Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-34
34, országos ülés 1910 október 26-án, szerdán. :Í3 évből, az 1889-ik évből, az 1891-ik évből, az 1892-ik évből, az 1904-ik évből és legutóbb az 1908-ik évből. Méltóztatnak tebát látni, hogy mig az én eljárásom a törvény és ügyrend tényleges értelmezéséből és a gyakorlati czélszerűségből kifejlődött praxison alapult, a delegáczió ezúttal szükségesnek látta visszanyúlni egy jogára, melyet előbb — ugy látszik — megtagadó értelemben egyszer sem gyakorolt, de melyet a t. ház együtt nem létében, tehát a jelen esetben is, a törvény értelmében kétségtelenül joga van gyakorolni. Már most a delegáczió t. elnöke lojálisán felajánlja, hogy kész alkalmazkodni a képviselőház elnökének felfogásához és az országos bizottság elé ennek megfelelő javaslatot terjeszteni. Azonban, t. ház, nézetem szerint a delegácziótól ezt megkivánni — miután a delegáczió ez esetben csak törvényes jogával élt — nem lehet; és miután a delegáczió már egyszer saját jogkörében határozott e kérdésben, azt sem ajánlhatom, hogy a határozati jogot a ház most mintegy magához ragadja, mert ez az 1867 : XII. t.-cz. szellemével aligha volna összeegyeztethető. Ennélfogva azt hiszem, hogy a konkrét eset a ház részéről intézkedést nem igényel és hogy a felett napirendre térhetünk. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl. Ülnök csenget.) A helyzet t. i. ma az, hogy a lemondott horvát delegátusok lemondását a delegáczió el nem fogadván, azok lemondottaknak nem tekinthetők és igy az a feltevés, melyen a póttagok behivása alapszik, még nem következett be. Ha a szóban forgó képviselő urak újra nyilatkoznak, a háznak vagy a delegácziónak lesz módja újból határozni, (Zaj.) ha jiedig nem nyilatkoznak, intézkedésre eo ipso nincs szükség. Indítványozom ezeknél fogva, hogy a delegáczió elnökének átirata felett napirendre térni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A ministerelnök ur kivan szólni. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el,) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök T. ház! Azt hiszem, mulasztást követnék el, ha ezen esetből kifolyólag a magam felfogását és eljárását nem adnám elő a t. háznak: (Halljuk! Halljuk!) Midőn tudomást szereztem arról, hogy a horvát delegátusoknak egy része, nézetem szerint nem alapos okokból, lemondott a tagságról, illetőleg nem fogadta el a választást, tisztán állott előttem, hogy bizonyos eljárásnak szükségessége forog fenn. A törvényhez folyamodtam tehát, azt tekintettem meg, hogy ezen esetben mi történjék, és abból tisztán láttam, hogy ilyen esetben vagy magának a háznak, vagy pedig a delegácziónak kell döntenie. Miután ez a delegácziók összejövetele előtti napon, vagyis október 11-én történt: egyrészt maga az elnök ur nem lévén Budapesten, másrészt az országgyűlés egybehivásáról a delegáKÉPVII. NAPLÓ. 1910 —1915. XI. KÖTET. cziók megnyilta előtt intézkedni már ugy sem lehetett, ennek következtében a delegáczió elnökével tettem magam érintkezésbe, vele beszéltem meg a dolgot és a delegáczió meghozta azt a határozatot, a melyet ismerni méltóztatnak. A dolog meritumára vonatkozólag, miután semmi nézeteltérés nem merült fel mindazok között, a kik itt közreműködtek, a magam részéről sem tartom szükségesnek, hogy e tekintetben nyilatkozatot tegyek. De másrészt nem szeretném, ha a magam felfogása és eljárása bármiképen feszélyezné a t. házat jövő eljárásaiban, azért arra kérem a t. házat, ne méltóztassék az én felfogásomat és eljárásomat ez esetben némileg preczedensül tekinteni. Egyébként a magam részéről hozzájárulok az elnök ur azon indítványához, hogy térjünk a kérdés felett napirendre. (Elénk lielyeslés jobbfelöl.) Lovászy Márton jegyző: Polónyi G-éza! (Halljuk ! Halljuk! balfelöl. Zaj jobbfelöl.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! Azt hiszem, mindnyájunknak érdeke, hogy ilyen kényes közjogi kérdésben, a mennyire lehetséges, a felfogások egységének demonstrálásával igyekezzünk közjogunkat, a nemzet nagy érdekeit megvédelmezni. Sietek annak hangsúlyozásával, hogy a horvát delegátusok lemondásának indokai tekintetében teljesen osztom a mélyen t. elnök ur jelentésében foglalt azt az álláspontot és a delegácziónak azt az állásjDontját, hogy azok az indokok nemcsak nem alaposak, hanem megtoldom azzal: egyenesen közjogunkba, az egyezményes törvénybe ütközők. Azt tartom, t. képviselőház, ezen a fonalon könnyű lesz megegyezésre jutni és könnyű lesz az expedienst is megtalálnunk, a melylyel ezen többé-kevésbbé összebonyolódott ügyben, ahol egyik elnök a másiknak diszpoziczióit kontrakarirozta, teljes egységes megállapodásra jutni. (Halljuk! Halljuk!) Mély fájlalatomra mondom, hogy ebben a kényes ügyben a mélyen t. elnök ur előterjesztéséhez hozzá nem járulhatok és nem tartom helyénvalónak, hogy a képviselőház ebben a kérdésben, a nélkül, hogy határozatot hozzon, térjen napirendre. Ebben a kérdésben megnyugtató elintézés máskép nem is kéjDzelhető, mint ha a törvényeknek megfelelőleg, az élő közjog szabályainak alkalmazásával a képviselőház maga gyakorolja azt a jogot, a melyet számára törvény biztosit és a melyet a delegáczió tőle nem konfiskálhat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.). Nem arról van tehát szó, — a mint szerencsés leszek talán mindnyájuk meggyőzésével kimutatni, hogy itt a képviselőház tegyen inicziativát arra, hogy a delegáczió hatáskörét magához ragadja, hanem — a mint bátor leszek kimutatni — arról lesz szó, hogy meggyőződésem szerint — egészen jóhiszeműleg bár — de itt a delegáczió avatkozott nem kellő időpontban olyan kérdésbe, a mely a világos 5