Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

220 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. hogy miért ne hoznák ezt be, különösen akkor, a mikor a hus ára olyan drága. Kijelentem, hogyha csak egy-két évre szólna ez a szerb kereskedelmi szerződés, magam is elfogadnám, mert rövid időn belül a húsárak nem fognak annyira csökkenni, hogy ezek a magyar gazdatársadalom létérdekeit veszélyeztessék. 1917-ben azonban már 50.000 darab szarvasmarha jön be Romániából és Szerbiából és 170.000 darab sertés. Ez nem sok, a mikor husinség van. De a mikor ez a mennyiség esetleg mint felesleg jelenik meg, akkor a húsárakat le fogja verni és a magyar állattenyésztést tönkre fogja tenni. Ebből Magyarország gazdaközönségére mérhetetlen károk náramolhatnak. Mi okozta a jelenlegi drágaságot ? Egyszerűen az, hogy 1907-ben nagyon olcsó volt a hus, és az olaszok felhasználták az alkalmat és 100.000 darab növendékmarhát kivittek az országból. Ez a közvetlen oka a kusdrágaságnak. Hogyha megint ilyen olcsóság áll elő és megint kiviszik a marhákat, nem is leszünk képesek tenyészteni, mert rá kell fizetnünk. Ezzel előkészítjük azt is, hogy nemcsak husdrágaság, de valósággal husinség lesz. Utalok Németország példájára, a mely azt mutatja, hogy a magas husárak mellett is meglehet a magas vámokat tartani. Hogy a gazdatársadalmat abba a helyzetbe hozzuk, hogy az állattenyésztését kifejleszthesse és elegendő húst produkáljon. Az ipar és a kereskedelem érdekeit minden tekintetben elismertem és elismerem a jövőben is. Ismételten hangsúlyoztam, hogy azért nem fogadom el ezt a javaslatot, mert ez tiz éves, mert kiszámithatatlan, hogy milyenek lesznek az álla tárak, mikor ez a szerződés lejár. De még egy nyilatkozatot kérnék a földmi velésügyi minister úrtól és ez az, hogy bár örömmel értesültem Darányi Ignácz t. képviselő ur felszólalásából, hogy a földmivelésügyi minister ur a bizottságban azt a kijelentést tette, hogy Bulgáriával csak a legtöbb kedvezmény alapján kötnek szerződést, vagyis nem engedik meg a husbehozatalt. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Én azt nem mondtam ! Kovács Gyula: Erre kívánok utalni és arra kérem a földmivelésügyi minister urat, legyen kegyes kijelenteni, hogy nemcsak Bulgáriából, de Törökországból és egyáltalában a Balkánállamokból sem engednek meg több vámmentes husbehozatalt, (Halljuk! Halljuk!) mert ugy áll a dolog, hogy a mikor Romániával szerződtünk, Romániának átengedtük a szerb kedvezményes huskontingens legnagyobb részét politikai okokból. Ugyancsak politikai okokból megadjuk a szerbeknek az őket megillető s Romániának már kiosztott kontingenst. Most aztán jön Bulgária meg Törökország, a melyekkel szintén jó politikai viszonyban akarunk élni és sajnos lenne, ha ezt is mind a magyar gazdaközönségnek kellene megfizetni, akkor bizony mondom, hogy a magyar gazdaközönségnek helyzete, a melyet most irigyelnek, nem lesz valami rózsás és valami irigylésreméltó, (ügy van! balról.) sőt elviselhetetlen lesz az. En a magam részéről nem fogadom el a törvényjavaslatot, nem fogadom el abból a magasabb szempontból sem, a melyet gróf Károlyi Mihály (Éljenzés balfelöl.) t. képviselőtársam felállított, mert én magasabb szempontot, mint Magyarország és a magyar gazdatársadalom érdeke nem ismerek, nekem alárendeltebb jelentőségű Ausztria és Magyarország közös érdeke, mint a specziális magyar érdek, és épen azért az általam már kifejtett szempontoknál fogva sajnálatomra a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Mezőssy Béla ! Mezőssy Béla : T. képviselőház ! (Halljuh! Halljuk !) A midőn én a vitának ilyen előrehaladott stádiumában bátorságot veszek magamnak arra, hogy a t. háznak türelmét igénybe vegyem, ezen elhatározásomnál engem kettős szempont vezérel. Az egyik az — és ezzel fogok elsőbben is foglalkozni — hogy a vita egész menete és tárgyilagos folyama kétségtelenül alkalmatos volt arra, hogy a közvéleményben meggyökerezett bizonyos ellentéteket eloszlasson. A másik indok, a mely engem felszólalásra késztet, különösen a t. kereskedelemügyi minister urnak tegnapi felszólalása, a mely — egész őszintén megvallva — azt a jó benyomást, a melyet t. földmivelésügyi minister urnak az előtte való napi felszólalása még ellenzéki oldalról is keltett, bizonyos mértékben meggyengítette. (Ugy van ! balfelől.) Az eddigi vita eredménye reám azt a benyomást tette, hogy a magyar gazdaközönségnek teljesen jogos és tárgyilagos álláspontja honorálva lett a ház minden oldala részéről, s ebben a tekintetben én — és ne méltóztassék ezt tőlem rossz néven venni — elismeréssel kell, hogy adózzam a t. előadó urnak, a ki a tárgyilagos és a teljesen helyes érveknek csoportosításával az én felfogásom szerint egészen igazságosan Ítélkezett ebben a kérdésben. S ne kedvetlenitse őt el az, hogy ezért a felszólalásáért bizonyos érdekkörökben és a sajtó egy részéről olyan támadásoknak volt kitéve, a melyeket egyáltalában nem érdemelt meg; nem érdemelt meg azért, mert hiszen az ő egész felfogása, gondolkozása és észmenete tulajdonképen semmi egyebet nem tartalmazott, mint azt az álláspontot, a melyet gr. Serényi Béla t. földmivelésügyi minister ur ugyanezen sajtónak teljes helyeslése meUett kifejteni szíves volt. (Ugy van ! Derültség balfelől.) Ebből azt következtetheti t. barátom, — ha ugyan következtetni akar — hogy akkorára, ha egyszer minister lesz, ezt a kis agrárius kalandot el fogják felejteni. (Derültség.) T. képviselőház ! A másik szempont, a mely a vita folyamán kialakult, az, — és ez, azt hiszem, mindannyiunkra csak jóleső érzést gyakorolhat — hogy mi magyar gazdák a saját álláspontunk megvédésénél a legkisebb támadástól, a legkisebb