Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
152 62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 2887 mm. vad és vadhús érkezett, addig, az 1905—1909. évi átlagban már csak 2495 mm., vagyis a mi fokozódó vadtermelésünk daczára —• ha szabad ezzel a kifejezéssel élni — a vadászat terjedése folytán, a mi vadfogyasztásunk Budapesten csökkent, eltekintve ama drága illetékektől, a melyekkel a vad különösen Budapesten terhelve van. Sulyosbitja ezt a helyzetet még az a körülmény is, hogy a szárnyasokban — élő és leölt állatokban — szintén rohamosan csökkenő behozatali irányzattal szemben, a mennyiben az 1900— 1906. évi időközben a szárnyasbehozatal 940.000 darabtól 2,100.000 darabig volt, addig 1907-től 1909-ig már csak 488.000 darabtól 777.000-ig. A t. földmivelésügyi minister ur az utóbbi napokban kétségkivül ugyanezen indokokból egy igen bölcs rendeletet intézett ahhoz a társasághoz, a mely élelmiczikkek kivitelével foglalkozik. Utalt épen arra, hogy felmenti, — a sajtó utján így vagyok értesülve, — felmenti a külföldi kivitelikötelezettség alól, de arra utasítja, hogy azt a mennyiséget elsősorban a budapesti piaczra szállitsa. Ezt az intézkedést örömmel kell üdvözölni, mint olyant, a mely e reláczióban valószínűleg enyhítőén fog hatni. (Mozgás a baloldalon ; felkiáltások : A szubvencziót el kell venni! Mozgás.) Hagyjuk azt a sokat emlegetett szubvencziót. Méltóztassanak meggyőződve lenni, ha nem szolgálta volna meg, sem a régi kormány nem adta volna, sem a mostani nem hagyná rneg. (ügy van! a jobboldalon.) Gazdasági fejlődésről beszélünk folyton és valahányszor nyomorúságos eszközökkel előmozditjuk akár a mezőgazdasági, akár az ipari termelést, mindig a szubvenczióval állnak elő és szemére lobbantják annak, a ki igénybe veszi nagymérvű teljesitményekkel szemben. (Mozgás a baloldalon ; jelkiáltások : De ha nincs kivitel!) A szervezetet mégis fenn kell tartani. Két igen fontos okra mutatnék ezután rá, (Mozgás. Elnök csenget.) a melyek a husdrágaságot előmozdítják, és a melyekért igazán nem lehet szemrehányást tenni a termelőknek. Az egyik az óriási takarmányhiány, a mely a legutóbbi öt év alatt három évben nyilvánult meg és ezek közül kettőben valóságos Ínséges takarmányhiány volt. (Ugy van !) Itt rámutatnak teljes igazsággal arra, hogy az állattenyésztés tekintetében, a kisgazda, a szarvasmarhaállományt Ínséges takarmányévben nem tudja tartam, ennélfogva eladja, elpocsékolja, és a mikor ennek a hatásai mutatkoznak, a nevelésnek az a hiánya áll be, a meljTe a t. előadó ur rámutatott. Most vagyunk abban az időszakban, a mikor az utolsó évek hiányainak hatását érezzük. (Ugy van ! Ugy van!) Itt van az a szerencsétlen intézkedés, az őrlési forgalom megszüntetése, a mely drágította a korpa árát, eí is tekintve a liszttől. És örömmel konstatálom a visszhangot, a melyet ma máT agrár oldalról hallottunk, hogy a mezőgazdaság érdekében sürgettetik a behozatali jegyrendszer behozatala; örömmel üdvözlöm, és azt hiszem, nagyon gyorsan el fog következni az idő kényszerítő hatásával, hogy e rendszabálylyal foglalkozzunk ; ezt be kell hoznunk. (Mozgás.) Sándor Pál: Nehéz lesz ! Szterényi József : Nehéz, de meg kell próbálnunk ! Polónyi Géza : Németországban megcsinálták ! Szterényi József: Törvényhozási intézkedés kell; Ausztria nélkül nem lehet. Polónyi Géza: Tudom ! Szterényi József: És itt van még egy ok, t. ház, a legelőkérdés, a melyre a t. földmivelésügyi minister utalt már a román szerződés alkalmával. Sajnos, nincs statisztikánk arról, hogy mennyivel fogyott Magyarország legelőterülete 1895 óta, mert az utolsó statisztikánk abból az évből van, azóta nincs, összehasonlítást nem tehetünk; de a magas búzaárak következménye az volt, hogy a legelők feltörettek és csak a bérezés vidékeken, a hegyvidékeken van legelő, különben alig van tisztességes oly legelő, a mire nagyobbarányu állattenyésztést alapítani lehet. (Mozgás.) És nem utolsó helyen áll az erdőtörvény egyoldalú végrehajtása. (Igaz! Ugy van!) ,^| Polónyi Géza.' Különösen a Székelyföldön ! Szterényi József: Az a baj. hogy az egyik szolgálati ág sohasem tekinti a másik szolgálati ág érdekét. (Felkiáltások : Ellenségek !) mindegyik a maga érdekében igyekszik nagy eredményt felmutatni, és az eredmény az, a mi előttünk fekszik. (Ugy van ! Ugy van !) Röviden még két okra kívánok rátérni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Az országos magyar gazdasági egyesület egyik utolsó tanácskozásából egy igen érdekes jajkiáltás hallatszott: az apaállatok hiánya. Es valóban, a mi állattenyésztésünknél szomorú tünet, hogy azon nagy védelem mellett, melyben részesittetik, az apaállatoknak olyan hiánya mutatkozik, hogy 62.000 apaállatra volna szükség és tényleg csak 36.000 van. Mi ennek az oka ? Ugron Zoltán : A rossz közigazgatás ! (Derültség). Szterényi József: Nem a rossz közigazgatás, t. képviselő ur, hanem az államnak szűkkeblűsége a községekkel szemben, mert a községekre ruházza azt a terhet, mely az apaállatok tartásával jár, a helyett, hogy ott, a hol ilyen nagy országos érdekek forognak szóban, az állam bőkezűen bánnék azzal, ne terhelje meg a vele községeket, hanem állami eszközökkel dolgozzék e téren. Ehhez társul a tehenek aránya is. Míg Svájczban 72% a tehenek aránya, Németországban 60, és Ausztriában is 50%-a a tehénállomány az összes marhaállománynak, addig nálunk csak 45%. Míg tehát egyik irányban kevés az apaállat, a másik irányban kicsiny a tehénállomány az öszszes marhaállományhoz képest, s igy természetes, hogy az állattenyésztés fellendítéséről szó nem lehet.
