Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-53

53. országos ülés 1910 deczember 6-án, kedden. 451 Mikor a dolog igy áll, akkor ez a probléma végtelenül egyszerű. Akkor annak a kormánynak, mely a készfizetések kérdésének rendezését vette programmjába, egyetlenegy tennivalója van ; semmiféle nagy finánczpolitikai intézkedésekre itt szükség nincs, hanem egyszerűen arra, hogy a bankstatutumnak 111. §-a eltöröltessék. Ez lett volna az a feladat, a mely az igen t. kormányra hárult; viszont épen ez az, a mi az osztrák érdekekbe beleütközik, hozzáteszem mindiárt, az osztrák jogosulatlan érdekekbe, mert teljesen jogosulatlan osztrák érdek az, hogy Magyarország továbbra is azon függő viszonyban tartassék hitelpolitikai tekintetben is, hogy egyedül az osztrák tőke álljon rendelkezésre a magyar hiteligények kielégítésére. (Igaz ! ügy van l a szélsőbaloldalon.) Hát ilyen formában kellett volna, t. kormány, a vállalt kötelességhez képest, ezt a kérdést megoldani. (Igaz! ügy van!) Ezt a részét azonban nemcsak hogy meg nem oldotta, de a készfizetések kimondásától, a készfizetések jogi állapotának felvételétől ma messzebb vagyunk, mert e tekintetben a t. kormány otthagyta azt a három tűzokádó sárkányt, a melyről a tegnapi napon Fráter Lóránt t. képviselőtársunk beszélt. (Igaz! ügy van! a szélsébaloldalon.) Hanem csinált e helyett a t. kormány egyebet, a mikor azt állítja, hogy a múlthoz képest nagy haladást, előrelépést és közeledést tesz a készfizetések felé. Jelesül a bankstatutumnak abba a bizonyos 111. §-ába egy kötelezettséget akar beiktatni, a mely szerint azt, a mit a bank eddig időnként teljesített, t, i. hogy a rendelkezésre álló finánczpolitikai eszközökkel igyekezett fentartam és fenn is tartotta bankjegyeinek paritását, erre ezentúl ebben a törvényszakaszban köteleztessék. Hát én ugy látom, t. ház, hogy ez a törvényes rendelkezés egyrészt fölösleges, másrészt haszontalan. Felesleges azért, mert a mikor normális idők aránylag kedvező konjunktúrák vannak, akkor a banknak magának érdeke, hogy bankjegyeinek paritását föntartsa és ezáltal a világpiaezon elfoglalt poziezióját biztosítsa. A bank akkor minden törvény nélkül is meg fogja azt cselekedni, a rendelkezésre álló eszközökkel, hogy bankjegyeinek paritását föntartsa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mikor azonban oly idők következnek be, hogy a bank nem lesz képes ennek a kötelezettségnek eleget tenni, vagyis a mikor súlyos politikai vagy gazdasági krízisek zúdulnak rá a monarchiára, annak gazdasági életére, akkor, t. ház, hozhatunk mi száz törvényt, bocsáthatjuk mi ki a legszigorúbb kormányrendeleteket és elláthatjuk azokat a legsúlyosabb szankczióval, semmi körülmények közt az a bank nem lesz abban a helyzetben, hogy bankjegyeinek paritását föntarthassa. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy milyen különös varázserőt tulajdonit a t. kormány ennek a rendelkezésnek, kitűnik a következőkből. A napokban ugyanis a t. kormány, hogy a sajtót a bankjavaslatnak jóságáról meggyőzze, egy ankétet rendezett a pénzügyministeriumban és ezen ankéten — nem tudom hű-e a tudósítás, a mely arról szól — de a kiadott tudósítás szerint az ankéten elnöklő államtitkár ur a többek közötta következőket mondotta '.(olvassa.) Ha pedig a jegybank kötelezettséget vállal arra, hogy jegyeinek értékét a törvényes paritásnak megfelelően föntartja, ezzel kötelezettséget vállal arra, hogy annak, a kinek arra szüksége van, ázsió nélkül rendelkezésére bocsát aranyat vagy más külföldi fizetési eszközöket, és ezzel eleje van véve az ázsió keletkezésének. Ily megoldás mellett eloszlik azoknak az aggálya, a kik a kötelező készfizetéseknek a mostani körülmények között való fölvételétől a bank-kamatláb esetleges szükségessé váló felemelése miatt idegenkednek. Ha azok, a kik ettől tartanak, látni fogják, hogy közgazdasági életünk elég erős arra, hogy a pénzérték állandóságát jegybankunk kamatlábemelés nélkül is biztosithatja, magától meg fog szűnni a készfizetések felvétele ellen jelenleg tárgyi alapokon emelhető minden aggály. T. képviselőház, mit jelent ez % Ez jelenti azt, hogy a t. kormány ennek a törvényes rendelkezésnek, a melyet a bankstatutumba és a törvénybe fel akar venni, azt a varázserőt tulajdonítja, hogy a bank képes lesz minden körülmények közt, kamatlábemelés nélkül, ázsió nélkül a közönség rendelkezésére bocsátani a szükséges aranyat. En nem vonom kétségbe, hogy, a mint előbb mondottam, normális időkben feltétlenül meg fog felelhetni ennek a törvényes kötelezettségének. A mig olyan mértékben veszik igénybe a bank érczkészletét, hogy ez nem érintetik érzékenyen, addig nincs is kamatláb-emelésre szűk ség ; ám ha oly idők következnek be, hogy sokan veszik igénybe, ugy hogy ez már érzékenyen érinti a bank érczkészletét, mivel fog sz a bank az arany elvonása ellen védekezni ? Ennek az egész világon mindenütt csak egy módja van : a kamatláb-emelés. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem tehát, hogy pénzügyi körökben ez a rendelkezés elérhesse azt a megnyugtató hatást, a melyet annak az igen t. kormány tulaj donit. E rendelkezésnek a t. kormány oly fontosságot tulajdonit, hogy azt egy igen nyomatékos szankczióval is ellátja, t. i. azzal, hogy abban az esetben, ha a bank ennek a törvényes kötelezettségnek nem akar, vagy nem tud megfelelni, elvonja tőle a szabadalmat. Azt kérdem, elhiheti-e valaki, hogy azokban a kritikus időkben, mikor a bank jegyeinek értéke a súlyos politikai vagy gazdasági viszonyok folytán rohamosan megy lefelé, akadjon kormány, a mely ezeket a, nehéz közgazdasági bajokat még tetézi azzal, hogy a banktól a szabadalmat elvonja és megfosztja a két államot attól a szervétől, a melynek hivatása ezen súlyos gazdasági bajok ellen küzdeni, azokat orvosolni ? Röviden szemügyre véve tehát azt az eljárást, a melyet a t. kormány a készfizetések elvállalása 57*