek a választásnak hű tükrét akarom a t. ház elé tárni, (Mozgás.) és tanuságtételre épen az igen t. túloldalon jelenlevő t. képviselőtársaimat fogom I felhívni, hogy előadásom mindenben megfelel az igazságnak. Hencz Károly: Meglátjuk ! Mádi- Kovács János : Hencz t. képviselőtársam nem volt jelen, tehát ezt nem mondhatja. (Felkiáltások jobbfelől: Jelen volt! Ott volt!) Mikor a választás reggelén a függetlenségi párti szavazókkal Udvardra bevonultunk, mindenki előtt szemmellátható volt az, hogy a függetlenségi párt többségben van. (Felkiáltások jobbfelől: Ohó !) E tekintetben egy igen illusztris férfiúnak szavaira hivatkozhatom, volt képviselőtársunkra, a jelenlegi főispánra, Kürthyre, a ki kijelentette, a választás reggelén, hogy nem hitte volna, hogy ily rövid idő alatt a függetlenségi párt többséget hoz be a választás színhelyére. (Zaj jobbfelől.) Farkas Pál: De nem hozott! Mádi-Kovács János: Bár ez a többség szemmellátható volt, — azon csinos kis fogások révén, a melyeket a választásoknál már megszoktunk és tapasztaltunk, innen is, onnan is fogyott egy keveset, mindaddig, mig végre a munkapárti jelölt 143 szavazattöbbséggel került ki. (Zaj.) Ezen csinos fogások illusztrálására egy párat el fogok mondani. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mikor bementünk a választás színhelyére, kaptunk mindannyian passzpartu-t. Azonban az volt a csodálatos, hogy a függetlenségi pártiak kaptak vörösszinű passzpartu-t, a munkapártiak kékszinűt. De minket, függetlenségi képviselőket és azokat, a kik rózsaszínű passzpartu-val voltunk ellátva, egyetlenegy katonai kordonon keresztülengedni nem akartak, (Zaj.) mig végre rájöttünk arra, hogy nem egy passzpartu szükséges, hanem kettő, mert a munkapárti korteseknek kalapja mellett volt egy rózsaszínű és egy kék passzpartu. Hámory László : Csak a szolgabírónak ! Mádi- Kovács János : Ha Hámos igen t. képviselőtársam ezt mondja, akkor vagy nem látta, vagy téved, mert én legalább tiz-tizenkét ember kalapja mellett láttam a vörös- és a kékszínű passzpartu-t. Egy hang (jobbfelől) : Az zöld volt, nem kék ! Mádi-Kovács János: Mikor a választás színhelyére bevonultunk, a táborok szélén katonai kordonokkal voltak az utczák elzárva. Tekintettel a rettenetes útra és arra az időjárásra, mely a választást megelőzte, a választóközönség jóformán minden községből elkésett, ugy, hogy már a katonai kordonon kellett volna a választók legtöbbjének keresztüljönni, azonban, mert a katonai kordonon felszólították őket, hogy igazolják magukat, hogy ők szavazók, nem eresztették őket a kordonon belül, hanem künn állottak a kordonon kivül, a hol a kék és rózsaszínű passzpartut-s munkapárti urak kellőképen üdvös munkát végeztek a munkapárti jelölt részére. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mikor azután felszólítottak bennünket, hogy menjünk ki és intézkedjünk, hogy ereszszék keresztül a kordonokon a függetlenségi szavazókat, mi ki is mentünk, azonban a szintén