Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

10 57. országos ülés 19Í0 deczémber 12-én, hétfőn. az a tétel, a mely a pénzügyi tärcza cselekvő hátralékai czímén visszamaradt 1905-ről, illetőleg erre az évre előirt, de tényleg be nem folyt adók és más bevételek cziroén 1905-ről 1906-ra átszármazott. Miután a i. pénzügyminister ur szíves volt kisegíteni engem a zárszámadás bizonyos adataira való hivatkozással, én is felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ezeknek a tételeknek megállapítására teljesen felesleges kombinácziókba bocsátkozni. Ezt az 1905. évi zárszámadás megállapítja tisztán, kétségbe nem vonhatólag, mert az 1905-re előirt és az 1905-ben tényleg befolyt összegek közötti differenczia az, a mi a cselekvő hátralék szaporodását alkotja ; ez az az összeg, a melyet a mi javunkra hagyott hátra az 1905. évnek pénzügyi kormányzata. Ez az összeg pedig az összes rendes kezelésnél 136 millió, magánál a pénzügyi tárczánál 132 millió. Már most, t. pénzügyminister ur, hogy áll a tétel a cselekvő hátralékok alakulására vonatkozólag, a melyet nem vont kétségbe ? A dolog ugy áll, hogy a pénzügyminister ur utolsó éve, az 1904. év — mert hisz újból mondom, az 1905. évet nem számítom oda, bárhogy akarja is a t. pénzügyminister ur ezt az évet elvonni, — 189 millió cselekvő hátralékkal végződött, Ez a 131 vagy 132 millióval való szaporodás előidézte azt a változást, hogy 1905. év végén a cselekvő hátralékok állása 320 .millió volt, tehát ez a 320 millió az az összeg, a mely átjött az 1905. és az előző évekről, mert hisz ebben benne van mindaz a sorozat, a mely az 1904. évi 22 milliótól kezdve fejlődött, t. i. ennyi volt, 22 millió, 1904-ben a cselekvő hátralék állása. Ezzel szemben 320 millió az az összeg, a melyet mi átvettünk és ebből azután levonták azt a következtetést, a mire rögtön bátor leszek rátérni, hogy igenis a bevételek emelkedése ennek a cselekvő hátraléknak tulajdonítandó. De nem itt találkozunk ezzel a tétellel először. Százszor és ezerszer hányták szemünkre, hogy mi éltünk az előző kormány bevételi hátralékaiból. . . Polónyi Géza : Az exlexből! Désy Zoltán : . . . éltünk az exlexből. Erre vonatkozólag azok a bizonyos zárszámadások megint egészen mást bizonyítanak. Mert az 1909. év végén — azt hiszem, ezt a terminust elfogadja a t. pénzügyminister ur, mert hiszen 16, vagy 18 nap alatt nem nagy változás jöhetett létre ezen a téren — visszamaradt 271 millió cselekvő hátralék. Tehát a differenczia, a mit a mi javunkra lehet számítani, tulaj donképen 50 millió. Nem mondom ezzel, hogy talán nem folyt be több, de viszont mi is hagytunk vissza. Tehát a négy év alatt mi tulaj donképen 50 millió felesleget élveztünk abból, a mit az előző kormányzat hátrahagyott. De hogyan áll ez tulaj donképen a zárszámadások adatai szerint ? A pénzügyministeriumnál — a pénzügyminister ur is hivatkozik reá — tulaj donképen két tétel az, a melyben a cselekvő hátralék alakulása lényeges : az egyik az egyenes adók tétele, a másik a jogilleték tétele. Az 1904. évben az egyenes adók előirt tétele kitesz 257 milliót, 1909-ben 278 miihót, Az egyenes adóknál a tényleges bevétel kitett 1904-ben 265 milliót és 1909-ben 276 milliót. A jogi illetékek tételéné! szintén ilyen összeggel találkozunk. Végeredményében állitom, és azt hiszem, bebizonyítottam azt, hogy az úgynevezett exlexhátralékokból igenis 320 millió cselekvő hátralékot vettünk át, 270 milliót visszahagytunk; tehát itt az, a mit a mi javunkra lehet irni, mint nem azt a négy évi pénzügyi kormányzatot illető tételt, tulaj donképen 50 millió koronát kitevő összeg. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből teljes lehetetlenség, hogy az a fényes bevételi többlet, a melyre később bátor leszek visszatérni, előállott volna. De tovább megyek és újból csak bátor vagyok jelezni, hogy a t. pénzügyminister ur a foglalásnak sajátságos módját gyakorolta. Beszédében lefoglalj a a maga részére az 1905. évet. Mindenki előtt, a ki a cselekvő hátraléknak ilyen alakulását látja, érthetővé válik, hogy neki szüksége volt arra a 130 millió cselekvő hátraléki többletre, hogy az ő helyzete jobb, a miénk kedvezőtlenebb legyen. Mezőssy Béla : Lojális vita ! (Ugy van! a széísőbaloldahn.) Désy Zoltán : A feleslegek alakulására, a jövedelmek többletének alakulására a t. pénzüg}ininister ur összeállít egy táblázatot és kimutatni igyekszik azt, hogy a jövedelmek, a bevételek gyarapodása nem követte azt az arányt, a melyet a kiadások növekedése követelt. Ebben egy sajátságos eljárást követ, azt t. i., hogy az 1906. évből indult ki. De ha a t. pénzügyminister ur az 1906. évi eredményeket meglátja, azt fogja tapasztalni, hogy az 1906. évben magában már egy igen nagy jövedelmi többlet foglaltatik és hivatkozom arra — a számokra emlékszem, felemlítem tehát — hogy ebben a többletben 61 miUió az az összeg, a mely az 1904. évi eredményekkel szemben egyenes adó és illeték czimén mint többlet szerepel. Ez az 1906. évi bevételi emelkedés 180 milliót tesz. Ebből a bevételi emelkedésből az egyenes adóra és illetékekre egyszerűen 61 millió esik. A pénzügyminister ur lefoglalta az 1906. évet kiindulási pontul, mert a 275 millió 4 évi összes növekedésből erre az évre 180 millió esik, az azután következő évekre már mindössze csak 175 millió marad. Eljárásnak czélszerű, de bírálati eszköznek — nem akarok más kifejezést használni — egyoldalú. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok egyes számtételekkel operálni e téren, egy tételre azonban vagyok bátor felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét. Az 1904. évi rendes bevételek — azt hiszem, belenyugszik a t. pénzügyminister ur, hogy a rendes bevételeknél, s a rendes bevétek emelkedésnél maradjunk, mert hiszen számításainál ő is eliminákü igyekezett a beruházási tételt — a rendes bevételek 1177 millió koronáról felemelkedtek 1909-ben 1452 millió