Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

158 62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. röviden elmondom, hogy Medvetzky gyógyszerész meghalt, megüresedett a helybeli klikk számára egy uj stallum, igyekeztek valamikép megszerezni, azonban minden próbálkozás hiábavaló volt a gyógyszertár megszerzésére, vagy megvételére, a közvetitők kosarat kaptak. Azóta megváltoztak az összes közegészségügyi viszonyok az ökörmezői járásban. Először is az orvosi stallumok nincsenek betöltve. Négy orvos helyett van egy orvos és egy szigorló orvos. Vagy soha nincs pályázó, vagy nincs megfelelő pályázó, vagy ha van pályázó, akkor azt, ha el is fogadja az állást, minden körülmények között menesztik rövid idő alatt. Barta Ödön : Százával vannak az ilyen járások az országban! Huszár Károly (sárvári): Pedig nagyon sok beteg van! Lengyel Zoltán: Máshol is vannak ilyen állapotok, de Ökörmezőn azóta vannak ennyire kivételes állapotok, a mióta meghalt a régi gyógyszerész. Már most annak a gyógyszerésznek özvegye jegyese lett a provizorjának. Ez a helyzet azonban nem tetszett az ökörmezői igazságszolgáltatásnak és közigazgatásnak. A mikor a járásban uzsorakazár és bevándorolt kazár annyi van, nem tetszett, hogy egy kulturzsidó is akadt oda, olyan, a ki Budapesten is járt, külföldön is járt, a lapokkal is érintkezett; az a sok szipolyozó kazár tehát jó a közigazgatásnak, mert az ellen nem tesznek semmit, de ez a kikeresztelkedett zsidó már nem kell. Farkas Pál: Te azt nevezed kulturzsidónak? (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: Az a kikeresztelkedett zsidó, a ki a patikusné vőlegénye, szálka a közigazgatás szemében, tehát kezdődik a vexáczió. Először is megbüntetik a gyógyszerészt, mert kiszolgáltat egy egy keresztes, igen ártatlan méregszerű szert, orvosi rendelet alapján, s megismétli a gyógyszert akkor, a mikor az orvos, a kinek nagy körzetbe kell mennie és nem maradhat otthon, reggel elmegy és meghagyja, hogy ez meg ez a beteg a tegnapi reczeptet meg akarná ismételtetni, csinálják meg. Szóbelileg megengedi, mert inkább gyógyuljon meg az a beteg, semhogy ilyen formaság miatt talán elpusztuljon, mert a reczeptet nem ismétlik meg. Most következik a második etappe. A szegény ember számára az országos betegápolási alap terhére rendelt számlák behajtására nincs közeg, nincs mód. A mikor Kaszk Ohaim és Sáfár Hersch néhány hét alatt kap végrehajtást a közigazgatástól és az igazságszolgáltatástól, akkor Székely Miksa gyógyszerész vagy Medveczky Ferenczné, a, patika tulajdonosa, egy-két-három évig sem talál módot pénzének behajtására. Következik a harmadik részlet, a szegényszámlák. Az állam nem restéi a szegények számára gyógyszereket rendelni a patikustól. A gyógyszerész ki is adja. A ki ismeri az ilyen szegény-reczepteket, tudja, mennyi haszon jár azokból. Az összes közegek rá vezetik azt, hogy a gyógyszer helyesen lett kiszolgáltatva, hogy az illető rászorul, hogy fizetnie kell az államnak. Az állam azonban Ökörmezőn kivételesen nem fizet egyáltalán, annyira nem fizet, hogy a gyógyszerész kénytelen közjegyző utján a hitelt felmondani az államnak, kénytelen az orvosszereket, a melyeket kiszolgáltatott, a kereskedelmi törvényszéknél Budapesten perelni. (Mozgás a baloldalon.) És ráadásul itt van még az ügyvédi informáczió, a mely azt mondja, hogy a királyi kincstár, daczára a likvidált tartozásoknak, a legelkeseredettebb módon védekezik, egyenesen rosszhiszeműen tagad és húzza a pert, tehát a magyar államkincstár az ökörmezői gyógyszerek dolgában tagadja, hogy kiszolgáltatva lettek volna, tagadja minden egyes reczeptnél, hogy az illető szegény lenne, tagadja, hogy a felszámitás helyes volna. Rónay Jenő; Lesz annak bibije! Lengyel Zoltán: Valaki kiadja a jogügyi igazgatásnak az utasitást, valaki, bizonyára nem a ministerelnök; de méltóztassék utána nézni, hogy igy van-e ez mindenütt, igy van-e minden más reczeptnél. Mert ha igy tesznek, majd készpénzzel vásárolhat az állam, mert a gyógyszerészek nem tehetik ki magukat annak, hogy igy védekezik a kincstár, a mikor ők meg kötelesek a gyógyszerüket a saját számlájukra kiadni. Ha máshol nincs igy, akkor ökörmező számára sincs külön jogrend és nem lehet az államkincstár becsületére és tisztességére ily játékot folytatni, (TJgy van! a baloldalon.) nem lehet megcsinálni, hogy ökörmezői gyógyszerészszel szemben — bocsánat — ily perfid módon védekezik az államkincstár. Nem családi dolgokról van itt szó, hanem magyar közegészségügy becsületéről és ha a gyógyszerész eleget tett kötelességének, az államkincstárnak is meg kell tennie, a mi a legminimálisabb. De van tovább is t. képviselőház. A gyógyszertárt megvizsgálják, a gyógyszerészt megbüntetik és bizonyos uj szereket rendeltetnek vele töméntelen mennyiségben. A gyógyszerész azonnal megrendeli. Másnap újra vizsgálják a patikát, hogy megjöttek-e Ökörmezőre az uj szerek? Nem jöttek meg, megbüntetik, de igazolja, hogy megrendelte. Végre megjöttek, akkor eltiltják a gyógyszerészt attól, hogy ezen modern gyógyszerekből egyetlen egyet is rendeljenek, úgy hogy azok kibontatlanul maradnak. Zboray Miklós : Gazság! Lengyel Zoltán : Jön az orvosi állások betöltése. Égy orvosa és egy doktorandusa van 3800 embernek azon közlekedési viszonyok közt, és még a járásorvosnak sincs tiszti orvosi képesitése. Ellenben, a hogy én informálva vagyok, ha mégis betöltenek egy állást, arra különösen vigyáznak, hogy a többi feltételek