Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

410 öl. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. ban, t, képviselőház, az, hogy véglegesen megállapított feltételek arra a kölcsönre nézve még a konzorczium részéről sem jöttek létre. Már most, ha egy megkötött kölcsön feltételeit és egy, csak tervezett, de még tárgyalások stádiumába sem jutott kölcsön feltételeit hasonlítjuk össze, ez mindenesetre igen helytelen konzekvencziákra és talán hivatali elődöm ténykedésének igazságtalan megbirálására vezetne, a mely birálat pedig őt meg nem illeti, már csak azért sem, mert ő e feltételeket sem el nem fogadta, de azok alapján még csak tárgyalásokba sem bocsátkozott. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem állván pedig oly adatok rendelkezésre, a melyek az összehasonlításra. alkalmasak, csak olyanok, a melyeknek összehasonlításából téves és helytelen konzekvencziák vonhatók le, ennélfogva az első kérdésre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen adatokat előtérj esszzek. (Helyeslés jobbfelöi.) Általában, t. ház, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha én abban a helyzetben lettem volna, hogy 1910-ben, tehát a folyó évben, ugyanazon feltételek alatt kössem meg a francziákkal a kölcsönt, amely feltételek 1909-ben kontempláltattak vagy legalább proponáltattak, akkor ez a kölcsön, a melyet én kötöttem volna meg, okvetlenül kedvezőtlenebb lett volna, mint a megelőző évben megköthető kölcsön, azon egyszerű oknál fogva, mert a számítás alapja, t. i. az aranyjáradéknak londoni árfolyama, 1910-ben csökkent, kedvezőtlenebb volt, és igy a számítás alapja rosszabbodván, az eredmény szintén rosszabb kellett volna hogy legyen. Másrészről meg kell jegyeznem, hogy annak a kölcsönnek, a melyet én megkötöttem főkép a német csoporttal, föltételei kedvezőbbek voltak és az eredmény kedvezőbb volt, mint lett volna a franczia kölcsön eredménye, ismét azon egyszerű oknál fogva, mert köztudomású dolog, hogy a bélyegköltség Erancziaországban épen a kétszeresét teszi a német bélyegköltségnek és különben is köztudomású, hogy a kibocsátási költségek Francziaországban sokkal magasabbak, mint máshol. Bz a válaszom a képviselő ur első kérdésére. A második kérdés arra vonatkozik, hogy való-e, hogy a pénzügyminister az általa megkötött hitelműveletben 250 millió vagy bármely más összeg erejéig ujabb, három év múlva esedékes, négy és fél százalékos állami pénztárjegyek kibocsátására vállalt kötelezettséget ? Erre a kérdésre ki kell jelentenem, hogy ez való, és ezt tettem azon törvényes felhatalmazás alapján, a melyet a kölcsöntörvényben nyertem. A kölcsöntörvényben két alternatív felhatalmazás adatott a kormánynak ; az egyik vonatkozott az állami szükséglet definitív fedezésére, és e tekintetben járadékkötvéuy kibocsátására voltam utasítva ; a másik felhatalmazás vonatkozott arra az esetre, ha a pénzpiacz viszonyai nem volnának kedvezők járadékkibocsátásra, s ez esetre fel volt hatalmazva a kormány, ideiglenes hitelművelettel fedezni az állam szükségletét. Hogy ez az ideiglenes hitelművelet mi legyen, arra nézve közelebbi utasítás nem adatott sem annak összegére, sem a kölcsön típusára, sem arra, hogy az kibocsátással kapcsolatosan történjék, sem annak kamatozására, egyáltalán semmire sem, minden szabadon hagyatott. Ezen az alapon történt az, hogy a szerződést megkötöttem, ugy hogy a kölcsön fele, t. i. 250 millió, járadékkibocsátásra vonatkozik, a melynek ismét fele fix át lett véve, fele pedig opczióra lett átvéve, és a másik fele részére kibocsátottam négy és fél százalékos pénztári jegyeket. A képviselő ur azonban ezzel szemben ugy okoskodik, hogy a pénzügyminister itt túllépte a felhatalmazás korlátait, mert hisz szerinte a dolog ugy áll, hogy vagy kedvező volt a pénzpiacz helyzete járadékkibocsátásra, akkor csak járadékot kellett volna kibocsátani, s nem lett volna szabad négy és fél százalékos pénztári jegyeket kibocsátani, vagy pedig nem volt kedvező a helyzet járadékkibocsátásra, akkor egyáltalán nem lett volna szabad járadékot kibocsátani. Ez az okoskodás igen szépen hangzik, azonban belső igazsága nincsen, mert hogy kedvező-e a piacz járadékkötvények felvételére vagy nem, ez a kibocsátandó járadék mennyiségétől is függ, mert hiszen lehet a piacz kedvező bizonyos mennyiségű járadék erejéig, de már azon túlmenő járadék felvételére nem kedvező. Ez volt a helyzet tényleg, mikor a kibocsátás történt. 500 millió igen nagy összeg és a helyzet ugy alakult, hogy a legkompetensebb szakkörök véleménye szerint is 250 miihóra lehetett járadékkibocsátást csinálni, ugy hogy elég kedvező feltételek mellett volt az az iránti szerződés megköthető, de ezt túlhaladó mennyiségű járadék erejéig már a piacz kedvezőtlen volt, mert felvételi képessége nem volt meg. Ez történt, t. képviselőház, hogy támaszkodva a törvényben nyert azon felhatalmazásomra, hogy a definitív fedezés járadékkötvénynyel történjék, a mi pedig nem történhetik járadékkötvénynyel, vagy a mig nem történhetik az egész összegnek járadékkötvénynyel való fedezése, addig ideiglenes hitelművelethez forduljunk: mondom, ezért történt, t. ház, hogy ugy kötöttem meg a szerződést, hogy a feleösszeg erejéig járadék kibocsátása történt, a feleösszeg erejéig pedig 4%%-os pénztárjegy bocsáttatott ki, a miben különben preczedensül szolgálhatott hivatali elődöm eljárása is, a ki ugyanilyen törvényes felhatalmazás, az 1908. évi L. t.-czikkben foglalt felhatalmazás alapján szintén bocsátott ki járadékot és szintén bocsátott ki 4 és fél százalékos pénztárjegyet is, a nélkül, hogy az igen t. képviselő ur ezt kifogásolta volna. Áttérek most, t. képviselőház, a harmadik kérdésre, a mely a járadékkötvények adómentességére vagy adókötelezettségére vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Itt a t. képviselő ur abból indul ki, hogy miután szerinte ez a kérdés nincs tisztázva, szükséges e kérdés tisztázása, még mielőtt átvennék az érdekeltek a kötvényeket, nehogy csaló-