Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-34
40 3k országos ülés 1910 október 26-án, szerdán. költségvetési előirányzatot olyképen összeállítanunk, hogy ne csak akadálya ne legyen az állami élet fejlődésének, hanem azt előmozdítsa ; meg kellett elégednünk azzal, ha képesek leszünk teljesíteni azokat a kötelezettségeket, a melyek megalkotott törvényekből kifolyólag az államháztartásra hárulnak, és teljesíteni azokat a kötelezettségeket, a melyeket az előző kormány a törvényhozással szemben elvállalt. Meg kellett elégednünk azzal, ha sikerül a kiadásokat oly arányba hozni a bevételekkel, hogy saját forrásainkból származó bevételeinkkkel legyünk képesek fedezni összes rendes kiadásainkat és öszszes átmeneti kiadásainkat is ; mert hogy összes beruházásainkat is saját forrásainkból legyünk képesek fedezni, ez nem fordult elő a múltban sem, annál kevésbbé számíthattunk tehát erre a jelen nehéz helyzetben. De nem is ez volt a főczél, mert hiszen a legrendezettebb viszonyok között levő államokban is elismerik azt, hogy gyümölcsöző és hasznos beruházások cMliaira, meg van engedve idegen pénznek igénybevétele. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Arra, hogy képesek legyünk állami kiadásainknak nagymérvű emelkedését megakadályozni, tisztán költségvetési, tisztán budgetáris intézkedések abszolúte nem elegendők. Vannak egyes törvényeink, t. képviselőház, a melyeknek megalkotása alkalmával ezeknek pénzügyi kihatása nem volt eléggé mérlegelve, és a melyekből éveken át mind nagyobb és nagyobb terhek származnak automaticze az államháztartásra. Ennélfogva ezeknek a törvényeknek a megváltoztatása nélkül az állami kiadások lavinaszerű emelkedését nem leszünk képesek megakadályozni. És, habár a kormány ez alkalommal, tekintettel az idő rövidségére, ilyen javaslatokkal nem is lépett a képviselőház elé, de fentartja magának, hogy az e tekintetben szükséges javaslatokat és intézkedéseket később megtegye. (Élénk lielyeslés a jobboldalán.) Tekintettel arra, hogy mi egy átöröklött szóles alapon kellett, hogy megállapítsuk az 1911. évi előirányzatot, azt hiszem, senki sem fog csodálkozni, ha azt mondom, hogy az 1911. évi költségvetési előirányzatban ismét csak a kiadások növekedésével találkozunk. Hogy mik ennek a növekedésnek okai, arra rögtön rá fogok térni és azt, hiszem, hogy sikerül meggyőznöm a t. házat arról, hogy olyan kényszerítő okokkal állottunk szemben, a melyeknek hatása alól a kormány egyáltalában ki nem vonhatta magát. Azonban habár ugy áll is a dolog, hogy kiadásaink ezen előirányzatban a megelőző költségvetési törvényekkel szemben ismét növekednek, sikerült ezt a növekedést oly korlátok közé szorítani, hogy saját bevételeinkből képesek leszünk fedezni rendes kiadásainkat, átmeneti kiadásainkat, sőt talán beruházásaink egy csekély részét is. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Hogy mennyiben sikerült a kormánynak ezt elérni, azt majd a képviselőház lesz hivatva a részletekből megítélni. Mielőtt a számadatokra áttérnék, formai szempontból még két észrevételt kell tennem erre az előirányzatra. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik az, hogy ez az előirányzat nem teljes, mert hiszen hiányzik belőle az 1911. évi közös költségeknek számszerű megállapítása, miután a közösügyi bizottságok még ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak. Ezért más adatok hiányában ebbe az előirányzatba beillesztettem azokat a közösügvi költségeket, a melyekre nézve a két kormány megállapodott (Mozgás.) és a melyek közül az 1910-re vonatkozók a clelegáczió által épen most tárgyaltatnak. Természetes, hogy ezek nem végleges adatok, sőt minden valószínűség a mellett szól, (Felkiáltások balfelől: Kevesebb lesz! Derültség.) hogy az 1911-ik évben emelkedés lesz. Erre való tekintettel arról, hogy kellemetlen meglepetéseknek ne legyünk kitéve, olyanformán gondoskodtam, hogy bevételeink egy bizonyos összegét ez alkalommal nem vettem fel az előirányzatba, hanem úgyszólván tartalékban tartom (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) oly czélból, hogy a mikor számszerűleg fíxirozva lesz az 1911. évi közös költségek összege, és tudjuk, hogy mennyi lesz az esetleges többlet, az annak megfelelőleg azonnal szintén beillesztessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik formai észrevételem, másik formai észrevételem pedig az, (Halljuk ! Halljuk I) a melyre már beszédem elején volt szerencsém utalni, hogy ez a költségvetés tulaj donképen két évnek változásait foglalja magában, ugy a kiadások mint a bevételek tekintetében, a mi fontos, midőn megbíráljuk a különbségeket, az emelkedéseket ; itt ugyanis nem egy, hanem két évről van szó minden egyes tétel tekintetében. Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad áttérnem a számadatokra, — Ígérvén, hogy lehetőleg minél kevesebb számadatot fogok bemutatni. (Halijuk ! Halljuk ! a baloldalon.) és hogy semmi másra sem terjeszkedem ki, mint tisztán és kizárólag magára az előirányzatra. Az 1911. évre az 1909. évvel szemben, a rendes kiadásoknál mutatkozik 148-4 millió korona emelkedés, a mi egy igen jelentékeny összeg. Miután azonban az átmeneti kiadások és beruházások 32 millióval csökkennek, a kiadások tiszta emelkedése mintegy 1164 millió koronát tesz ki, a miből, miután ez két évi összeg, egy évre esik 58'2 millió korona. Ez az összeg a jelenlegi viszonyok között mindenesetre igen figyelemreméltó tehernövekedés, de ha tekintetbe méltóztatnak venni azt, hogy a mi államháztartásunkban az 1904-től 1909-ig terjedő idő alatt a zárszámadások tanúsítása szerint az évi átlagos emelkedés körülbelül 92 millió koronát tett: — ezzel szemben, ez az 58-2 millió koronás emelkedés, habár jelentékeny, mégis mindenesetre bizonyítja azt, hogy a kormány igyekezett a fenforgó körülmények között a kiadások emelkedését, a mennyire lehetett, redukálni, (Helyeslés a jobboldalon.)