Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
156 62. országos ülés 1910 dec. halni, marad az ő nyomorúságában és rabszolgája lesz a kazárnak, vagy pedig kivándorol. Kállay Tamás: Most már téli álmát aluszsza! Lengyel Zoltán : Mikor a kérdést felvetették, a sajtóban is, azonnal zsidó vagy kazár kérdésnek tették meg. A magam részéről nem akarom a dolgot ily irányban tárgyalni, mert ez nem felel meg az igazságnak. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy maga a kazárság is azért menekült oda és azért tenyészik ott, mert ott neki kedvező állapotok vannak. Ugy látom tehát, hogy a kazárkérdés nem oka, hanem eredménye már egy állapotnak, a mely állapotnak két sarkpontját megtalálom a felvidéki közigazgatásban és a felvidéki igazságszolgáltatásban. (Élénk felkiáltások balfelöl: Igazi Ugy van!) Itt mi — az előttem szóló volt t. államtitkár ur is — a budapesti drágasági viszonyokról beszélünk, és jajgat a főváros népe, hogy nem bir megélni, holott az ország egész vagyonát, értelmiségét, hatalmát mind ide hordja össze. És kénytelen vagyok megállapítani, hogy itt még van valami. A végvidékre, a határszélre ez a lomha test, a melyet ugy hivnak, hogy Magyarország, vért már nem tud bocsátani ; azok a végtagok már mindenütt kihülőben vannak; a magyar energia a határszóleken egyáltalában nem működik, és ennek okát nem a kazár kérdésben és specziálisan a rutén vidéken kell keresni, hanem a magyar közigazgatás és bíráskodás rendszerében. (Ugy van!) Mert magyar szempontból ugy áll a dolog, hogy Magyarországnak Szabolcs- vagy Hajdú vármegyében sok oly magyar férfia van, a ki kormányzásra, bíráskodásra alkalmas és a kik elhelyeztetést kérnek; azért vagyunk mi Mármaros vármegyével egy ország, hogy az a magyar erő odamenjen, odairányittassék és ott pótolja azt a kevés magyar erőt, a mely ott nem bir hivatásának megfelelni. Lehetnek; sőt talán többen vannak is a házban, a kik az önkormányzat hivei, mert mindig a veszedelmeket nézik az osztrákokkal szemben való küzdelmekben. A lefolytatott nemzeti küzdelem után hoztunk is ilyen irányú törvényeket; de ha valóban a nemzeti kérdés szempontjából nézzük és kezeljük ezt az ügyet, be kell vallanunk, hogy az az önkormányzati politika, a melyet Magyarország folytat, csak ugy tartható fenn, hogyha köröskörül mindenütt beteg testrészekkel van körülvéve; hogyha a határszéleken elcsenevészedett, tönkrement népet és egészségtelen állapotokat tartunk fenn mindenütt azokon a pontokon, a hol a magyarság nem olyan nagy és hatalmas, hogy a maga erejéből intézményeit egészséges állapotok mellett fenn tudja tartani. Másrészről ugy áll a dolog, hogy a kinevezett birói kar, a melynek függetlensége egyik palládiuma alkotmányos szabadságunknak, áthezember 17-én, szombaton. lyeztetvén az ilyen helyekre, ott megtelepszik és egy év múlva azzal az ottani társadalommal együtt romlik el és annak rossz levegőjét szívja magába, ugy hogy igazság szerint ugy áll ma a dolog, hogy a kazár ellenőrizetlenül cselekedhetik ott; a közigazgatás és a bíráskodás vele szemben teljesen tehetetlen, sőt ez teljes mértékben leplezi, takargatja azokat az állapotokat. (Ugy r van! a baloldalon.) Én tehát akármennyire furcsának és talán némely részről a közérdekkel ellentétesnek tűnik is fel, midőn ezt a nagy ós nehéz kérdést idehozom, ugy látom, hogy ha akár kivételes, akár parcziális intézkedésekkel nekünk ezen kérdésben kivételes helyzetet kell teremtenünk azokon a vidékeken, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nekünk sohasem lesz módunkban sem a földmivelésügyi kormányzat utján, sem humanitárius intézkedésekkel és nemzeti védekezések utján más viszonyokat teremteni, sem a kazár földön som másutt, ha oda állami tisztviselőt nem helyezünk ;. . . (Fölkiáltások jobb felöl: Államosítani kell azt a közigazgatást.) Rakovszky Béla : Kazárbiztost! Lengyel Zoltán: ... hogyha ezt az egész kérdést a nemzetiségi területen az állam nem veszi kezébe ós hogyha a birói áthelyezhetetlenséget fentartjuk ugy a mint ma van, hogy a niinisteriumnak egyáltalán nincsen beavatkozási joga és nincsen módja a meg nem felelő személyzetet ott kicserélni. Itt szemben áll az egyik kérdés a másikkal, és azt mondhatná nekem mindenki, hogy hiszen a bíró kinevezett ember és az mégsem felel meg a hivatásának. Ebben is van igazság, de az is igaz, hogy bizony nem kinevezett ember, csak a forma szerint az, mert hiszen a közigazgatás csinálja a képviselőt, a képviselő nevezteti ki a birót és ennélfogva a három tökéletesen egy és ugyanaz. (Mozgás és éllenmondásolc a jobboldalon.) Másrészről ugy áll a dolog, hogy nem is igen szívesen megy oda a mai viszonyok között kvalitásos ember, tehát ha ott megüresedik egy hely, akkor a helybeli összeköttetés könnyen megszerzi azt az állást azon a helyen, a hová más nem kívánkozik. Mert, bocsánatot kérek, a mai albirói fizetéssel Budapestről kvalitásos ember nem megy el Ökörmezőre aljárásbirónak. Ha mi a birói kart ugy látjuk el fizetés tekintetében, ha ugyanolyan fizetést adunk a kulturvidéken működő bírónak, mint az Ökörmezőn működőnek, a ki 40—50 kilométerre van a legközelebbi vasútállomástól és olyan vidéken kell, hogy öt gyermekét neveltesse és iskoláztassa, akkor bizony sohasem számithatunk arra, hogy ezeken a vidékeken mások legyenek az igazságszolgáltatási viszonyok. Mert oda erélyes kéz kell, mely azon rothadáshoz hozzá mer nyúlni és szét meri azt hányni. Jíem olyan nagy nemzeti áldozat clZ. a, miről itt szó van. Inkább szüntessük be az én
