Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. 165 különbség nélkül mindenki csak helyeselheti. Meggyőződésem szerint valahányszor ilyen szerződéseket köt a magyar állam, az mindig a magyar nemzet, a magyar nép rovására esik, mert az ilyen szerződésekben nem a magyar nép javáról történik gondoskodás. Nem lehetséges, hogy a magyar ipar és a magyar kereskedésnek előnyére válhassék az. Még csak arra sem tendál, hogy a magyar gazdaságnak és földmivelésnek válnék javára, hiszen épen attól kivan ez a szerződés is részben áldozatot. Nem válhatik javára azért, mert mindig az a törekvés nyilvánul meg, hogy az iparában és kereskedésében erős és vagyonos osztrák polgárságnak javát szolgálja. Mi, a kik nemcsak pártállás, hanem legbensőbb hitünk és meggyőződésünk szerint az önálló vámterületnek vagyunk hivei, az ilyen szerződéseket nagyon természetesen egészen más szempontból Ítéljük meg, mint a mélyen t. túloldal. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a szerencsétlen közös vám következtében Magyarországnak egész költségvetése, a mely a másfél milliárdot is meghaladja, nem teszi ki azt az összeget, a melyet ipari czikkekben a külföldről behozunk. Ennek az 1600 millió koronának mintegy 80%-a Ausztriából kerül hozzánk. Méltóztassék elgondolni, hogy micsoda óriási pénzfecsérlés és micsoda óriási szerencsétlenség erre a szegény országra az, hogy naponta immáron több mint három millió koronát adunk Ausztriának ipari czikkekért. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen a rettentő öngyilkos politikán meggyőződésem szerint csakis az önálló gazdasági berendezkedés, az önálló magyar vámterület segithet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mélyen t. előadó ur felszólalása végén oda alludált, hogy immáron odaértünk, a mikor a közös vámterületnek hasznát látja a magyar mezőgazdaközönség. Azt hiszem, hogy ez a vallomás, a melyet őszinte meggyőződéssel mondott a mélyen tisztelt előadó ur, a legkiválóbb bizonyitéka annak, hogy több mint 40 esztendőn keresztül ennek a közös vámterületnek a magyar nemzet semmi hasznát nem látta, csak kárát. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Lovászy Márton : Teljes beismerés ! Sümegi Vilmos: A mélyen t. előadó ur igen helyesen kifogásolta azt az ujabb irányzatot, a mely a különböző osztályokat, a különböző foglalkozási ágakat olyan módon csoportosítja, olyan módon tömöríti, hogy azok társulattá szervezve a legellenségesebb indulattal vannak egymás iránt, s kijelentette, hogy nem helyesli a merkantilizmusnak visszaéléseit, de ép oly kevéssé tartja helyesnek a túlzott agrárius irányzatot, a mely egyéb foglalkozási ágak rovására megy. Ebben a mélyen t. előadó urnak tökéletesen igazat adok. Nincs senki ezen az oldalon, a ki az osztályok közti különbség kiélesitését czélozná. Mi magmik mindnyájan azt óhajtjuk, hogy Magyarországnak minden foglalkozást üző polgára egyaránt boldogulhasson ebben a magyar hazában. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, az önök politikájával, t. túloldal, ez soha elérhető nem lesz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szerbiával kötjük a szerződést, és azt várhatnók, hogy ha ez nem is fogja a husdrágaságot és egyéb, a polgárságra nagyon súlyosan nehezedő élelmiszerdiágaságot enyhíteni, de legalább jó barátságot várhatnánk ennek fejében Szerbiától, és ime, mégis egy tegnapi lapban olvastam, hogy a szerb kormánynak hivatalos lapja, a »Stampa« hiteles forrásból származó jelentése szerint az angol kormány belgrádi képviselője utján barátságosan figyelmeztette a szerb kormányt, gondoskodjék arról, hogy a szerb sajtó hagyja abba az izgatást Ausztria és Magyarország ellen, mert ebből csak Szerbiát érheti kár. Hát, t. képviselőház, hiszen nagyon szép, ha az angol kormány ezt megtette, de másrészt viszont nem szégyenletes-e az, hogy egy ilyen szomszédos kis balkán-államocska, mint Szerbia, paczkázhat velünk, a már ezer esztendős múlttal bíró Magyarországgal].

8

. . Egy hang (a szélsóbaloldalon) ; Nagyhatalom ! Sümegi Vilmos : ... és nekünk, az u. n. nagyhatalomnak, a melynek áldozni mindenkor kész a mélyen t. túloldal, arra van szükségünk, hogy az angol kormány interveniáljon abból a czélból, hogy Szerbiában barátságos hangon beszéljenek Magyarországról. Gr. Batthyány Tivadar: Ez Aehrenthal dicső politikája ! Sümegi Vilmos: E szerződés tárgyalásának rendjén nagyon sokat foglalkoztak minden oldalról a husdrágaság kérdésével, mert hiszen ez egy oly szocziálpolitikai kérdés, a mely Magyarországnak minden lakosát egyaránt nagyon közelről érdekli. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) t Azt hiszem, ez nem lehet pártkérdés közöttünk, ezt nem lehet különböző elméleti felfogások szerint megítélni, de kétségtelenül igazság, hogy ebben az országban már oda értünk, hogy a megszabott fizetésű hivatalnokok óriási tömege családaival egyetemben kénytelen nyomorogni, mert fizetéséből megélni nem tud. (Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) De nem tud megélni a kereskedő, nem tud megélni az iparos sem, szóval Magyarország lakosságának legalább 90%-a nincs abban a kedvező anyagi helyzetben, hogy a drágaság nagy nyomorúságát keservesen ne érezze. Már most hallottunk egypár úgynevezett patikaszert a drágaság enyhítésére, de bizony olyat, a melynek gyógyító hatásában mindnyájan meg tudnánk nyugodni, talán egyetlen egyet sem, és magam részéről is azt hiszem, hogy a felhangzott javaslatok, talán azt az egyet kivéve, a melyet Manndorff Géza b. t. képviselőtársam nyújtott be, nem fogják enyhíteni a husdrágaságot. Az ő javaslata a legigazságtalanabb adónemnek, a husfogyasztási adónak megszüntetését czélozza, és azt hiszem, akármennyi ankét és bankét lesz is, a hus ára e nélkül nem fog leszállni. A husfogyasztási adó eltörlése már pozitív valami, azt már a leg-