Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-60

60. országos ülés 1910 deci bizonyos szellemi foszfort kevert bele, a mikor ezt a kérdést a munkás-szocziálpolitikával hozta kapcsolatba, amikor foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ez a törvényjavaslat talán egyike azon lépé­seknek, a melyek odaviszik a munkást, hogy a munkás egyenrangú tényező legyen a munka­adóval. Én azon jelekből, a melyeket itt Huszár Károly t. képviselőtársam beszéde közben tapasz­taltam, azt láttam, hogy a t. túloldalon többen vannak a munkaadók, mint a munkások. (Fel­kiáltások johbfelől: Ott is!) Azonban ennek da­czára ki kell hogy fejtsem azt a nézetemet, a mely nézetem és véleményem támadt azon indokolással szemben, a melyet a t. előadó ur terjesztett elő. Az én nézetem szerint ez a törvényjavaslat semmi­esetre se jelent még olyan előrelépést és haladást a mely a munkásnak és munkaadónak egyenran­gusitását czélozná és elérné. Ezzel a javaslattal még egyáltalában nem ha­ladunk ebben az irányban, mert ez a javaslat voltaképen egy olyan feladatnak tesz eleget, a mely a munkás életének megvédésére irányul, a mikor tehát egészen másról van szó, mint a mun­kás politikai vagy társadalmi egyenjogúsításáról, és a mi aztán tökéletesen ellenkezik is azzal az ál­lásponttal, hogy e javaslat által a munkásoknak a most már bizonyos jogokat, vagy a politikai életbe való belépést és a társadalmi életben egyenrangú tényezőként való szereplést biztosítottunk volna. (Ugy van! balfelől.) Ez, t. képviselőház, e tör­vényjavaslat szempontjából nézve a dolgokat, egyáltalában nem áll. Hanem igenis kötelességünk nekünk ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelni azért, hogy annak a munkásnak, mint a társadalom egyik tag­jának életfeltételeit minden körülmények között biztositsuk, tekintet nélkül arra, hogy politikailag minő hatással fog ez járni, hogy vájjon elérjük-e azt a czélt, a melynek elérésére szerény nézetem szerint ez a javaslat kevés. (Igaz ! ügy van ! a bal­oldalon.) Nem fejtette azonban ki a t. előadó ur azt, hogy ugyan mennyiben látja ő ebben a javaslatban a munkásnak egyenjogúsítását, és nézetem szerint az ő álláspontjának indokolása e tekintetben hiányos is, a mint hogy a magam részéről nagyon kiváncsi volnék arra is, — már csak ennek a kér­désnek tisztázása szempontjából is — hogy vájjon a t. előadó ur a munkapártnak jobb- vagy bal­szárnyához tartozik-e, ahhoz-e, a mely az általános választói jogot akarja, avagy ahhoz, mely a nép­jogok kiterjesztését ellenzi, avagy . . . " Hegedüs Kálmán előadó : Nincsenek ott ilyen szárnyak ! Csermák Ernő : . .. talán a czentrumhoz tar­tozik, a mely a kérdésnek sem egyik, sem másik irányban való megoldását nem tartja időszerűnek. E tekintetben nélkülöznünk kellett az előadó urnak véleményét és én magam sem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert hiszen nem tartozik szorosan a tárgyhoz és mert vannak talán a t. zember 15-én, csütörtökön. 107 túloldalon olyanok, a kiket ennek a kérdésnek feszegetése szintén feszélyezne, (Ellenmondások és felkiáltások jobbfelől: Dehogy, egy csöppet sem!) miért is rátérek a tulaj donképeni kérdésnek a tárgyalására, vagyis arra, hogy ebben a törvény­javaslatban mik azok a tételek, a melyekre vonat­kozólag nekünk, mint ellenzéknek reflektálnunk kell. (Halljuk I balfelől.) Ábrahám Dezső t. képviselőtársamnak azt az eljárását, hogy e törvényjavaslat tárgyalása alkal­mával a fazekak gyártásával kapcsolatosan a mérges anyagakat tartalmazó mázakat is szóba­hozta, nem tartom olyannak, mint a mely a kér­déstől távol esnék, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) sőt olyannak Ítélem, a mely szorosan idetartozik ennek a törvényjavaslatnak a keretébe. Mert itt látunk egy sporadikus törvényjavas­latot. Látjuk azt, hogy a t. kormány előáll egyet­lenegy törvényjavaslattal, mely csak egy kis részét akarja orvosolni azoknak a hibáknak és hátrányok­nak, melyek hazánkban a gyáripar terén lépten­nyomon előfordulnak, s a melyeknek egész tömegei vannak előttünk, mint olyanok, a melyek orvoslást igényelnek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha tehát az én t. képviselőtársam rámutatott egy olyan tételre, a melyben szintén sürgős orvoslásra van szükség, ha megemlítette, hogy a fazékgyár­tásnál és más ipari munkáknál is használnak olyan mázakat, a melyek szintén a fehér- vagy sárga foszforral egyenlő elbírálás alá esnek hatásukat illetőleg — akkor kétségtelen dolog, hogy ezt a kér­dést nem hogy e javaslat tárgyalásából eliminál­nunk kellene, hanem ellenkezőleg: arra az állás­pontra kell helyezkednünk, hogy ha ez nincs benne a javaslatban, akkor vétessék fel abba (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és javítsuk a helyzetet azon a vonalon is, a melyen talán egy-két szónak betol­dásával szintén meg lehet az orvoslást találni, s a mi azután nem a munkás egyenjogúsítása szem­pontjából, hanem igenis, abból a szempontból fon­tos, hogy a munkásoknak élete és testi épsége meg legyen oltalmazva, a mi mindenesetre olyan kér­dés, a melyet ennek a javaslatnak tárgyalásánál figyelmen kivül hagyni nem lehet és nem szabad. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én tehát ebből a szempontból ajánlom a t. mi­nister urnak, méltóztassék megszívlelni Ábrahám Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát és esetleg pótlásképen felvenni azt e törvén} 7 ] avas­latba, hogy már e javaslat keretében megoldást nyerjen ez a másik kérdés is. (Helyeslés a baloldalon.) A mi már mostan illeti magát a törvényjavas­latot, arra vonatkozólag is volna néhány szerény észrevételem. (Halljuk I Halljuk! a baloldalon.) így például a t. kereskedelemügyi minister urnak egy előbbi véleményére, a mit Földes Béla t. kép­viselőtársammal szemben méltóztatott kifej teni, s a mikor a pleonazmusokról volt szó, a midőn pleonazmusnak méltóztatott tekinteni azt, hogy bizonyos határozati javaslattal utasíttassák a kor­mány valamely törvényjavaslat előterjesztésére, nézetem szerint már magában ebben a törvényj a­14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom