Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-48
í8. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. 333 mányba ütközőnek tartom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen azon ministerek mindegyikének jogkörét és jogállását körülírja a törvény, és a mikor azt látjuk, hogy kvázi politikai zsonglörködés gyanánt a ministerek felszivatnak egy személyben, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a ministereknek különböző funkcziói vannak, a melyek egymás mellett kell hogy álljanak, és hogy működésük egy-másnak támogatásában, de a mellett különböző szolgálati ágak ellátásában áll. A király személye körüli ministerre nézve kimondja a hivatkozott törvény 13. §-a, hogy a ministerek egyike folytonosan ö felsége személye körül kell, hogy legyen. (Felkiáltások baljelöl: Mindig ott vannak mindnyájan! Zaj.) Nekem nincs panaszom az ellen, hogy a ministerelnök ur nem jár eleget Bécsbe, (Derültség balfelől.) sőt ellenkezőleg ; azonban, ha már a király személye körüli imnister akar lenni, miért nem marad Bécsben Ö felsége személve körül ? Az 1868 : XXX. t.-cz. felállít külön horvát ministert és különösen kiemeli, hogy külön horvát minister van, a kinek feladata az, hogy bizonyos felterjesztéseket, a melyek Horvátországból érkeznek, részint közvetlenül terjeszszen Ö felsége elé, részint ugy, hogy ahhoz csatolja a maga megjegyzéseit, továbbá a ministerelnök részére is küldje át s esetleg a magyar ministerium is tegye meg a maga észrevételeit. Már most hogy méltóztatik ezt az állapotot gondolni, hogy mikor különböző ministerek összevonatnak egy személyben, hogy akkor a magvar ministerium ugy fog-e fungálni, a mint azt az 1848 : III. és 1868 : XXX. t.-cz. előírja ? Hiszen akkor, a mikor a horvát minister oda akar menni a magyar ministerelnökhöz, hogy teljesítse azt a kötelességét, a melyet az 1868 : XXX. t.-cz. előir, hogy t. i. közvetítse a horvát országos kormány és a mag}^ar ministerium közötti ügyek tárgyalását, akkor annak a horvát ministernek a tükör elé kell állama és a tükörből kell megnéznie a magyar ministerelnököt (Derültség a baloldalon.) és nem tehet róla, hogyha azután az a bűvös tükör véletlenül azt mutatja, hogy a horvát bán véletlenül reggelizik Aehrenthallal, a birodalmi kanczellárral; (Derültség balfelöl.) és a mikor a magyar belügyminister áll a tükör elé, hogy a ministerelnök úrral tárgyaljon, akkor a bűvös tükör talán megmutatja neki gr. Tisza Istvánt. (Derültség a baloldalon.) Ezek oly 7 an súlyos politikai aggályok, a melyek kétségtelenné teszik, hogy T igenis foglalkoznunk kell közjogi kérdésekkel is és meg kell kérdeznünk a ministerelnök urat, a belügyminister urat, az Ö felsége személye körüli minister urat és a horvát minister urat, hogy meddig fog még tulaj donképen tartani ezen törvény- és alkotmányellenes állapot, hogy négy ministeT összpontosul egy személvben % Hiszen Magyarországon különleges állapotok is vannak, a midőn a ministertanácsnak, az összniinisteriumnak ellenjegyzése szükségeltetik bizonyos törvényes intézkedések szempontjából. Hol van akkor a garancziája annak, hogy az összministerium ugy fog eljárni, hogy annak a működése megnyugtató legyen a törvény szempontjából, hogy annyi szavazat legyen, a mennyit a törvény kíván ? Gr. Batthyány Pá!: A. ministerelnök négy szavazattal szavaz ! Csermák Ernő: Ily állapottal elérhetjük, hogy voltaképen egy személyben fog összpontosulni a ministerium és akkor Magyarországon ismét meglesz a helytartó-tanács, vagy nem tudora, miféle intézmény, a minőknek kiküszöbölésére iparkodott Magyarország alkotmánya, ez fog visszaállíttatni, és Bécsből egy embert fognak küldeni, a ki majd egymaga fogja irányítani Magvarország kormányát. Midőn e közjogi aggodalmaimra rámutattam, rá akarok mutatni még bizonyos ténykedésére ennek a kormánynak, a mely szembeállította magát a koalicziós kormánynyal. A t. pénzüg)-minister ur, a kinek jelenlétét nélkülözni vagyok kénytelen, . . . Csuzy Pá!". Deputácziót fogad ! Csermák EraS : . . . az ő beszédében a koaliczió ellen, annak a mimsteriama ellen voltaképen vádbeszédet tartott, a melyben annak a költségvetését állítja oda bűnbak gyanánt és azt mutatja ki, hogy annak költségvetése, helytelen ; ugyanakkor ajánlja a maga költségvetését elfogadásra. Ha belemegyek e kérdés vitatásába, hogy ugyanis a t. pénzügyminister ur költségvetése mennyivel jobb a koalicziós költségvetésnél, elsősorban itt is sídyos alkotmányjogi aggodalommal találkozunk. Az 1.897 : XX. t.-czikk kötelességévé teszi a kormánynak, hogy reális költségvetést terjeszszen elő, a melyben a bevételek és kiadások egymással szembeállittassanak, hogy a képviselőház akkor, a mikor a költségvetés felett dönt, tiszta képet lásson. De mit látunk a t. pénzügyminister ur beszédéből, a melylyel előterjeszti e költségvetést ? Ö maga elismeri, hogy a költségvetés nem reális; azt mondja, hogy bizonyos bevételeket nem vett fel a költségvetésbe oly összegben, a melyben f el kellett volna venni, mert e bevételek tartalékul szolgálnak azon közösügyi rendkívüli kiadások fedezésére, a melyek még csak ezután fognak megszavaztatni. T. ház ! Ha valaki az előző kormány működését ócsárolja és azt mondja, hogy nem reális a költségvetése, akkor ne álljon elő olyan költségvetéssel, a melyről maga is kénytelen bevallani, hogy nem reális, hog}? annak egyes tételei a valóságnak nem felelnek meg, ugy hogy a képviselőháznak ehhez képest módjában sincs megállapítani, hogy e költségvetés mennyiben fog megfelelni annak a követelménynek, hogy a képviselőház tisztán lássa a bevételek és kiadások kérdését. Én tehát már e szempontból a legnagyobb aggodalommal foglalkozom e költségvetéssel és a mikor az nem terjesztetik elém ugy, a mint a törvény előírja, akkor mindenesetre meg kell tagadnom az indemnitást, a melyet azért kémek, mert annak
