Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-60
102 60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. tanom az előttem szólott t. képviselőtársam előtt, (Élénk helyeslés.) a ki az ő helyes és magasztos szocziálpolitikai eszméiből kifolyólag már a múlt törvényhozási cziklusban állást foglalt ez intézkedések törvénybe iktatása mellett. T. ház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot ugy a magam mint azon jaárt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, elfogadom. (Helyeslés.) Elfogadom annyival is inkább, mert.nem pártpolitikai szempontból Ítéljük meg, és nem is a bizalom szempontjából, hanem oly munkásjóléti intézkedések egyik jeleképen,' a melyekre nézve, ha a t. kormány és pártja tovább is ilyen utón halad, sohasem fogjuk a pártpolitikai szempontokat érvényesíteni hanem az ilyen valódi nemzeti munkának teljesítésében önöket egy perezig sem fogjuk akadályozni. (Helyeslés.) Nekünk, sj)eczialiter, azon pártnak, a melyhez tartozom, egyik sarkalatos programmpontja épen az önálló gazdasági berendezkedés. Fájdalom, ez a gazdasági berendezkedés egyik akadályát találja épen abban a konkurreneziában, a melylyel mindig meg kell küzdenünk, ha ipari érdekről van szó. Az osztrák konkurroncziát értem. Azt mondja az 1909. évről szóló iparfelügyelőségi jelentés, hogy az iparfelügyelet által nyújtott adatokból Ítélve, az iparfejlődés "nem lépte túl a természetes, csendes fejlődés határait. Lehet, hogy pl. az iparfejlődésnél és a természetes fejlődésnél megfelelő és helyes, de nagyon sajnos, hogy épen egy ilyen hivatalos jelentésben kell helyet foglalni annak a szónak is, hogy »csendes>> fejlődés. Hogy miért csendes ez a mi iparfejlődésünk, arra, azt hiszem, felesleges kitérnünk. Csendes azért, mert olyan konkurrencziával találkozunk, mint az osztrákok versenye, kik megakadályozzák, hogy épen a munkásjóléti intézmények tekintetében is párhuzamosan haladhassunk a nyugattal, a művelt külfölddel. (Ugy van ! balfelől.) Ugyancsak ez az iparfelügyelői jelentés emlékezik meg arról is, hogy a munkás jóléti intézmények terén igen mérsékelt volt a haladás. Szivesebben és örömestebb hallottam volna ebből a jelentésből, ha nem mérsékelt, hanem nagyobb arányú haladásról tudott volna jelentést tenni. Van nekünk, igaz, iparfelügyelőkről szóló törvényünk, az 1893 : XXVIII. t.-czikk, mely a hatósági beavatkozást épen talán a munkásjóléti intézmények tekintetében akarta meghonosítani. Hiszen manapság több mint 300.000 gyári és ipari munkást foglalkoztatunk, kiknek érdekében az iparíelügyelők és felettes;hatóságok is több mint 13.000 esetben voltak kénytelenek közreműködni. Ezen több mint 300.000 ipari és gyári munkásnak mintegy 10%-át, sőt még ennél többet teszik ki a 10 éven aluli munkások. Hogy áll e tekintetben a helyzet ? Hogy egyes eseteket soroljak fel, pl. magában a textiliparban több mint 20%-ot tesz ki hivatalos adatok szerint a női és gyermekmunkások számaránya. Pedig épen a textiliparban tudjuk, hogy milyen túlzsúfolt helyiségben kell sokszor.dolgozni, hol a por és gőz közremunkál a munkások egészségének lényeges megrontásán. Az üvegiparban — szintén hivatalos jelentésekből idézek — épen a gyermekmunkások a törvény tilalma daczára sokszor éjjelenként is kénytelenek dolgozni. Legnagyobb a visszaélés épen a gyufagyártásnál, a melyről a jelen törvényjavaslat intézkedik. Miért van az, t. ház, hogy nálunk oly aránytalanul sok a női és gyermekmunkás szemben a külföldi mimkásviszonyokkal ?. Ez mind a magyar ipar nehéz helyzetének, a magyar gazdasági berendezkedés szegényes voltának, és a nehéz megélhetési viszonyoknak a következménye. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hiszen épen az előbb volt szerencsém említeni a konkurrencziát. Mikor az egyes iparfelügyeleti hatóságok, ellenőrző közegek a gyárakban kifogásolják a kiskorúak alkalmazását, nőknek törvényellenes időben való foglalkoztatását, maguk a gyárosok állanak elő azzal a talán félig-meddig jogosult panaszszaí, hogy nem tudunk drágább munkaerőt foglalkoztatni épen az osztrák konkurrenczia miatt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezért sürgetjük mi, sürgettük a múltban és sürgetjük a jövőben is az önálló gazdasági berendezkedést, (Élénk helyeslés a baloldalon) mert mig mi az önálló gazdasági berendezkedés alapjára nem tudunk helyezkedni, a mi fájdalom, ettől a parlamenttől alig várható, addig ilyen munkásióléti intézményeket is csak félig-meddig tudunk megvalósítani, addig kénytelenek vagyunk a nőket és gyermekeket foglalkoztatni olyan iparágaknál is, a melyek a legveszedelmesebbek. Hogy épen hivatalos adatokra hivatkozzam, magánál a gyufagyártásnál van az a veszedelmes betegség, melj 7 et a t. előadó ur emiitett, a foszfornekrózis. A gyufagyárakban alkalmazott munkásoknak a hivatalos adatok szerint körülbelül 12—14%-a az, a mely ezt a foszfornekrózist megkapja, és a ki ezt megkapta az már igazán csak élő halott és munkájával magát fentartani nem képes. Ha nézzük pl. épen a gyufagyárakban foglalkoztatott egyének számát, itt nyilatkozik meg az. hogy a gyárosok kénytelenek olcsó munkaerőket alkalmazni, mert az alkalmazott munkásoknak több mint fele nő volt és több mint egyharmad része 16 éven aluli gyermek. Hát hol találjuk itt meg a jövő generáczió fejlődését ? Azok mellett a valósággal nyomorúságos ipari állapotok mellett, a melyekben Magyarország van, épen a legveszedelmesebb íparczikkek terén nem lehet büszkélkednünk munkásjóléti intézményekkel, de nem is tudunk mi ilyeneket produkálni, a mig magát az ipart és a munkásokat foglalkoztató egves fparágakat meg nem erősítjük. I Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: A gyengék védelme! Ábrahám Dezső: 18 gyufagyárunk van, és ezek közül tudomásom szerint talán mindössze négy az, a mely most a fehér és a sárga foszfornak használatától eltiltatik. Magában ebben a 18 gyárban csaknem naponta kell beavatkozni a munkások egészségének megvédése tárgyában. Csak örömmel üdvözölhetem tehát a t. kormányt — és
