Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

5l országos ülés 1910 magasabb fokú neuraszténia] a mutatkozott a hátán, a mint a körmömet végighúztam.** — »Igen láttuk.« — (Mozgás a szélsőbaloldalon.) -— »Köszönöm; elmehet.* Az a szegény ember elment; nem tudta, hogy mi történt és mi lesz már most. Egy pár nappal ezután — jól emlékszem, tavaly deezemberben — ezt a rendeletet kapta, a melyet leszek bátor felolvasni (Halljuk ! Olvassa) : »A honvédelmi minister ur ő nagyméltóságának 1909. év deezember havában kelt és ennyi számú rendelete folytán főhadnagy ur, mint irodai szolgálatra nem alkalmas, de csapatszolgálatra alkalmas, felmentetett a birói szolgálat alól. Meghagyom főhadnagy urnak, hogy csapattestéhez azonnal vonuljon be. »Hát hogy egy törekvő embernek egy egész életre szóló, éjt-napot egygyé tevő munkáját egy hátán való körömhuzássaí igy lehessen keresztülhúzni, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyalázat! Disznóság !) ennek elbírálását a házra és az ország közvéleményére bizom. (Mozgás.) Kern akarok én itt hosszas lenni, van itt még több is, t. ház, a mit lesz szerencsém majd a katonai vita során előadogatni. Most csak egy pár megjegyzést általánosságban. Pl. micsoda véghetetlen szerencsétlensége a mi hadseregünknek az az ósdi katonai perrendtartás s az a büntetőtörvénykönyv. (Igaz ! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Hogy ilyen szerepelhet Európa egy modern államában, egy modern hadseregben, egy törvénykönyv, a mely még Mária Terézia idejéből való, a melyben még a vessző, a virgács-büntetés is benne van, csak egy rendelettel lett hatályon kivül helyezve ! Majd ha rákerül a sor, fogok erről bővebben beszélni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nagyon jól tudjuk, mi katona viselt emberek, hiszen nagyon sokan vagyunk ebben a házban, hogy a honvédségnek nem lévén hadiiskolája, csak ugy juthat be egy honvédtiszt a hadiiskolába, hogyha a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamot jeles vagy igen jó eredménynyel elvégezte. Elő van irva az is, hogy egy honvédtörzstisztnek németül annyit kell tudni, a mennyit a szolgálati követelmények »feltétlenül« megkivánnak és előirnak. Már most van egy ministeri rendelet, a mely azt mondja, hogy a felsőbb tiszti tanfolyamot hallgatók közül jeles és igen jó klasszifikáczióval biró is csak ugy juthat be, ha feltétlenül németül vizsgázik, -és teljesen tudja a német nyelvet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szégyen !) A magyar nemzet mindig kész volt áldozatot hozni a legmesszebbmenőleg, nemcsak a saját biztonsága érdekében, de azért is, hogy megfeleljen azoknak a kötelezettségeknek, a melyeket a dinasztiával és a dinasztia többi országaival szemben a közös védelem szempontjából elvállalt. A magyar nemzet sohasem azért kívánt magának hadsereget, hogy Ausztria állami életét hátráltassa vagy veszélyeztesse, hanem azért, hogy a magáét biztosítsa. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mint meghozta ezen áldozatokat Mária Terézia idejében és a Napóleon ellen vívott háborúk KÉPVH, NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. deczember o-én, hétfon. 441 korában, meghozta nemrég is, a szerb háború veszedelmekor. Hiszen maga a hadügyminister ur is konstatálta, elismerte, hogy ez a legmesszebbmenő áldozatkészség volt és mégis, mi volt ennek az eredménye ? Nem az, hogy Bécsben a magyar nemzeti iránt való bizalom megszilárdult volna, hanem, hogy a katonai körök önérzete mindinkább növekedett és a már megígért nemzeti engedményekből nem lett semmi. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Valóban leverő hatással van mindenkire, hogy nálunk a befejezett dolgok kényszerhelyzeteket teremtenek és hogy a delegáczió utólag szavazza meg azokat a rengeteg költségeket, a melyek már előbb elköltettek. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között ne csodálkozzanak rajta, hogy ha a nemzet közvéleménye ismét megmozdul és a legnyugodtabb ember ereiben is megpezsdül a vér és ne csodálkozzanak, hogy ha ilyen körülmények között a nemzet közvéleménye forrongásba jő és a parlamentben ismét felüti fejét a zűrzavar, a mely kormányt kormány után buktat (Zajos ellenmondások balfelől,) és konfliktusokat teremt a nemzet és a király között. Nem hallgathatom el szó nélkül a delegácziós vitából, hogy az egy Heltait kivéve, még a kormánypárt összes szónokai is siettek kifejezésre juttatni, annyira a mennyire, mindazt, a mi nekünk magyar szempontokból, mint önérzetes igaz, magyar embereknek sziveinknek fáj. És a másik az, hogy volt ott egy, a ki a magyar ember előtt nem épen kedves névnek örvend, Windischgrätz Lajos herczeg, a ki azt mondotta, hogy a katonai kérdések megoldásánál feltétlenül szükséges mindkét állam külön-külön szuverenitásának nyílt, egyenes és férfias elismerése, és hogy semmi szükség sincs arra, hogy a hadseregben germanizáljanak, mert hiszen az teljesen czéltalan. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az éjben, a sötétben egy fénysáv, némileg megnyugtató jelenség a jövőre nézve, mert hogyha a sárospataki magyar levegő és a Bodrog vize egy Windischgrätz herczeget is magyarrá tehetett, mégis csak van valami ebben az országban, van valami bűvös varázs, a mely hat mindazokra, a kik körébe kerülnek. Kun Béla." Csak a munkapártra nem hat.) (Derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Fráter Lóránt: És hogyha az »unbedingte Unterwerfung« jelszavát hangoztató osztrák generális ezen ivadéka ilyen lelkes magyarrá tudott lenni, miért ne lehetne azzá egy a mi szent koronánkat viselő, vagy mondjuk annak egyik várományosa ? És hogyha megengedi a sors élnünk azt az időt, hogy fesz, akkor mi is büszkén elmondhatjuk, hogy a mi »hadseregünk<<. És ha majd ez meglesz, akkor megszavazzuk az indemnitást, de addig soha. {Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Polónyi Dezső ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! 56