Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. 209 Azt mondja azután t. képviselőtársam, hogy mi több áldozatot nem binmk el. Azt hiszem, hogy mi semmiféle áldozatot nem hozunk a szerb kereskedelmi szerződéssel és egyáltalán áldozatról itt sem egyik, sem másik részről szó nem lehet. De nem foglalkozom ezzel tovább e helyütt, mert beszédem további folyamán erre tigyis visszatérek még egyszer. Hanem áttérek most arra, a mit a t. képviselő ur az argentínai hus behozatala kérdésében mondott. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! En mindig és most is az ellen vagyok, hogy argentínai húst hozzunk be. (Helyeslés.) Nem azon okból, a miket felhoztak, hanem azért, mert hogyha mi megengedjük az argentínai husbehozatalt, akkor ugy, a mint a t. előttem szóló képviselő ur mondotta, nem zárkózhatunk el különösen az északamerikai státusok behozatala ellen, mert ha elzárkózunk, az északamerikai államok elnöke nagyon könnyen élhet azzal a jogával, hogy a discrimination alapján a mi ezikkeinknek Amerikába való bevitelét megnehezíti és ez örvendetesen fejlődő külkereskedelmi forgalmunknak nagy kárára lenne. Nem zárkózhatnánk el az uruguayi, a brazüiai stb. husbehozataltól sem. De még egy ok van. Feltéve, de tudom, hogy t. képviselőtársamnak szempontjából meg nem engedve, hogy csakugyan üyen husbehozatalra szükség van, akkor igazán nem látom be, hogy miért kontingentálnék mi a Balkánnal szemben a husbehozatalt, mikor azt Amerikával kontingens nélkül is be lehet hozni. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Én tehát mindig ellene voltam annak, hogy mi itt argentínai húst behozzunk. Azt kérdezte a t. képviselőtársam, hogy vájjon ki sürgette az argentínai hus behozatalát ? Kétségtelenül Magyarországon senki sem sürgette, de Magyarországba nem is hoztak be egy fontot sem. Ellenben igenis sürgette nagyon a bécsi lakosság, hol e miatt körmeneteket és demonstrácziókat csináltak. (Felkiáltások balfelől: Itt is !) Ráth Endre : Az önálló bankért is csináltunk ! (Zaj.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisier: ;-... és erre való tekintettel tartotta a magyar kormány ildomosnak és helyesnek, hogy próbakép, minden preczedens statuálása nélkül, 2000 tonna argentínai hus behozatalához a hozzájárulást megadja. En nem hiszem, hogy mikor két állam oly szoros gazdasági nexusban van egymással, mint mi vagyunk Ausztriával — nem is beszélve a közjogi kapcsolatról — és mikor az egyik államban momentán egy kivételes helyzet áll elő, akkor a másik megtagadja a hozzájárulást ahhoz, hogy annak a momentán bajnak segítségére jöhessenek. Kisebb méretekben ugyan, de mi is voltunk kénytelenek fordulni az osztrák kormányhoz, mikor a nagy elemi események következtében Orsova a világtól el volt zárva és máshonnan nem volt élelmezhető. Akkor az osztrák kormány a legnagyobb előzékenységgel KÉPYH. KAPLÓ 1910 — 1915. III. KÖTET. beleegyezett Orsovának hassal való ellátásába. Ilyen momentán szükségletek leküzdésénél elzárkózni minden ildomosság és minden méltányosság elől, az én felfogásom szerint nem volna helyes. (Hdyeslés jobbfelől.) Azután ez a husbehozatal csak Bécsre szorítkozik. Majd még egyszer vissza fogok térni arra, hogy az én nagyon t. képviselőtársam a magyar mezőgazdaság helyzetét ahhoz hasonlította, mint mikor egy árviz annyira nő, hogy eléri a töltéseknek színét és fenyeget inundáczióval, katasztrófával. En nem tudom azt elhinni, elképzelni és minden számszerű adat ellene szól annak, hogy ha egyszer kivételesen 2000 tonna húst hoznak Bécsbe Argentínából, ebből a magyar mezőgazdaságra egy katasztrofális árviz származhatnék. (Zaj balfelől. Halljuk 1 Halljuk ! a jobboldalon.) Azt mondja az igen t. képviselőtársam, hogy Ausztria azzal, hogy argentínai húst akar behozni, át akarja törni a mi vámpolitikai rendszerünket. Jöjjünk tisztába, hogy mi ez a vámpolitikai rendszer. Nemcsak reánk, hanem egész Közép-Európának kereskedelmi viszonyaira a német birodalom kereskedelmi rendszere és vámpolitikája gyakorolja a legnagyobb befolyást. Mi abban állapodtunk meg — és azt hiszem, hogy itt teljesen közös alapon állunk — hogy a mennyiben a német birodalom az ő magas agrárvámjai által, illetve általában nyersterményekre vetett vámjai által megnehezíti a mi kivitelünket nyugatra, ugyanabban az arányban nehezítjük meg mi a behozatalt hozzánk keletről. Csakhogy ezen vámpolitikai rendszeren mi mentünk keresztül és keresztülmentünk egyoldalúan és szűkkeblűén, mert a német birodalom velünk szemben nem zárkózott el máskép, csak a vámok magassága által, mi pedig a kelettel szemben behozatali tilalmat állítottunk fel. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Polónyi Géza : Nem áll! (Zaj.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek, 1885 óta Romániából nem lehet behozni és 1906 óta Szerbiából sem lehet behozni. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Hermeticze el vagyunk zárva, nem jöhet be onnan egyetlenegy marha sem. Ez a mai rendszer. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezzel a mi elzárkózásunkkal az én felfogásom szerint túl mentünk az ildomosságon. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Ezzel én egy szót sem szóltam arról, hogy én ezt az alapot el akarnám hagyni, a melyen állunk, de bocsánatot kérek, szabadságomban áll nekem meggyőződésemet kifejezni, ha az a tényleges állapot ellen szól is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy mi túlléptük azt a határt, mely határ reánk nézve üdvös és helyes lett volna, mint a hogy azt később bátorkodom majd kimutatni ; és azt hiszem, hogy az a vészkiáltás, mérvet igen t. képviselőtársam hangoztatott, összehasonlítva a magyar mezőgazdasági hely27