Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. 129 közvetítői kéz ; s ettől megveszi a kisárus vagy kofa, s ez lesz a negyedik közvetítő. Ilyen nég)közvetítői kézen keresztül és ilyen négy közvetítői haszonnal megdrágítva kapja meg az árut a fogyasztó közönség. (Igaz ! Vgy van ! Zaj a haloldalon .) Mindezek alapján pedig én, t. ház, ugy látom, hogy a mi közvetítői kereskedelmünknek legnagyobb baja és legnagyobb hibája az, hogy az tulaj donképen nem létezik az európai nagy városok felfogása értelmében. Nekünk egész egyszerűen : nagykereskedelmünk ezen a téren nincs ; nekünk a közvetítői kereskedelmünk egész egyszerűen : szervezve nincs. (Vgy van ! a baloldalon.) Ez a közvetítői kereskedelem nyomorult a maga gazdasági értelmében; tőke szegény, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) drága pénzt magas kamatra kénytelen kölcsön venni, hitele természetszerűleg nincs és igy a fogyasztón veszi be nemcsak a magas kamatot, a mit a kölcsönért fizet, hanem egyszersmind azt a hasznot is, a mit el akar és el kell érnie. (Igaz ! Vgy van I a baloldalon.) De, t. képviselőház, a közvetítői kereskedelem drágasága nemcsak ezen a faktoron múlik, hanem múlik — és ez eléggé nem kárhoztatható — Budapest székesfőváros vezetésén is, (Igaz ! Vgy van! a baloldalon.) múlik elsősorban a vásárcsarnokok intézményén. Eitfier Zsigmond: Bankot csinálnak száz perczentre ! Beck Lajos: Idevonatkozólag a következő adatokra hivom fel a t. képviselőház figyelmét, mert- mindent adatokkal kívánok igazolni. (Élénk helyeslés a baloldalon. Halljuk!) A husneműért, vadért és halért négyszögméterenként Budapesten a vásárcsarnokban a napibérlet 50 f, a havibér napi 40 f, azaz 12 K. Ezzel szemben Bécsben a havibér 1. 5 K-tól 2 K-ig terjed négyszögméterenként, azaz a budapesti 50 f napibér helyett 8—10 f a bérösszeg a Viktualienhalléban és hozzáteszem még az összehasonlítás kedvéért, hogy míg Budapesten 50 f, Bécsben pedig 8—10 f a napibér, addig Drezdában négyszögölenként csak 18 f, Berlinben 24 f, Bordeauxban pedig egy zárka egy hóra 5 frank a mi II—12 koronánk helyett. Látjuk tehát, hogy a város mesterségesen megdrágítja az élelmiszereket. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) De itt még nincs vége a fogyasztó kálváriájának. E mellett igen jelentékeny és ugyancsak a város teherlapjára Írandó az a teher, hogy Budapesten a husszállitmányok legnagyobb részének a vásárcsarnokba kell menniök és igy azok a vásárcsarnoki helypénzek által is meg kell hogy drágittassanak. (Vgy van ! a baloldalon.) Mert ám-. bár van egy sertésvásári szabályrendeletünk, a mely kimondja, hogy szabad a husiparoshoz friss húst egyenesen is behozni, a gyakorlatban ez még sem valósitható meg azon egyszerű oknál fogva, mert az a vasúti állomás, a mely erre ki van jelölve, nincs huskiadásra berendezve és igy a kiadást effektive nem is végezheti el. Igy tehát minden húsnak többé-kevésbbé a helybérlőhöz kell mennie, KÉPTH. NAPLÓ 1910—1915. III. KÖTET. hacsak egész darabot vágó husiparosról nincs szó, a mi annyit jelent, hogy a szállítás és a helypénz által minden hus megdrágittatik Budapesten. (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) De még egy másik mulasztás is terheli erre vonatkozólag a fővárost és ez az, hogy a nyugati városok mintájára szervezett husvásárt a vágóhídon nem engedélyez. Erre vonatkozólag ugy áll a dolog, hogy a vágóhíd a nagyvárosokban többé-kevésbbé mindenütt husvásár is. Nem hivatkozom most arra, hogy Dániának nagy husexportja czéljaira Hamburgban husvásárok léteznek, nem hivatkozom arra sem bővebben, csak utalok rá, hogy a nagy franczia városokban, Parisban, Bordeauxban délelőtt leölik az állatot és már délután a vágóhídon árusítják a húst. Tény az, hog}^ Budapesten ez egyáltalán ki van zárva és ez egy ujabb faktora a budapesti hus megdrágulásának. (Vgy van! Vgy van ! a szélsőbal,oldalon.) Mindezeket a közvetítésre vonatkozólag összefoglalva azt látjuk, hogy itt a legkülönbözőbb faktorok maguk a husközvetítők, de maga a főváros is lényegesen megdrágítja a hússal való élelmezést. A re médium, azt hiszem, a középen található és főképen arra kell törekedni, hogy a közvetítőt és a termelőt közvetlen összeköttetésbe hozzuk egymással. (Helyeslés.) Ennek megvannak legkülönbözőbb formái; igy az értékesítési szövetkezetek, a colis agricoles utján. (Helyeslés a baloldalon.) E mellett oda kell hatni, hogy a magyar husközvetitői kereskedelmet megbízható emberekből és ellenőrzés alatt álló olyan elemekből formáljuk ki, a kik nem túlzott nagy haszonra, hanem reális kereskedelmi haszonra vágynak. (Elénk helyeslés.) Áttérek már most, t. ház, a drágaság utolsó okaira, azokra, a melyeket az állami kezelésben és a városok kezelésének egy részében tapasztaltunk. (Halljuk !) A mi az állami terheket illeti, (Halljuk !) elsősorban és röviden szólok az állami fogyasztási adóról. Előre kell bocsátanom, hogy ez ma túlhaladott álláspontot képvisel a nyugati államokban. Ha jól tudom, Ausztria, Szászország, Görögország és Hollandia kivételével ma már sehol sincs állami husfogyasztási adó. Hiszen tudjuk, hogy 1910-ben a német birodalom is eltörölte azt és itt felhívom az igen t. túloldal és. az egész t. ház figyelmét arra a tényre is, hogy egy kiváló finánczpolitikusunk a közelmúltban, kifejtvén azt a tervét, a mely szerint államháztartásunk számára ujabb és ujabb nagyobb erőforrásokat" kell megnyitni, rámutat arra, hogy ő — t. i. Széll Kálmánról szólok — a húsfogyasztást, nemcsak az államit, de a községit is eltörlendőnek tartja. (Helyeslés balfelől.) Ez a húsfogyasztás nálunk két nagy bajban szenved. Az első az, hogy a különböző árut sokszor egyfélekép sújtja, a másik j)edig, hogy a szegény embert jobban sújtja, mint a tehetősebbet. (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) 1870-ből maradtak ránk ezek az elavult intézkedések, a melyek szerint három, 17