Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

184 63. országos ülés 19Í0 deczember 19-én, hétfőn. lenül szükségesnek tartják az ország érdekében, szem előtt kell tartamok, hogy gazdasági szempont­ból elengedhetetlen szükség az, hogy már ma kössünk olyan kereskedelmi szerződéseket, a melyek egyengessék az útját annak, hogy egy erős kivitelt később meg lehessen teremteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es ne felejtsük el, t. ház, hogy a mi közgaz­dasági szempontból jó az önálló vámterületnek, az jó a közös vámterületnek is. (Élénk helyeslés jobbfelóí.) Mert ha én a kivitelt fokozni tudom a Balkán-államokkal szemben, az csak a magyar közgazdaságnak szolgál javára. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az állam igazán teljesen eltévesztené hivatását és félreismerné közgazdasági állását, ha nem hasz­nálná ki azt a geograükus helyzetet, a melylyel a Balkánnal szemben bir, és nem törekednék arra, hogy mint az ipar fejlesztésével még kezdetlegesen foglalkozó állam, elsősorban a Balkán szükség­leteit fedezze. Bűnt, szinte öngyilkosságot követne el, hogyha azokat a czikkeket, a melyekre pl. Törökországnak, fejletlen ipara foh^tán, szüksége van, nem igyekeznék ebből az országból oda im­portálni. Polónyi Géza : Még czukrot sem tudunk oda importálni. Gr. Serényi Béla föltfmivelésügyi minister: A delegácziók tárgyalásai alkalmával elhangzott azon nyilatkozatokat a magam részéről is alá­írom, hogy nem való politikai barátságot gazdasági kedvezmények árán megvásárolni. (Általános he­lyeslés.) Csakhogy, t. képviselőház, én meg is for­dítom ezt a tételt, és önök nekem ebben igazat fognak adni, hogy ez viszont nem zárja ki azt, hogy élénk kereskedelmi, gazdasági forgalmak és összeköttetések politikai barátságot szülhetnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindnyájunkra nézve kívánatos, hogy barát­ságban éljünk szomszédainkkal ós különösen keres­kedelmi viszonylatokat tartsunk fenn a velünk szom­szédos államokkal. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt magával hozza a politikai prudenczia és a közgazda­ság parancsoló szüksége. (Igaz ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) Es most méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval áttérjek a drágaság kérdésére és vála­szoljak azokra, a miket t. barátom a husdrágaság és az ezzel kapcsolatos más szempontok tekinte­tében felhozott. (Halljuk ! Halljuk !) E kérdésben, t. ház, nagyfokú nervozitás nyi­latkozott meg, és elég sajnos, hogy az egyes ter­melési faktorok beleavatkoztak egymás foglalko­zási körébe. Pedig az én meggyőződésem az, hogy mindegyiknek elég tevékenységi kör jut saját ügyeinek intézésére. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Sohasem szeretem, ha az egyik termelési faktor bele­avatkozik a másiknak a dolgába. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Haladjon mindegyik békességben előre, dolgozzék és teljesítse azt a missziót, a mely a saját hatáskörében reá vár. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kormány — az én nézetem szerint -^ kellő higgadtsággal fogta fel a helyzetet, mert mitigá­lólag lépett fel ebben a kérdésben, és sem az egyik, sem másik termelési faktor túlzásait nem helye­selte. (Igaz ! Ugy van I a jobboldalon.) Mindenki­nek, a ki helyesen és igazságosan gondolkodik, alá kell irnia azt, hogy a magyar mezőgazdaság­nak a vámközösségben csak nemrég is még vajmi kevés haszna volt a védvámokból. Mindenki tudja, hogy a 80-as évek végétől a 90-es évek közepéig meglehetős nagy árdepresszió volt, a mely a nyers­termelést igen érzékenyen sújtotta. A lakosság szaporodása, a vagyonosodás tagadhatlan növeke­dése és" a fogyasztás emelkedése következtében most kezd bizonyos mértékig a védvámok hatása mutatkozni. Valóságos öngyilkosság volna tehát mindenki részéről, ha ma a védvámok ellen akarna agitálni, holott a védvámok következtében a mezőgazdák csak most kezdenek kissé lábra állni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ilyesmit nem is lehetne komolyan venni, mert a buzavám leszál­lítása egyszerűen lehetetlen. De méltóztassék megengedni, hogy a drága­ság szempontjából rámutassak egy körülményre, a melyet saját magam észleltem. Októberben, a midőn a külföldről hazajöttem, bár nem szeretek soha rövid nyilatkozatokba nagy közgazdasági kérdéseket belefoglalni, de egy alkalommal kér­dést intéztek hozzám erre nézve, s akkor azt mond­tam, hogy az én nézetem szerint a hus ára nincs mesterségesen felemelve, mert hiszen a húsárakat nem kartell vagy tröszt emelte fel, igy tehát be­avatkozás sem volna helyén; hisz a drágaság nagyobbára néhány rossz gazdasági esztendő és egyéb csapások következménye, a milyen a száj­és körömfájás, részben a depekoráczió stb. Ez majd ki fog egyenlítődni,— ezt mondtam — a mint a természetes tünetek ki szoktak egyenlitődni ; én tehát mindenféle mesterséges beavatkozást per­horreszkálok. Az államnak joga van beavatkozni, a mikor mesterségesen hajtják fel az árakat és ebből katasz­trófa származhatik, de ne avatkozzék be olyankor, mikor kedvezőtlen, de természetes okok idézték elő az áremelkedést. Ugyanakkor bátor voltam rámutatni valamire, a mit összbenyomások alapján mondhattam, összbenyomások alapján, a melye­ket különféle európai városokban szereztem, azt t. i., hogy Bécs és Budapest fogyasztása igen egyoldalú. Akkor még komoly lapok is megtámadtak ezen jóindulatú állításomért, sőt akadtak, a kik azt a galádságot állították rólam, hogy a szegény­séget persziflálom vagy lekicsinylem vagy ki­gúnyolom. Ezek könnyelmű dolgok, mikor embe­rek, a kik soha még talán egy kereszt szalmát sem tettek ez ország hasznára, nekimennek egy komoly nyilatkozatnak és vezérczikkben támadják (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és mikor em­bereket, a kik igazán jóindulattal viseltetnek min­den iránt és különösen a szegénység iránt, ilyen ferde színben akarnak az ország elé állítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom