Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

238 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Imre: Sehol a föld kerekségén ennyi baleset nem történik. Mi lehet ennek az oka, kérdezheti mindenki joggal. Ha végignézzük a statisztikát, azt látjuk, hogy nemcsak a napilapok rovataiból menthetjük joggal e következtetést, hanem tényleg a rideg számok is azt mutatják, hogy Budapesten valami különös dolognak kell lenni, hogy itt annyi ember lesz bénává, csonkává, vagy egy véres hustömeggé. A statisztika tanuságai szerint a most lefolyt évnek utolsó tiz hónapjában Budapesten 258 ember veszítette el életét, vagy lett egy időre, vagy örökre munkaképtelenné az építéseknél előforduló balesetek folytán. Bécsben ugyanezen idő alatt csak 71, Berlinben 98, Parisban 129, Londonban 53, Newyorkban 97, Csikágóban 318, vagyis az egy Csikágót kivéve mindenütt a föld kerekségén kevesebb baleset történik az építkezéseknél, mint nálunk. Én azt hiszem, hogy itt joggal lehet arra következtetni, hogy talán a felügyelet nem elég szigorú, (Zaj. Elnök csenget.) talán a felügyelet az építkezések vezetésére nem terjed ki és hogy talán befolyással bir ezen dologra azon körülmény is, hogy sok építkezési vállalkozó egyszersmind városatya is, a kinek a város mérnöki hivatalában nagy befolyása van, s a ki ellen a rendőrség sem mer fellépni akkor, ha netalán azt is tapasztalná, hogy az az állvány gyenge, hogy a házlebontásnál a szükséges elővigyázati rendszabályok nem lettek betartva, vagy hogy valamely ház egyáltalában gyengén van építve. Azt hiszem, ezen baj orvoslására egyedül egy mód van és ez az óvintézkedések megtételének erős kontrollja. De hogy bizhatunk azon emberekben, a kik eddig sem kontrollálták az építkezést ? Uj emberek utján, talán olyanok utján, a kik nem félnek az illető építőmester városatyasá gátol nexusaitól, kellene ezt a kontrollt gyakorolni. A kereskedelemügyi minister ur, a ki mérnök is és a ki mögött nagy tudományos múlt áll e szakban, mindenesetre jobban fogja tudni, hogy mit kell neki ez ügyben tennie, de én, mint laikus ugy vélem, hogy ezen a bajon csakis ugy lenne segítve, ha állami mérnöki közegek ellenőriznék az építkezéseket. ' Másrészt azonban szükségesnek tartanám azt is, hogy a belügyminister ur az államrendőrséget fokozottabb figyelemre utasítsa, mert gyakran látjuk azt, hogy egy egyszerű házlebontásnál olyan hanyagsággal, olyan felületességgel és olyan vétkes gondatlansággal járnak el, hogy egj^ közönséges ott posztoló rendőr is megítélhetné és meggátolhatná azt, ha joga volna megakadályozni. Ezek alapján vagyok bátor a következő interpellácziót intézni a belügyi és kereskedelemügyi minister urakhoz (olvassa) : »Sürgős interpelláczió a belügyi és kereskedelemügyi minister urakhoz a fővárosbani építkezéseknél előforduló balesetek tárgyában. 1. Van-e tudomása a minister uraknak a nagy számban előforduló és gondatlanságból eredő építkezési balesetekről ? 2. Hajlandók-e intézkedni, hogy a rendőrség és hivatalos mérnöki közegek szigorúan ellenőrizzék ezentúl az építkezéseket ?« (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a belügyi- és kereskedelemügyi minister uraknak. Következik ? Szojka Kálmán jegyző: Ivánka Imre interpellácziója a galaczi biróválasztás tárgyában. (Zaj a közéfen.) Ivánka Imre: T. ház ! Azon kedves biztatás, a mely a túloldalról hangzott felém, csak erősiti kedvemet és előre is bocsánatot kérek a t. túloldaltól, ha ezt a kedves figyelmet, baráti jóakaratot nem fogom hasonló jóakarattal viszonozni. (Zaj.) De hát, t. ház, ezen az oldalon nem főerény az ildomosság, mert ismerünk ennél nagyobb erényt: az igazságosságot. (Helyeslés balfelől. Zaj jobbról.) Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Imre : T. ház ! Téli időben különböző dolgok szoktak előfordulni Magyarországon és ha egy uj Tacitus születnék, ez megírná azt, hogy a fővárosban az urak bakkoznak, esetleg az orfeumba járnak, ellenben a vidéken a főszolgabírói karnak egyéb mulatsága nem marad, mint disznótorokra elmenni és biróválasztásokat rendezni. A disznótorokról megjegyezné,"hogy ott disznót ölnek, a biróválasztásokról pedig megírná, hogy ott, ha nem is mindig, de gyakran parasztot lőnek az urak. (Felkiáltások jobbfelól: Nagyon szellemes !) A disznót megeszik, a parasztot eltakarítják és mind a két esetben az ügy a törvény szent nevében be van fejezve. (Mozgás jobbfelól.) Jön ugyan az utóbbi esetben — értem a parasztagyonlövést — egy u. n. vizsgálat, de ebből egyéb nem lesz, mint egy jó nagy csomó akta és a konstatálása annak, hogy senki sem bűnös, mindenki jól járt el és ezzel a dolog rendben van. (Halljuk! Halljuk.') A. múlt napokban megint előfordult egy ilyen eset és ez adta nekem az impulzust, hogy ezekre a gyakran, — sajnos — szinte rendszeresen atroczitásokkal járó bíró választásokra kissé hosszasabb felszólalással hívjam fel a t. ház figyelmét, minden animozitás nélkül és a nélkül, hogy a belügyminister urat e miatt bármik épen hibáztatnám vagy vádolnám. (Felkiáltások jobb/elől: Ugyan ! Igazán ?) Pop Cs. István: ő is hibás ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Helyeslés jobbfelól.) Ivánka Imre: E hó folyamán Galaczon, Fogarasmegyében, szintén birót választottak. A biróválasztás szokás szerint folyt le : a nép akart valakit, a kit a főszolgabíró nem akart. A főszolgabíró jelölt három népszerűtlen egyént és ezek közül nolens-voleus választania kellett a publikumnak. Állítólag az ülető egyén, a kit a főszolgabíró nem akart megválasztatni, nemzetiségi agitátor volt. Hát ha ez igaz, akkor ugyan nem védem a főszolgabíró azon eljárását...