Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-60

100 60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. jövő számára. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert csak ezáltal válik lehetségessé a nemzeti termelés fejlődésének biztosítása. (TJgy van! jobb felől.) Hiszen azoknak az egyes munkaerőknek a produktumaiból tevődik össze és keletkezik az egész nemzeti termelésnek minden eredménye. Es ezzel a munkásvédelem egyetemes jelleget ölt, mert nemcsak a munkaadóra, nemcsak a munkásra, hanem az egész nemzet egyetemére terjeszti ki áldásos hatását. Ez az eszme hatja át az előttünk fekvő törvén)^ avaslatot, s ez a czél kell hogy vezessen bennünket e törvényjavaslat tárgyalásánál is. A mióta csak a gyújtót feltalálták, egyre foglalkoztatta a különböző országok törvényhozását az a szomorú tapasztalat, hogy a fehér- vagy sárgafoszforral való gyufagyártás megmérgezi, tönkreteszi a munkások egészségét. Minden tudomány, minden leleményesség, minden munka és fáradság hiábavalónak bizonyult és a mai napig sem sikerült olyan védőkészülékeket találni, a melyekkel a foszfor-nekrózisnak pusztító hatását akár megelőzni, akár ellensúlyozni lehetne. (Mozgás. Elnök csenget.) Az erre vonatkozó könyvekben — hiszen ennek a kérdésnek egész irodalma van — igen érdekes és szomorúan érdekes példáit találjuk az ipari megbetegedések eme fajtájának. Az, a ki a foszforgőzt beleheli, nemcsak fogát, nemcsak állcsontját veszti el, hanem egész csontrendszere olyan törékenynyé válik, hogy a legkisebb ütés, a legkisebb érintés elég arra, hogy az illető csonttörést szenvedjen. Elég az, hogy az illető úgyszólván csak futólag tartózkodjék azokban a helyiségekben, a melyekben a gyufát készitik. Ismeretes annak a kőművesnek az esete, a ki a győri gyufagyár átalakítási munkálatainál csak pár hétig segédkezett; ez a pár heti ott tartózkodása az üzem szünetelése közben tökéletesen elég volt arra, hogy nemsokára rajta a foszfor-nekrózis tünetei mutatkozzanak. Egyébként a megbetegedés tökéletesen individuális. Vannak, a kik egy pár hét múlva, vannak, a kik egy pár hónap vagy év múlva kapják meg és vannak, akik egyáltalában nem kapják meg. De bármennyire is individuális : hiszen egy ember életéért is kár és az államnak nemcsak a munkással, hanem az állampolgárral szemben is kötelessége, hogy elhárítsa azokat a veszélyeket, a melyek az ő testi épségét, az ő egészségét a végpusztulással fenyegetik. Az az állam, a mely megtűri ezeknek a veszélyes iparágaknak a fennállását, nem méltó arra, hogy a kulturállamok sorában helyet foglaljon. Szmrecsányi György: Ezt mondtam én interpelláczióm előterjesztésekor és ezért lehurrogtak! Sümegi Vilmos: Ugy van! Griesswein is ezt mondta ! (Mozgás. Elnök csenget.) Hegedüs Kálmán előadó : A mi a gyufagyárosok országos egyesületének kérvényét illeti, arra nézve csak ugyanazt a rövid megjegyzést kívánom tenni, a, melyet gróf Posadowsky a német birodalmi gyűlésen a íoszfortilalmat ellenző képviselőkre vonatkozólag tett, hogy>>senkinek sincs joga arra, hogy embertársai élete és egészsége rovására olyan nyereséges ipart űzzön, a melynek tárgya nem általános szükségletet elégit ki és a melynek termelése más, ártalmatlan módon is történhetik«. T. ház ! Azt szeretném, ha ezt a törvényhozást a szocziálpolitikai eszméknek üde áramlata felfrissítené, azt szeretném, ha ez a parlament sohasem állana osztályérdekek szolgálatában, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) azt szeretném, hogy ez a parlament sohase fajuljon el osztályparlamentté... (Helyeslés a baloldalon.) Huszár Károly: (sárvári) A választói jognál lesz szerencsénk ? Hegedüs Kálmán előadó :... hanem hogy ez a parlament mindig a nemzet egyetemes érdekét képviselje minden körülmények között és minden időben a nemzet egyetemes érdekeit keresse és szolgálja. (Helyeslés.) Ennek az eszmének a szolgálatában ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Következik ? Hammersberg László jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Egy örvendetes dolgot kell ezen törvényjavaslat kapcsán konstatálnom, azt t. i., hogy a közhangulat azt mutatja, hogy szocziális térre lépünk, s a szocziális haladás terén oly érintkezési pontokat találunk, a melyekben ezen ház minden tagja és minden pártja egyetért. Ezt örömmel vettem tudomásul és a mint örömmel láttam már az imént azon jelenséget, hogy Földes Béla t. képviselőtársamnak azt a határozati javaslatát, a melyről a minister ur is jelezte, hogy teljesen egyezik az ő intencziójával, az egész ház egyhangúlag magáévá tette, ugy örömmel látom most ezen törvényjavaslatot is, a melyet a humanizmus és szocziális haladás parancsolólag követelt tőlünk, hogy ezt is a mint látom, alapelveit tekintve, egyhangúlag hajlandó a ház magáévá tenni. Úgyszólván régi adósságot fizetünk, a midőn ezen törvényjavaslat a ház elé kerül és a ház azt magáévá fogja tenni és azt törvényerőre fogja emelni. Európa már régóta várja ezen lépést tőlünk és mint a t. előadó ur jelezte, remélem én is, hogy ez a lépés nem fog az utolsó lépés lenni, hanem csak kezdete lesz azon lépéseknek, a melyek bennünket a munkásjóléti és munkásvédelmi intézkedések sorozatában előbbre fognak vinni és Európa kulturállamai közé fognak emelni (Ugy van ! Igaz !) Ebben a törvényjavaslatban is kifejezését láttam annak, hogy a nemzeti gazdaság központjának, mint Carlyle mondotta, nem a gazdagodásnak, hanem az embernek kell lenni, meit az emberi gazdagodásnak nem az a feladata, hogy egyesek gazdagodását mozdítsuk elő, hanem hogy a közjólétet és a közvagyonosodást mozdítsuk elő. Még annak a jelét is örömmel üdvözlöm, hogy a mi törvényhozásunk arra az álláspontra jutott, hogy nem helyes politika az, a melyet régebben követtek és hozzáteszem: még liberális politikának is neveztek, a laissez fairé, laissez aller politikája, a