Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

424 51. országos ülés Í9Í0 d iások jobbról: Soha!) és akadtak jóhiszemű férfiak, a kik ezt neki elhitték. (Zaj jobbról.) Hantos Elemér: Nem igaz! Polónyi Géza: Hogy Hantos Elemér képviselő úr jelen volt-e vagy sem ama tárgyalásnál, a mi a nagy nyilvánosság előtt feküdt és a miről félhivatalosan és hivatalosan magától a pénzügyminister úrtól is, a mikor engem, mint a király homo regiusa, megtisztelt, értesültem. Most újból a készfizetések kérdésével lepte meg az országot. Vájjon micsoda konzekvencziákat fog. ez maga után vonni a pártéletben, nem tudom; de hogy az országra nézve minő konzekvencziákat fogunk levonni, azt rövid néhány nap múlva majd meglátjuk. (Nagy zaj jobbról.) Ha ilyen helyzetben a t. pénzügyminister ur a személyes támadásnak arra a terére lépett. (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások: Az válasz volt! Védekezés volt! Ön támadott! Provokálta!) Én a pénzügyminister urat személyében, becsületében és szavahihetőségében egy perczig sem érintettem. A mit pedig állítottam, azt szó szerint fentartom és nyomban bizonyitom. A pénzügyminister ur engem a többi közi azzal is megvádol, hogy én a törvényt meghamisítottam (Ellenmondás a jobboldalon.) és hamisan idéztem, hogy állításaimat igazolhassam. Én már előbbi felszólalásomban jeleztem, hogy ha a pénzügyminister úrral állok szemben, nem hittem, hogy hézagos lesz a beszédem. De kiegészítettem a hézagot, mert a jövedelmi adóról szóló törvény az alapadók szerint kezelvén az adókat, külön veszi a tó'kekamatadót is. Egész nyíltan megmondom, első beszédem alkalmával hézagosan idéztem, nem idéztem, a jövedelmi adóról szóló törvénynek általam később felolvasott szövegét. Ez tehát most már közöttünk vita ne legyen; még egyszer utalok a ház naplóira, a melyekkel igazolhatom, hogy a képviselőház szine elé az akkori pénzügyminister ur álláspontommal szemben azt az állásj)ontot képviselte, a melyet én most itt alkalmaztam. Most már, hogy ezeknek a kérdéseknek mélyére hatolva, tisztán lássunk... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés!) Elnök (csenget): A képviselő urnak joga van a minister ur válaszára másodszor válaszolni. Ez az interpelláló joga. Méltóztassék a házszabályokban megnézni. Polónyi Géza : Ha a pénzügyminister urnak ezt a művészetét, hogy ő másra akarná rákenni, hogy hamisan idézte a törvényt, igazolni kívánom, ezt igazolhatom azzal, hogy a pénzügyminiszter ur jónak látja, mikor azzal a váddal szemben védekezem, hogy négy százaléknál magasabb ez a kölcsön, arra utalni, hogy ő neki a törvény arra adott felhatalmazást, hogy a, névérték után számított 4 százalékos kölcsönt vegyen fel — zember 3-án, szombaton. ennek fejében felolvasom a törvényt (olvassa): »Állami pénztárjegyek bevonására és a pénztári készletek kiegészítésére összesen szükséges 560 millió korona beszerzése czéljából 4 százaléknál nem magasabb kamatra« — tehát itt nem a névértékre van utalás, hanem a bekezdésben van a 215 millió névérték, de ez összegre vonatkozik és nem névértékre. Tehát konstatálom, hogy a minister urnak ez az idézete nem felel meg a tényeknek és a valóságnak. Első beszédemben azzal foglalkoztam, hogy a törvényhozásnak a hibája, hogy nem állapítja meg, hogy milyen árfolyamon adhatja a kölcsönt a t. pénzügyminister ur és ellenkezőleg, az ő javára hoztam fel, hogy ez a törvényhozás hibája. Most már okosabbak lettek a nemzetek és ebben a kérdésben, pl. a török kölcsönnél, megkötötték a pénzügyminister kezét az árfolyam tekintetében is. De a ki velem azt el akai'ja hitetni, hogy a 89-es árfolyamon elhelyezett czimlet 4%-os marad, azzal én tovább nem vitatkozom. Én felhoztam e ház szine előtt és felolvastam, hogy mire vonatkozott az én állításom és miért interpelláltam közvetlenül ezen ülés után, és én nem beszéltem arról, hogy ezt mondta volna a pénzcsoport, vagy mondta volna a f ranczia kormány, hanem mondtam és bizonyítottam a felolvasott nyilatkozattal azt, hogy ezt a munkapártnak ülésén annak szónoka . . . (Nagy zaj jobbról.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az idő előrehaladott voltára való tekintettel lehetőleg rövidre fogni beszédét. (Elénk helyeslés jobbról.) Polónyi Géza : Hát mit csináljak ? Ha engemet hosszasan támadtak, akkor röviden nem felelhetek. Elnök: Ismétlem felszólításomat. Polónyi Géza: A kényszerfiségnek engedek esuj)án, ha nem térek át azokra a részletekre, a melyeket a franczia kormányra és a német kormányra nézve mondott a jjénzügyminister ur. Magamra nézve teljesen elégségesnek tartom azzal a brutális támadással szemben ... (Elénk mozgás és nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: . . . annak konstatálására szorítkozni, hogy egyszerűen kijelentem, hogy büszke vagyok rá, hogy az engem Lukács László részéről ért. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pénzügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi, (Zajos felkiáltások jobbról: Éljen Lukács Lászlő!) Következik ? Szász Károly jegyző: Beszkid Antal!