Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. 199 az állattenyésztés czéljaira ki tudott eszközölni, meg kellett vívnia, minden krajczái csatába került. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Sándor Pál (közbeszól.) : Van pénz a lótenyész­tésre ! Pirkner János : Erről nem beszélek, mert ez is egy fontos tenyésztési ág, a melyet egyéb okok­ból sern szabad elhan3 r agolni. De bátor vagyok felemliteni, hogy a siker Magyarország állattenyész­tésében minden várakozáson felüli, a mennyiben 1890-től kezdve 1906-ig, tehát 16 év alatt az állat­tenyésztés fejlesztése a magyar államháztartást átlag csak évi 377.000 K-val terhelte meg, (Fel­Máltások a szélsőbal-oldalon : Szégyen !) tehát Ma­gyarország ezen legfontosabb ágazatára évenként átlag 377.000 K-t költött 1890-től kezdve 1906-ig. Azóta azonban a helyzet lényegesen javult, ugy hogy az elmúlt három esztendőben már évi 1 millió 600.000 K. az 1911. évi budgetben pedig, a mit a jelenlegi földmivelésügyi minister ur nagy sikerének vagyok bátor ezen előzmények után nevezni, 2,400.000 K van felvéve mint fonds perdu, kizárólag az állattenyésztés és közszolgálatának czéljaira. Ezek mindenesetre olyan anyagi eszközök . . . Egy hang (a balközé'pen): 2,400.000 korona állattenyésztésre ? Tévedés! Pirkner János: Igenis, ha az állattenyésztési budgetben, a rendes kiadásokból levonjuk a rendes bevételeket, 2 millió 300 és egynéhány ezer korona marad, mint állattenyésztésre szolgáló diferen­czia. Én soha sem szoktam tévedni. (Helyes­lés és derültség. Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem azonban, hogy a jelenlegi föld­mivelésügyi minister urnak a legjobb akarat mellett sem fog sikerülni az állattenyésztést lényegesen előbbre vinni, mert ezek az összegek egyedül nem elégségesek arra. Az állattenyésztés fejlődésének kardinális kérdése ugyanis az apaállat; és mint­hogy Magyarországon az állatállománynak 76 százaléka a törpe és kisbirtok kezében van, tehát olyan kézben, a hol az anyaállatok egyes tulaj­donosai közösen egy apaállatot tartanak, a hol ezen apaállatoknak ugy fajtája, mint származása és minden egyéb tulajdonsága rendezve keh, hogy legyen, hogy sikert érhessünk el ilyen országban állattenyésztési törvény nélkül az állattenyésztést fejleszteni és magas fokra emelni nem lehet. Az 1894: XII. t.-czikk a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény harmadik feje­zetében, már foglalkozik az állattenyésztés kérdé­sével és az abban lefektetett elvek elég jók. Csak­hogy oly általánosságban vannak tartva, minden szankczió nélkül, maguknak az állatoknak a szem­léje oly apparátusra van bizva, a mely abszolúte nem funkczionál a maga egészében és csak az a része funkczionál, a mely tulajdonképen az állat­tenyésztéshez abszolúte nem ért semmit, t. i. a főszolgabiró. (Derültség.) Itt elsősorban arra van szükség, hogy állattenyésztési törvényt alkossunk. A midőn három esztendővel ezelőtt megbízást kaptam, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot tervezzek, akkor én ezzel párhuzamosan oly javaslatot is terveztem, a mely az állattenyésztés közigazgatása tekintetében lett volna hivatva intézkedni. Kiindultam abból a szempontból, hogy minden művelt és czivilizált országban az állattenyésztés külön törvényben van szabályozva, csak nálunk van a hegyközségekkel faiskolákkal, pásztorokkal stb. egy kalap alá véve, az 1894 : XII. t.-czikkben. Sajnos, két mun­kám közül csak az egyiket fogadták el és az nyert törvényalakot, az 1908 : XLIII. t.-czikkben, mely az állattenyésztés fejlesztéséről szól. Ennélfogva a másikkal a gazdatársadalom elé mentem és ugy a gazdatársadalom leghivatottabb személyiségei és képviselői, többek között az Omge, mint a Buda­pesten tavaly tavaszszal megtartott nagy gazda­gyülés előtt is ezen javaslatom egyhangú elfoga­dásra talált. Én megkértem akkor a gazdatársadalmat, hogy e propoziczióval és javaslatával lépjen az illetékes minister elé és kérje meg, hogy ezt a tör­vényjavaslatot mielőbb tárgyaltassa. Ilyen tör­vénynek — nem mondom, hogy épen az általam készítettnek — életbeléptetése nélkül, ha az mind­járt csak általánosságban mozogna is, mindig csak félúton fogunk maradni, mert az apaállatok kér­dése a leglényegesebb és ezeknek kellő mennyiség­ben és teljes számban való léte, képezi egyedül_a szaporulat magas százalékának a biztositékát. Magyarországon'most 2,688.000 darab tehén van, de nem hiszem, hogy a szaporulat 65%-nál több lenne, nem azért, mivel azoknál, a kiknek annyi tehenük van, hogy maguk tarthatnak bikát, az ellesi perczent nem volna teljes számú, hanem mivel a községekben és a köztenyésztésben egyrészt a meglévő bikaszám csekély, másrészt ezek közül is gyéren vannak olyanok, a melyek teljes jogosult­sággal nevezhetők bikáknak. (Derültség.) Az apaállat kérdését csak törvényes utón lehet elintézni. A másik kérdés az, hogy addig, a mig a kereskedelmi szerződések révén lehet talán a mi állatkivitelünket előmozdítani, gondoskodás tör­ténjék arról, a miről az 1908 : XLIII. t.-czikkben történt előrelátás, hogy a tenyészanyag-forgalom itthon Magyarországon meglegyen. Mert Európá­ban csak nálunk van az az anomália, hogy van bizonyos kínálat, és van bizonyos kereslet, de ezek egymással találkozni nem tudnak. Egész Európában Magyarországon van területéhez és állatállományához képest a legtöbb állatvásár, 4900, de azért méltóztassék nekem azok közül egyet mondani, a hova én biztosan elmehetek abból a czélból, hogy ott elsőrangú simmenthali bikát vegyek ; vagy méltóztassék egyet mondani, a hol tiz fejős tehenet vehetek. Az a közvetítő kereskedelem, a melyre nem egészen jogtalanul bizonyos tekintetben neheztelünk is, ebből a rendszertelenségből azután meg nem engedett hasznot huz. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Tehát gondoskodni kell arról, hogy ezen a téren kínálat és kereslet egymással találkozhassanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom