Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-63
186 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. Magyarországon a legelők szempontjából ugy a közigazgatás, mint a közönség maga is az ország legnagyobb részében a legelhanyagoltabb állapotokat tartotta fenn és a leglanyhább intézkedéseket tett. (Igaz! Ugy van !) Sem a közigazgatás, sem a közönség, a mely hivatva volt legelőjével törődni, eddig azzal nem törődött. Megbotránkozva láttam a leggazdagabb vidékeken, pl. a Dunántúl is, hogy vadszőlővel, vadrózsával, borókával van benőve a legelők egy harmadrésze, akárcsak a legszegényebb rutén vidékeken. (Igaz! Ugy van !) Súlyosan helytelenítenem kell, hogy a közigazgatás büntetés terhe alatt nem kényszeritette már eddig is azokat a birtokosokat és községeket ezeknek kiirtására,kipusztitására.(7g , az / Ugy van !) Mikor én a ministeriumba beléptem, azzal a szigorúan eltökélt szándékkal léptem oda be. hogy ennek a kérdésnek szükség esetén brachiális utón való rendezését is keresztül fogom vinni Magyarországon, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert Magyarországon az állattenyésztési kérdést legelő nélkül megoldani nem lehet. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A merre a külföldön jártam, ott is mindenütt láttam, hogy visszatértek az emberek a régi állapotokhoz, újból megkezdték a marhának a legelőkre való kiterelését, mert belátták, hogy az állandó istállózásból mindenféle betegségek, hátrányos visszahatások keletkeznek. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) A mi pedig az ötszázezer koronás tétel beállítását illeti, hát én azért állitottam be ennyit, mert hisz ez tiz millió korona tőkének felel meg. Én t. i. ugy akarom kezelni ezt a kérdést, hogy a községekkel legelőket szereztetek be, legelőket javitok, az e tekintetben fennálló visszás állapotokat rendezem és adok nekik ötven éven keresztül ebből az összegből segélyt. (Helyeslés.) Ha én adok egy községnek pl. 20.000 K-t, vagy pedig állami Ígéretet arra vonatkozólag, hogy ötven éven át fog kapni 1000 K-t, ez, azt hiszem, mindegy. Viszont közgazdasági és állami szempontból sokkal jobb és előnyösebb, ha ötven évre adom ezt, mert először is nem terhelem meg annyira az államot, mert a község maga szerzi meg a legelőt, illetőleg az én segítségemmel teszi, másfelől pedig a legelő állandó felügyelet alatt marad (Élénk helyeslés a baloldalon.) abból a szempontból, hogy megfelel-e annak a czélnak, a mely rendeltetése. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások : Ugy legyen !) 1^ Es van itt egy másik említésre méltó kérdés is. (Halljuk! Halljuk I) Magyarországon a legelők legnagyobb része nem a községeké, hanem mint már a pénzügyi bizottságban voltam bátor említeni, a közbirtokosságé. A bizottság ebben a kérdésben teljesen helyeselte azt az álláspontomat, hogy míg közbirtokossági törvényünk nincsen, addig a községeknek segélyt adni lehet ugyan, de ötven é\ r es lekötéseket engedélyezni képtelenség, mert a ki ismeri az ország struktúráját és különösen' az erdélyi viszonyokat, az tudja, hogy igen gyakran megtörténik, hogy valaki megveszi az erdőrészeket és a legelőket is, a mely erdőrészeknek és legelőknek aztán áUami kötvények utján való tributarius támogatására én kapható nem vagyok. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy a kérdést alaposan rendezni kell, mert hiszen a legtöbb helyen még telekkönyvezve sincsenek a legelők. A míg ezeken a bajokon segítve nincs, én csak a segélyezésbe egyezhetem bele. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert méltóztassanak megengedni nekem, hogy a kellő óvatossággal kezeljem a kérdést. (Helyeslés.) Másfelől azonban Ígérhetem, hogy nagy jó akarattal és erélylyel nem nyugszom addig, — ha minister leszek, — mig Magyarországon minden községnek tisztességes legelője nem lesz, (Élénk,[helyeslés és tafs.) mert ettől függ a magyar állattenyésztés felvirágzása. (Élénk helyeslés, balfelől.) Áttérek egy másik kérdésre : az 1898 : XLIII. törvényczikknek megváltoztatására. Ezt annyiból akarom módosítani, hogy az apaáUatok kiosztását akarom forszírozni, (Helyeslés balfelől.) és nem húsz százalékig, hanem negyven százalékig akarom a segélyeket a községek javára kieszközölni. A tárgyalások folynak e részben a pénzügyministeriummal: hogy milyen stádiumban vannak, arra nézve nem akarok nyilatkozni; ha készen leszek, a ház határozatát fogom kérni, mert hiszen törvény megváltoztatásáról van szó. (Helyeslés.) A mi a depekorácziót illeti, itt nem annyira a marhaállomány, mint inkább a sertésállomány rendkívüli visszameneteléről van szó. Sertésállományunk 1895-től fogva mostanáig két mülióval csökkent. A szarvasmarbaállomány is, az igaz, meglehetős stagnácziót mutat, és az is igaz, hogy a stagnáczió visszamenetelt jelent, mert hiszen a lakosság szaporodik, az igények fokozódnak és így a szarvasmarhaállománynak is legalább évenkint kétszázezer darabbal emelkedni kellene. De a baj, a mi a drágaságot okozza, leginkább az, hogy a sertésállomány roppant nagy mérvben kipusztult. Elsősorban ezen akarok segiteni és azt mondtam már a pénzügyi bizottságban, hogy a zsírsertések területének érintése nélkül akarom a felső perifériákon különösen az u. n. lengyel sertéseket, a Yorkshire-nek egy helyi fajtával való keresztezését forszírozni. Mert azon a vidéken, a hol semmi állattenyésztés nincs, nem lehet az állattenyésztés meghonosítását a szarvasmarhatenyésztéssel megkezdeni, hanem ott az ilyen hússertésekkel kell a népet az állattenyésztésre oktatni és betanítani. A depekoráczió egyik főoka az, hogy az ország nagy részében nincsenek elegendő apaállatok. Ez megint részben a közigazgatáson, részben a publikumnak nagy indolencziáján, talán olykor animózitásán múlik. A ki az állattenyésztés technikáját ismeri, az tudja, hogy a sertéseket rendesen ugy tartják, hogy egyik nap az egyik eteti, a másik nap a másik. A ki ismeri az e részben Felső-Magyarországon és az ország keleti részeiben uralkodó állapotokat,
