Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

61. országos ülés 1910 deczember 16-án pénteken. 121 ecsetelnem talán felesleges. A statisztikai adatok tekintetében utalhatok ugy a törvényjavaslat indo­kolására, mint a bizottság jelentésére. Tény az, hogy alaposan megérezte ezen szakítás következ­ményeit ugy a mi forgalmunk, mint a szerb for­galom. Mi Szerbiával szemben az autonóm vámtari­fát alkalmaztuk, állati termékeinek behozatalát, és átvitelét pedig eltiltottuk, Szerbia pedig ve­lünk szemben alkalmazta az autonóm vámtari­fát, a mely bennünket a többi államokkal szem­ben kedvezőtlenebb helyzetbe hozott. Ennek e meglehetősen súlyos kereskedelem-politikai hely­zetnek kivánt véget vetni az a szerződés, — és ez volt a harmadik, melyet Szerbiával kötöttünk, — a melyet az előző kormány Szerbiával 1908-ban létesített. Ez a szerződés már kölcsönösen igen sok előnyt biztositott. A mi számunkra biztosí­totta Szerbiában a legtöbb kedvezményt, és a tarifatételek egy sorozatában az autonóm vámtari­fával szemben bizonyos leengedéseket és előnyö­ket. Szerbiának nyújtotta az állatbehozatalban 35.000 szarvasmarha húsának és 70.000 darab sertés húsának egy kedvezményes vámtétel: 9 K 40 f élősúly melletti behozatalát. Ezt a szerződést a mi kormányunk, ha jól emlékszem, 1908 szeptember havában az akkor rendelkezésére állott felhatalmazási törvény alap­ján életbeléptette, Szerbiában pedig ezt a keres­kedelmi szerződést a szkupstina letárgyalta és el­fogadta. A kormány által életbeléptetett ezen keres­kedelmi szerződés csak igen rövid életű volt. A törvényjavaslat ugyan be volt terjesztve itt a képviselőházban, de sem a bizottságban, sem a ház­ban tárgyalás alá nem került és héthónapi rende­leti utón való életbeléptetés után a kormány vissza­vonta a képviselőházban előterjesztetett törvény­javaslatot és beállott Szerbiával a második keres­kedelempolitikai szakítás, 1909 máczius havában. Ennek a második szakitásnak időpontja ma is tart, s ennek a szakitásnak, a kereskedelmi viszonyok e rendezetlenségének van hivatva véget vetni a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Ennek a második szakitásnak idejében Szerbia reánk nézve még kedvezőtlenebb intézkedéseket léptetett életbe, a mennyiben nemcsak egy auto­nóm vámtarifát létesitett, hanem két autonóm vámtarifát, az u. n. maximális és minimális vám­tarifát. A maximálisát alkalmazta azon államok­kal szemben, a melyekkel szerződési viszonyban nem volt — ezek közé tartoztunk mi is — a mini­málisát alkalmazta azon államok termékeivel szemben, a melyekkel szerződési viszonyt létesi­tett. így belekerültünk egy nagyfokú disparitásba. Egy bizonyos idő múlva Szerbia épen abból a szem­pontból, hogy még érezhetőbbé tegye reánk nézve a kereskedelmi szerződés nélküli állapot súlyát és hogy teremtsen magának egy tárgyalási bázist, ugy a maximális vámtételnek tételeit, mint a minimális vámtételnek tételeit felemelte, s ez által ezen akkor uralkodott, s még ma is uralkodó hely­KÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. III. KÖTET­zetnek súlyát még inkább érezhetővé tette és teszi számunkra. Mi, természetesen, szintén tehettünk volna megtorló intézkedést, a mennyiben az autonóm vámtarifának tételeit vámháborus tételekké vál­toztathattuk volna át és felemelhettük volna Szerbiával szemben, de ennek tulaj donképen czélja nem lett volna, mert állati termékeinek behozatala, úgyis el lévén tiltva, többi termékeit pedig az autonóm vámtarifa tételei mellett sem hozhatván be, nagy, sújtó eszközökkel vele szem­ben nem rendelkeztünk. Ennek a forgalmat teljesen lenyűgöző, a for­galmat lehetetlenné tevő helyzetnek szanálását és megváltoztatását czélozza a jelenleg tárgya­lás alatt lévő törvényjavaslat. Ebben a törvényjavaslatban, ebben a szerző­désben, igen t. képviselőház, ha azt jellemezni akarom, azt kell mondanom, hogy vajmi keveset érhettünk el, vajmi keveset is értünk el. (Ugy van ! a baloldalon.) De ennek van egy igen ter­mészetes magyarázata, az, hogy a magunk részéről is vajmi keveset nyújthattunk és nyújtottunk is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mi elértük a disparitásos elbánásnak megszüntetését a legtöbb kedvezmény biztositása által. Ezenkívül, mint pozitiv kedvezmény még 58 vámtarifatételnek leszállítása foglaltatik a .szerződésben, a mi azonban nem nagyon lényeges és távolról sem éri el még azt a mérvet sem, a mi az 1908-iki szerződésben el volt érve. (Mozgás balfelől.) Természetesen mi sern nyújtottuk Szerbiának még azt sem, a mit az 1908-iki szerződésben nyúj­tottunk, mert, miként volt szerencsém már utalni reá, az 1908-iki szerződésben mi Szerbia számára még biztositottuk 35.000 darab szarvasmarha és 70.000 darab sertés húsának a behozatalát. Mivel azonban időközben létrejött Ausztria és Magyar­ország és Románia között a kereskedelmi szerződés, és ott azon husbehozatali kontingens túlnyomó nagy része, a melynek megengedhetősége tekinteté­ben — most nem akarok arról beszélni, titkos egyezmény-e vagy sem — denique egy létező egyez­mény alapján az osztrák és a magyar koTmány megegyeztek volt, konzumáltatott és miután sem az osztrák, sem a magyar kormánynak nem volt az a szándéka, hogy ez a kontingens, a melyben megállapodtak, végeredményben a husmemryiség tekintetében lényegesen túllépessék, nem állott más rendelkezésre, mint az a quantum, a melyet most Szerbiának megadtunk, t. i. 15.000 darab szarvasmarha és 50.000 darab sertés. Ismétlem, hogy ezzel, — ha az egész idő­tartamra szóló husmennyiség quantumát össze­gezzük — majdnem azt mondhatnók, hogy alig vagy egyáltalán nem történik túllépés azon kontin­genssel szemben, a melyben annak i'lején a két kor­mány megegyezett. E helyen még fel akarom emliteni, minthogy most már szó van róla — habár lesz alkalom erre később is rátérni — azt a tévedést, a mely bizo­nyos fokig a közvéleményben uralkodik és a mely­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom