Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

4.9. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 353 lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy Magyarországon ma a demokratizmus ügye meglehetősen rosszul áll. Látjuk a magyar középosztályt eladósodva, legkevésbbé függetlenül, a szocziális, állami társadalmi súlyos terhek járma alatt nyögni, és látjuk ezt a magyar középosztályt, a mely tulaj donképen a nemzet szive, a nemzet szervezetének legfontosabb része, a mely összeköti a felső és alsó társadalmi osztályokat, a melyen tulaj donképen felépül egy egészséges társadalmi és állami szervezet, látjuk ezt a középosztályt tengődni, nyomorogni, mármár majdnem összeroppanni. Ennek a középosztálynak megerősitése, ennek a demokrácziának megteremtése a mi óhajtásunk, a mi ideálunk, a miért mi küzdünk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) S hangsúlyozni kivánom azt, hogy ez a demokráczia csak magyar demokráczia lehet és sohasem szocziál demokráczia. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen dolog az, hogy Magyarországon osztályuralom van és osztályharcz is van. Es kétségtelen dolog az, hogy Magyarországon igen sok nemzeti energia még kihasználatlanul és parlagon hever. Mint a hogy a természetben látjuk, hogy mig pl. Németországban a vizek mentén azt a vizi erőt hatalmas ipari vállalatok létesitésére használják fel azok az okos németek, addig nálunk Magyarországon igen sok ilyen természeti energia hever kihasználatlanul; épen igy vagyunk a társadalmi, a pszihikai energiákkal is, mert nálunk, ha igen sok nemzeti energiát kihasználnánk és okosan elhelyezni tudnánk, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ezzel a nemzetnek igen sok égető sebét tudnók meggyógyítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a demokráczia lebeg a mi szemünk előtt. a mely nem forradalmi utón, nem az eddigi osztályok félretolásával, hanem igenis megerősítésével, a közszabadsági jogok kiszélesítésével iparkodik Magyarországnak jövő boldogságát megalapozni, a hol megszűnik az erőszak, a hol megszűnik a párturalom, a hol megszűnik a vesztegetéssel összehozott kormánytöbbségek lehetősége. (Helyeslés a szélsőbáloldalon. Mozgás jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Magyarországon ma, t. képviselőház, három oldalról követeük a választójogot: követeli a dinasztia, követeli a szocziálderookráczia és követeljük mi soviniszta magyar negyvennyolczas politikusok. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Kétségtelen az, hogy áll az a latin közmondás, a mely azt mondja, hogy: »si duo faciunt idem, non est idem<«. Én ezt ugy formulázom, hogyha hárman akarják ugyanazt, az nem ugyanaz. Mert a dinasztia Németország és Erancziaország példáján okulva, mint Disraeli mondja, egy fúrót akar az általános szavazati jog megvalósításával, egy fúrót, a melylyel az alsóbb rétegekbe lehatolhasson és lefúrhasson, hogy az ő követeléseinek teljesítésére alkalmas többséget, réteget találjon ott és akkor, a hol és a mikor a felsőbb rétegek erre már nem alkalmasok. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A diKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. II. KÖTET. nasztia az ő választói reformjával nem a magyarság megerősítését czélozza, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a divide et impera elvének megrögzitését, folytonos alkalmazását, szankczionálását akarja létesíteni. A nemzetközi szocziáldemokráczia figyelmen kívül hagyja országunknak poliglott helyzetét, figyelmen kívül hagyja társadalmi osztályainknak történelmi hivatását és forradalmi, vagy mondjuk — enyhén szólva — elméleti utón iparkodik a kérdést megoldani. Ezzel szemben mi, t. képviselőház, csakis olyan választói reformot akarunk, követelünk és hirdetünk . . . Egy hang (jobb/elől) : A mely sem nem általános, sem nem egyenlő, sem nem titkos ! (Zaj. Elnök csenget.) Preszly Elemér.. .: a mely a nép érdekeit minden téren, minderi vonalon megvédelmezze és e premisszák mellett, e nagy czél mellett, e standard mellett, e kimondott elv mellett, lehet az a reform általános, sőt kell is, hogy az legyen, legyen egyenlő, legyen községenkénti, legyen közvetlen, a városokban lehet még titkos is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E választói reform megvalósításának, a melyről meg vagyok győződve, hogy országunknak helyzetét emelni fogja, a melyről meg vagyok győződve, hogy az Magyarország javára szolgál, e választói reformnak vagyunk mi hirdetői, és tekintettel arra, hogy a jelen kormányban ily választói reform megvalósítására sem a szándékot, sem a képességet nem látom, és nem találom, az indemnitást nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számoswir, üdvözlik.) Szász Károly jegyző: Széll Kálmán! Széll Kálmán : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Hosszú idők óta először veszem igénybe a t. ház türelmét és kérem, legyen kegyes meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Ma sem tenném, ha egy érzés nem indítana, a mely hosszú politikai pályámon mindig vezetett: hogyha csekély erőmmel az ország nagy feladatainak szolgálatában valamit tehetek, ha czéljainak elérésében közreműködni tudok, akkor odaállok a nyilvánosság elé, a hová az ország érdeke szólit. (Helyeslés.) Mert ezt ezen esetben kötelességemnek tartom. Ma ezt a kötelességet teljesítem. Beszédemmel nem csinálok politikát ma sem. Az ország pénzügyi helyzetével foglalkozom és ezt azért teszem, mert veszélyes magvakat és csirákat látok kifejlődni, nagy kiadásokat látok jönni, a melyek, ha nem lesznek ellensúlyozva, az ország pénzügyi helyzetét igen komolylyá tehetik. Ezekre akarok rámutatni. Ezek a kiadások az adott helyzetből folynak. Én az ellensúlyozó szereket keresem és akarom javasolni. (Halljuk! Halljuk!) Azért teszem ezt ma, hogy kellő időben lehessen gondoskodni életbeléptetésükről. Erős meggyőződésem, hogy az állami bevételek összege a biztosra vehető nagyobbodó kiadásokat nem 45