Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

iczember 1-én, csütörtökön. 356 m. országos ülés 1910 de vitt czukor utáni adórestucziót, mint a hogy a a vámközösség folytán bennünket terhel, 31-4%kal, hanem abban az arányban, a melyben termeljük. Bevallom, egy év kellett, mig egyszer rá találtam jönni erre a módositásra. Ez ellen aztán a végén az ellenáüás nem volt posszibilis Ausztria részéről sem, és mi megkaptuk ezt, a miből reánk nézve legalább is 10 mülió forint erejéig javulás állott be. Abban a 21 millió deficzitben tehát, a mit emlitek, 11 millió már benne volt, a finánczvámokban benne volt pár millió, és hét millió volt a törlesztés. Elmerem tehát mondani jó lélekkel, és nyugodtan, hogy nekem sikerült akkor az állam háztartását és költségvetését teljesen rendezett és hiánynélküh alapokra fektetni. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Továbbmegyek. Elhagyom azt a kort, melylyel összenőve tartom magamat. Az utánunk következő kormányzatok alatt az akkori gazdasági helyzetben és viszonyok között nagyon emelkedtek a kiadások, a bevételek emelkedése szünetelt, és ismét defiezites állapotoknak néztünk elébe. De azok, a kik a multaknak történetét bírálják, ne méltóztassanak egyet elfelejteni, t. i. hogy ez az ország a fejlesztés irányában kellett hogy tegyen irtóztató ugrásokat, melyeket más európai államok évtizedeken keresztül lassan eisnáltak meg. Magyarországnak, hogy modern állammá váljék, hogy a modern államok állami, társadalmi és magánterheit el tudja viselni, ugrásokkal kellett előremennie. Kiadásai és állami szükséglete ennélfogva rémségesen emelkedtek, az adóképesség azonban természeténél fogva lassabban fejlődvén, bevételeiben az ország visszamaradt. Méltóztassanak meggondolni, hogy pl. 1868ban a kultusztárczának egész költségvetése másfél millió forint, 3 millió korona volt, a földmivelés és közlekedésé együtt megint csak pár millió korona, az igazságügyé — a Curián és a kir. táblánál stb. mégis nagy számmal lévén a birák — három millió forint. Semmiből csodákat csináltak Deák Ferencz vezetése alatt Andrássy és Lónyay és az egész törvényhozás. Tessék megnézni a költségvetéseket ma, vagyis azt, hogy mit fordit Magyarország ezekre a czélokra ma. Pedig, kérem, nem századók választanak el bennünket, hanem csak rövid negyven egynehány esztendő, a mely alatt ez a szegény, azelőtt ugyancsak kizsarolt, kipusztított, haladás helyett évtizedeken keresztül visszaesést szenvedett ország ezeket pótolni volt kénytelen. í" És legyünk igazságosak; a kik emlékeznek reá, pedig sokan emlékezhetnek, azok tudják, hogy micsoda költekezést vitt véghez ez az ország és visz véghez még ma is a legutolsó esztendeig, hogy modern állammá lehessen. Gondolják csak meg, milyen hiányokat kellett pótolni az államélet minden terén, a belügyi tárczától kezdve egészen a honvédelmi tárczáig, micsoda irtóztató haladást kellett megtermi, hogy ez az ország megteremthesse és megalkothassa magának mai állami szervezetét. (Igaz ! Ugy van !) Előttem fekszik egy kimutatás, nagyon hoszszas, nagyon részletes. Nem fogom egész terjedelmében használni, de egypár érdekes tételnek a felemlitését el nem mulaszthatom, hogy ülusztráljam ennek az országnak pénzügyi, gazdasági helyzetét akkorában, de nemcsak ezt, hanem ez ország egész államéletnek múltját is. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztassék meghallgatni, csak egynéhány rövid tételt idézek. (Halljuk! Halljuk!) A belügyi tárczának 1870-ben, — tehát nem is 1867, vagy 1868-ezal, a mikor még egyáltalában igen serdülő kort értünk, hanem 1870-től kezdem, a mikor már egy kicsit organizálódni kezdtünk, és épen a velem szemben ülő Hieronymi Károly t. barátom, a ki már akkor is igen jelentékeny munkásságot fejtett ki, fogja legjobban bizonyitani, hogy ezen a téren milyen haladások történtek — mondom, a belügyi tárczának szükségletei 1870-ben 19 millió koronát tettek ki, most pedig az utolsó évben 91 millió koronára rngtak. 19 helyett 91, épen a megforditott szám, (Derültség) akkor az egyes elől volt, most hátul van. Ez annyit jelent, hogy azóta majdnem négyszer annyit forditunk közigazgatási kiadásainkra. Pedig még az én t. barátom a pénzügyminister ur is, a ki a maga hivatásánál fogva — ezt tettem én is mindig — minden tárcza költségvetését sokalja, még ő is igazat fog adni nekem abban, hogy a mit a belügyi tárczánál, az adminisztrácziónál, mindazon szükségleteknél, a melyek egy művelt áUamban jogosultan merülnek fel, a melyeket soká nem lehet elodázni, a közrendészeti az egész közigazgatás, adminisztráczió, városok, vármegyék, községek, helyzete a közegészségügy stb. — mindezeknél mit kérünk, még mindig nem elegendő, és még is négyszer akkora ez a költségvetés, mint volt 1870-ben. (Igaz ! Ugy van !) De most áttérek egy másik érdekes dologra. (Halljuk ! Halljuk !) A kereskedelemügyi tárcza, a közmunka tárcza és a földmivelésügyi tárcza szükségletei — ezt a hármat összeveszem, mert a mint méltóztatik tudni, néha együtt voltak, néha nem, s ezért nagyon nehéz és komplikált volna a külön számitás — e tárczák összes szükséglete 1870-ben 22 milió koronára rúgott, ma pedig ezen szükségletek a földmivelésügynél és a kereskedelem és közlekedésügynél 467 millió koronát tesznek ki. A ki erre a két számcsoportra csak futólag is rá néz, láthatja, hogy milyen irtóztató fejlődést tett ez az ország, müyen nagy küzdelmet és nagy eredményt ért el, a mikor oda jutott, a hol ma áll. ( ügy van !) Ebben a földmivelési tárcza a legkiválóbb fejlődést tette: 1890-ben volt 24,800.000, 1900-ban 42,520.000, 1910-ben 68,000.000, Darányi t. barátom a földmivelés érdekében öntudatos, kiváló, erélyes és sikeres nagy munkájában. Itt van azután a vallásügyi ministerium. Vallásügyi költségekre 1870-ben kiadtunk 3,597.000 koronát, ma pedig — és ebben nagy érdeme van gr. Apponyi Albert t. barátomnak (Éljenzés a haloldalon.) — ma ennél a tárczánál kiadunk 86 millió koronát. Ö emelte legjobban, legrövidebb idő alatt s annyit mint előtte senki más. Egy hány (a szélsőbaloldalon) : Kevés !