Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfőn. 445 rnatlanságomat a kormány iránt ezen kérdéssel kívántam indokolni, az az a körülmény, hogy ezeket a programmpontokat nemcsak egyes politikusok hangoztatják, ezek nemcsak Horvátország levegőjében vannak benne, hanem egyenesen hivatalos részről a bán is vallja, tehát igy a magyar kormány protektarátusa alatt hirdetik. Meg kell közben jegyeznem, hogy a programmpontok a választást megelőző időben láttak napvilágot. Én nem törődöm a felolvasott kőnyomatos autentikusságával, mert személyes meggyőződésből volt alkalmam tapasztalni, hogy ugyanezek azok, a melyek az ő sérelmeiket, követelésüket képezik. Már most, t. képviselőház, a választás alkalmából tartott népgyűléseken például Chavrak bánhelyettes nyíltan, csak általánosságban megjelölve, tárgyalta ezeket a sérelmeket, részletesen csupán a szolgálati pragmatika megváltoztatásáról szólott, de kezemben van ismét egy német újság, a mely magának a bánnak egy nagy népgyűlésen, gondolom Eszéken tartott népgyűlésen elmondott programmját tartalmazza. (Halljuk ! Halljuk !) Ugyanezen beszédnek megvan nálam a magyar lapokban megjelent szövege is. ezt azonban azért nem olvasom fel, mert csodálatos véletlenségből épen az a pont, a mely a leglényegesebb és a mely nem minden pikantéria nélkül való, egyszerűen kimaradt a magyar lapok tudósításaiból. Egész bizonyos, — tudja mindenki, a ki ismeri a sajtó berendezését — hogy ez a kihagyás a magyar lapokból nyilván tervszerüleg, vagy legalább is czélzatosan történt. Mit mondott ezen a népgyűlésen a nemes bán ? Egy hang (a halközépen) : A bánhelyettes ? Polónyi Dezső: Nem ! Maga a bán, Tomasics. (Halljuk I Halljuk I Olvassa) : »Das Volk fordert nur den Erfolg (Bravo-Ruíe und lebhafter Applaus) gleich bei der Übernahme der Regierung verpflicktete ich mich zur Entfernung der Verletzungen des Ausgleiches<<. Tehát a bán ugyanazt mondotta, hogy vállalkozik »zur Entfernung der Verletzungen des Ausgleichs«, a mit a programmpontok, a melyek napvilágot láttak, tartalmaznak. Altalánosságban és nem részletezve mondja, hogy kötelezi magát ezen sérelmek eliminálására, zur Entfernung der Verletzungen des Ausgleichs, tehát az akadályok eltávolítására. Azután igy folytatja (olvassa) : »Zu diesem Behufe brauche ich eine starke Partei und diese Partei muss das innere Bestreben habén, mit mir zu diesem Zwecke einmütig zu arbeiten. Es ist traurig, dass ich als Banus dies erst sagen muss, obwohl ich wegen dieser Worte, gegangen werde« könnte. Doch wurde ich dann meinen Posten verlassenmitder Überzeugung, dass ein anderer kommen muss, der diese Verletzungen ebenfalls sanieren wird müssen T. képviselőház! A nemes bán, ezeket a programmpontokat bizonyára ismerve, mert hiszen előzőleg napvilágot is láttak, nyilvános népgyűlésen kimondja, hogy ő kötelezi magát az 1868 : XXX. kiegyezési törvény sérelmeinek az eltávolítására. A legnagyobb általánosságban teszi ezt, semmit nem részletezve, ugy hogy természetszerűleg ezzel az egész lakosságnak méltán a képzelete csapongását idézte fel. De, t. ház, hogy mennyire jogtalan területen mozgott a nemes bán, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga mondja ezen a nyilvános ülésen elmondott szavaiban (Folytonos zaj.) . . . Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Dezső'. ... hogy ő ezért esetleg »gegangen werden könnte», vagyis, hogy esetleg elmenesztethetik e miatt. És a helyett, hogy ez következett volna be, mit látunk 1 Azt, hogy ő ezen elmondott szavai után nemcsak hogy ma is megmaradt báni méltóságában, hanem egyenesen minduntalan biztató kijelentéseket nyer a kormány részéről, hogy ezt a politikáját tovább folytathatja. A mikor e szomorú jelenségeket látjuk, és látjuk azt, hogy a horvátok egész akcziója nyilvánvalóan oly tendencziáju, a mely alkotmányunk fundamentális feltételeinek fölforgatására irányul, akkor nézetem szerint nem tűrhető, hogy ezt az ő tevékenységüket báni és kormányi protektorátus alatt folytassák. Egészen bizonyos, — a ministerelnök ur felelős itt a házban ezen cselekedetekért — hogy a bánnak tudnia kell ezen követelésekről, és arról, hogy ezek nem sérelmek, hanem az 1868. évi XXX. t.-cz. tartalmán túl követelt ujabb és meg nem engedhető igények. Én azt hiszem, elsősorban joggal elvárhatjuk, hogy a kormány ebben a kérdésben megnyugtató és állástfoglaló nyilatkozatot tesz. De mindenesetre másodsorban levonhatjuk azt a konzekvencziát, hogy a mikor, a mint volt szerencsém rámutatni, az egész horvát kérdés mindig mesterségesen és a hajánál fogva előrerángatva, Bécsből szítva és egyenesen uszítva került elő, a mikor mi valamely irányban függetlenségünket kivívni óhajtjuk, akkor nem tűrhetjük, hogy ezt a tevékenységet a t. ministerelnök és a t. kormány protektorátusa alatt végezzék. (Helyeslés a baloldalon.) Indokolt és jogosult tehát az a fokozott mértékű és mélységes bizalmatlanság, a melylyel mi épen az ő személyére való tekintettel is a kormánynyal szemben viseltetünk. Ezzel kapcsolatban röviden rá kívánok mutatni a fiumei sajnálatos jelenségekre. A mint volt szerencsém a programmpontokban rámutatni — és erről magamnak is közvetlen tudomásom van — Horvátországban ma is megvan a vágyakozás az iránt, hogy Fiumét, a mint ők mondják, Horvátországba ismét visszakebelezzék. Barta Ödön : Pliverics! Polónyi Dezső: Ebben egységes az egész horvát közvélemény! Kár ebben a kérdésben struczpolitikát folytatni, sokkal tovább fogunk jutni, ha nyíltan beszélünk, s ezért épen az a czélom, hogy itt lehetőleg mód nyujtassék az állásfoglalásra, mert ha mi egymás elől eltakargatjuk valóságos kívánságainkat és törekvéseinket, nézetem szerint sohasem jutunk előre. En magam ta-