Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
65. országos ülés 1910 deczemher 21-én, szerdán. 235 fütőkemenczékbe, a hol néhány perez alatt porrá és hamuvá égtek. A hol ilyen dolgokat tapasztalunk, bol a mi véreinkkel igy bánnak, ott joggal elvárhatjuk a mi diplomácziai szervünktől, hogy tegye meg a lépéseket az Unió kormányánál, hogy emberséges bánásmódra szorítsák az amerikai törvény értelmében is ezeket az ipari és bányavállalatokat. Most rátérek interpelláczióm tulajdonképen tárgyára és anyagára. A mellett, • hogy ezek a szegény emberek ki vannak téve a tőke utáni kapzsiságból eredő legborzasztóbb brutalitásoknak, nap-nap mellett halljuk a panaszt sajtóban és egyesektől, hogy ezeknek az embereknek még a megtakarított keresményét is veszély fenyegeti. Ezért égetően nyomul előtérbe az a követelmény, hogy a kivándorlók pénzének gondozására, kezelésére és hazaküldésére nézve sürgősen intézkedéseket kell tenni. Az amerikai lapokból, különösen az ottani magyar lapokból értesülünk arról, hogy százezreket sikkasztanak el ezektől a nyomorult emberektől az u. n. futó- és zugbankárok. (Igaz! ügy van!) Megbízható kimutatás szól arról, hogy a legutolsó három év alatt körülbelül 3 és 1 /a millióra tehető az ilyen módon elsikkasztott pénzeknek az összege. Csodálkozhatunk-e tehát, ha az a szegény kivándorló bizalmatlan lesz, ha ő minden ilyen intézményt perhorreskál, és igyekszik keservesen megtakarított filléreit szolid amerikai pénzintézetekben elhelyezni ? Csodálkozhatunk-e akkor, ha áldozatul esik ott egy most nagyon veszedelmesen fellépő agitácziónak, a mely földvásárlással kínálja meg ? Azért mondom ezt veszedelmesnek, mert valószínűleg egyet méltóztatnak velem érteni abban, hogy az a kivándorló, a ki egyszer ott ingatlant akvirál, az anyaországra nézve örökre elveszett. (Igaz! Ugy van!) Vagy csodálkozunk-e, hogy naivságukban, tehetetlenségükben és félelmükben annyira mennek, — ez is bebizonyított dolog — hogy azokat a megtakarított garasokat éveken keresztül szalmazsákokban, harisnyákban, törlőkben rejtegetve dugdossák, és igy akarják megőrizni ? Micsoda kár származik abból, hogy ezeket nem gyümölcsözői eg helyezik el ! (Igaz ! ügy van !) T. ház ! Olaszország, ugy látszik, már síkeresen oldotta meg ezt a kérdést, a kivándorlók pénzkezelésének kérdését. Felhatalmazta ugyanis a nápolyi bankot, a Banca di Napoli-t, hogy az összes királyság területén pénzt gyűjthet, megszerződött az Egyesült-Államok kormányával az iránt, hogy ott a bank fiókokat állithat fel s a mellett, hogy a banküzlettel foglalkozik, minden egyéb más kulturális kérdésekben is tanácscsal és támogatással szolgál a kivándorlóknak. Szóval a nápolyi bank és az olasz kormány elérte azt, hogy körülbelül évi 150 egészen 200.000 millió frank forgalomra tehető üzleti haszna van, nemcsak egyeseknek, nemcsak a banknak, hanem, és erre méltóztassanak figyelemmel lenni, haszna van a kivándorlási alapnak. Mert azért, hogy az olasz bank erre az üzletre a konczessziót az olasz kormánytól megkapta, kötelezte magát arra, hogy a kivándorlási alapba is fizet bizonyos illetéket. Az Amerikai Magyar Szövetség, okulva ezen a példán, mindig jobban és hangosabb szóval sürgeti azt, hogy egy ilyen magyar intézmény is álüttassék ott fel. Igaz, hogy egy körülményre tekintettel kell lenni, ez pedig az, hogy számolni kell az Egyesült Államok kormányának és a közönségnek nagyfokú érzékenységével. Ezért a legnagyobb körültekintéssel és tapintattal kell eljárni, mert egy elhibázott lépés csak kárára lehet az ügynek. Az Egyesült-Államok nem szívesen látják azt. hogy az ő ügyeikbe, még ha külföldi alattvalókról is van szó, idegen faktorok beleavatkozzanak, de ugy vagyok informálva, nagyon szívesen látják, s erre nemcsak engedélyt adnak, hanem erre az akczióra még támogatásukat is nyújtják, ha ez az akczió a kivándorló pauperek gondját leveszi az Egyesült-Államok válláról. Mialatt kunktátoroskodott a belügyi kormányzat, az alatt Amerikában máris alakult egy elég obszkurus érdekeltség, a mely némi magyar vonatkozással is bír, ás urbi et orbi kürtöli újságokban és hirdetésekben, hogy a magyar-amerikai bank megalapítása ügyében tárgyalásokat folytat a magyar kormánynyal, és hivatkozik arra, hogy a kormánytól Ígéretet bir arra nézve, hogy kamatmentes állami betétekkel, s nem tudom hány millió korona szubvenczióval is segélyezni óhajtja. Mindenütt azt hirdeti, hogy a magyar kormány intenczióinak megfelelően jár el. s a mellett, hogy erkölcsi támogatásban részesül, még az anyagi támogatás is kilátásba helyeztetett neki. Ennek az obszkurus banknak a hirdetései és hirei az amerikai közvéleményben nagy reszenzust keltettek. Epén ma délelőtt figyelmeztettek, hogy egy tekintélyes napilapnak, a Pester Lloydnak czikkét olvassam el, mely épen erre az obszkurus bankalapítási kísérletre nagyon helyesen jegyzi meg, — s ez különben teljesen fedi az én értesüléseimet is — hogy ezen bank fellépése ugy az amerikai Egyesült-Államok kormányánál, mint a közönségben a legnagyobb reszenzust kelti. Méltán elvárhatjuk a kormánytól, hogy módját fogja találni annak, hogy az ilyen üres reklámhajhászatnak, mely nekünk egyáltalában nem válik becsületünkre, elejét vegye és pedig minél előbb. (Helyeslés.) Azonban mit tapasztalunk itthon ? Itthon meg azt tapasztaljuk, hogy évek óta nem érdeklődött senki a kivándorlások iránt, és most, a mikor ennek üzleti része nyomul előtérbe, egyszerre minden oldalról feltámadnak a nagy filantrópok és a nagy kivándorlási szakértők, a kik a kivándorlás üzleti részét akarják kihasználni. Én értesülések alapján beszélek és épen azért intézem interpellácziómat a belügyminister úrhoz, mert megnyugtató választ várok. Azt hallottam, hogy nevesebb pénzintézeteink részéről egy egész csomó kérvény fekszik a belügyminister 30*
