Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

48. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. 341 magyar nyelven kell történnie. Ennélfogva, valamint eddig, ugy ezentúl is, Magyarországban a törvényhozás nyelvének a törvényhozási tanácskozásokban és minden működésekben a magyar nyelvnek kell lennie ; magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles fordításban más nyelven is kiadandók. (Mozgás.j T. képviselőház! Világos és határozottan kijelenti Deák Ferencz az 1868 : XXX. t.-czlkk szentesítése után egy héttel az országgyűlésen, ebben a magyar országgyűlésben, nemine contradicente, az összes tényezők hozzájárulásával azt az igazságot, a melyet különben sem lehetett kétségbevonni, hogy törvényt alkotni csak magyar nyelven lehet, a tanácskozásban is csak a magyar nyelv használható. Ki meri feltételezni Deák Perenczről azt, hogy mikor az 1868 : XXX. t.-czikk 59. §-a már szentesitett törvény erejével bírt, merte volna ezt mondani és el tudta volna mondani az országgyűlésen ellenmondás nélkül, ha az országgyűlés akkori törvényalkotó ereje oda törekedett volna, hogy azzal az »is« szócskával egy külön nyelvnek használatát szankczionálja ? (Felkiáltások jobbfelól: Elég volt !j í¥Ui2$a Gyula: Ázt majd mi határozzuk el, hogy mikor lesz elég ! Barta Ödön ; Teljes mértékben csatlakozom ahhoz az állásponthoz is, mely abban nyer kifejezést, hogy a Horvátországból ideküldött képviselőknek — vannak itt olyanok is, a kiket nem küldtek ide, — az ő szűkebb hazájuk, az ő megbízóik iránt való kötelességteljesítés is lehetetlenné van téve, és helytelenül járnak el megbízóikkal szemben, ha ebben a házban nem tanácskozásokat, hanem u. n. tüdőmérkőzéseket és távszónoklatokat rendeznek a tartalom ismerete és ismertetése körül; mert a házban nem az mondatik ki, hogy az elnöki előterjesztések után megkezdődnek a szónoklatok, hanem megkezdődik a tárgyalás vagy tanácskozás, melynek csak az lehet a czélja. hogy érvek érvek ellen alkalmaztatván, egymást meggyőzzük, és az országos törvényhozásban az ország összességének véleményét érvényre juttatni és lehetőleg összeegyeztetni igyekezzünk. A kötelességteljesítés legelemibb szabályaival helyezkednek tehát ellentétbe azok, kik nem igyekeznek kötelességük daczára megértetni sérelmeiket, és nem igyekeznek bennünket meggyőzni arról, hogy egyik vagy másik tekintetben mi a kívánságuk. De nem teszem én ezt konczesszió tárgyává, mert ne méltóztassék azt kívánni, hogy mi kérjünk a horvátoktól elnézést és kérjük őket, hogy ne méltóztassék kihasználni azt a jogot, melyet mi nem is tartunk ilyen terjedelemben fennállónak. Felszólalásom befejezéséül a t. túloldalnak különösen szives figyelmébe ajánlanám gr. Tisza Istvánnak Julius 12-én e házban elmondott beszédét, és különösen a beszédnek azt a részét, mely figyelmeztetésül szolgál arra nézve, hogy milyen mértékig mehetünk el propter 'bonum pacis, a jó békesség hangoztatásának jelszavával azon követelésekkel szemben, melyek a magyar állam egységének megbontása czéljából minduntalan felmerülnek. Azt mondja Tisza István (olvassa) : »Azon nem magyarajku polgártársainknak, kik ezen ország területén laknak, elsősorban bele kell abba a fénybe találniok magukat és bele kell nyugodniok abba, hogy ők itt egy nemzeti állam kötelékébe tartoznak.« Tudvalevő, hogy Tisza István ezen beszédében a legmesszebbmenő konczessziós politikának inaugurálásával foglalkozott, jóformán beharangozott egy konczessziós politikának, melyben az idegenajku nemzetiségekkel való teljesen békés együttélést akarja lehetővé tenni. És mégis mit mond ? — s ezzel be is fejezem beszédemet — (olvassa): »Kész örömest adunk meg mindent nekik, a mi a magyar nemzeti államnak nemzeti jellegével és nemzeti eg)mégével összefér, de ez az a határ, melyen túl egy jottával sem mehetünk, ez az a sziklafal, melybe feltétlenül fővel ütközik bele mindenki, a ki ezt áttörni akarj a.« T. ház ! Az én meggyőződésem az, hogy a magyar állam nyelvének kigunyolása, a tanácskozásoknak gúny tárgyává tétele, az egyoldalú szónoklatoknak egy általunk nem értett, tehát reánk nézve idegen nyelven való megtartása lehetetlenné teszi, hogy a magyar állam egysége kifelé hitelre találjon, tehát megdönti a magyar állam egységébe és tekintélyébe vetett hitet és bizalmat, és ezért kérem a ház t. elnökét, hogy méltóztassék a házszabályok alkalmazásánál e nagy érdekekre figyelemmel lenni, a házat joedig arra kérem, méltóztassék alkalmas módon gondoskodni arról, hogy ez az abuzus megszüntettessék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Polónyi Géza ". T. ház ! Igen röviden óhajtok szólni. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Nem szólalnék fel, ha nem volna kötelességem egy körülményre a t. háznak szives figyelmét ráirányítani. Én t. i. a t. ministerelnök urnak és a ház mélyen t. elnökének nyilatkozataival a mai napirend szempontjából ezt a kérdést teljes megnyugtató módon elintézettnek kívánom tekinteni és hozzá akarok járulni ahhoz, hogy a t. ministerelnök ur intencziójának megfelelően kezeljem a kérdést. A dolog a maga tisztaságában ugy van, hogy ennek a nyelvkérdésnek miként való kezelésénél mindig figyelembe kell vennünk az intencziók helyességét. Erre akarom rávezetni a t. képviselőházat és a t. képviselőház mélyen t. elnökét. Az elnöki diszkreczionális jogkörnek t. i. nincs szélesebb, biztosabb és nemesebb alapja, mint arra ügyelni, hogy ebben a képviselőházban és annak tanácskozásai rendjén kívülről felhasználható oly nyilatkozatok a magyar törvényhozás szuverenitásának értékével ne történhessenek, a melyek a magyar államot az ő közjogi exisztencziájában és egységében fenyegetni alkalmasak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legfőbb hivatása a mélyen tisztelt elnök urnak arra ügyelni, hogy különösen a kifelé gravitáló