Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

48. országos ülés 1910 > birtokok közé vannak beékelve, és nem bírnak földhöz jutni sem örök áron, sem bérben; meg van bénit természetes fejlődés, általános az egy-gyermekrendszer és a kivándorlás napirenden van. Van ott néhány, dohánytermelésről hires község a szigetvári kerületben, Sulyok, Nemetujfalu, Teklafalu községek, melyeknek lakosai hires dohánytermelők ; de az ő kis határuk nem elég arra, hogy azon ők ilyen ipari növényeket termeljenek, mert az oly kicsiny, apró földszalagocskákból áll, hogy azokra kenyerük megtermelése végett van szükségük, de meg arra nem is kapnának külön dohánytermelési engedélyt. Ezért kénytelenek a szomszéd uradalmi földekből bérelni, miáltal mintegy az állam kényszeríti őket az uzsora-földbérek fizetésére, a mennyiben az uradalmaktól nem kapnak csak 80—100 korona évi bérért, a miből megfeszített munkával sem tudnak valamit produkálni. Ilyen eset az adóztatás aránytalansága is. Szigetvár községe az ottani nagybirtokkal szemben épen kétszeresét űzeti holdanként az adónak, mint az ottani uradalom, mely csaknem ugyanannyi területet tesz ki; holott bizonyítani sem kell, hogy az az uradalom a rendezés alkalmával a jobbik részt választotta. Eklatáns eset, t. ház, hogy Molvány, Pata, Radna és Zádor községek határában egy 1200 holdas birtok parczeüázás alá került, melynek parczelláiért horribilis árt fizettek az ottani földéhes kisbirtokosok és a községek. Midőn megkapták a földet, bámulva tapasztalták, hogy ennek a földnek az adója nyolcz-tizszerte kevesebb, mint az általuk tulajdonjoggal birt úrbéri földecskék adója. De nem sokáig örülhettek ezeknek az előnyöknek, mert rövidesen jött a kataszter-kiigazítás és jobb osztályba minősítették az elparczellázott földeket. De különösen esett az, hogy midőn igy feljebb vitték és jobb minősiégünek találták az elparczellázott birtokrészt, addig az el nem adott részt meghagyták ugyanazon osztályban és azok nem fizetnek ma sem. csak 60, 80, 100 fillért. (Derültség balfélől.) Eklatáns eset az is, hogy öt községnek a szénatermését évenként elviszi a viz azért, mert az alsórészbeli érdekeltségnél levő nagybirtokos kellemetlen dolognak tartja, hogy az ő vízimalmának a a fejét, a hajtóművet a csatornakitisztitás miatt 50 centiméterrel lejebb szállítsa. Ezért már küldöttségeztek, voltak fenn számtalanszor és a vége az, hogy papíron rendezve van ugyan, de a valóságban még nincs keresztülhajtva. Közoktatásügyünk érdekes állapota Tótujfalu, Szentkorpás és Rétfalu községek horvát lakosainak helyzete, kik úgyszólván erővel akarnak jó magyarokká válni, de ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy hiába reménykednek és kérik, hogy az állami iskolát megkapják, mert a katholikus egyház természetes autonóm jogánál fogva folyton függőben tartja a kérdéseket. Különösen Tótujfalu községe van most azon szomorú helyzetben, hogy daczára annak, hogy a község egy'vember 30-án, szerdán. 327 általában nem akarja és olyan szegény is, hogy egy lakosára alig esik háromnegyed hold föld ; nagy teher volna tehát neki egy felekezeti iskolának fentartása ; mégis a plébánosuk a püspökkel egyetemben kivitte azt, hogy felépítettek egy 15.000 koronás iskolaépületet, jóllehet ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak, azt mondván, hogy nekik az nem kell, ők minden áron állami iskolát akarnak. Természetesen az állam nem avatkozhat az egyház autonómikus jogkörébe és most az egyház, miután a szegény község lakói nem akarnak fizetni, végrehajtást kért és most végrehajtás alatt is állanak és rimánkodnak a község szegény lakói, holott ők jó magyarok akarnak lenni, el akarnak magyarosodni, csak szegények ahhoz, hogy az iskolát fentarthassák és mindenképen állami iskolát kívánnak. Engem meg is kerestek ebben az ügyben. Én azt ajánlottam nekik, kérjék meg azt a gazdag püspököt, hogy segítse meg őket, hogy ne történjék meg a végrehajtás ; a püspök ur azonban nem fogadta őket, most kénytelenek a végrehajtás felfüggesztéseért esedezni és ha orvoslást nem nyernek, készek eladni kis jószágukat, tehénkéjüket, hogy kifizethessék az egyház által fentartott iskola költségeit, de azért kérjék az államot, hogy mindenképen szabadítsa fel őket ennek a tehernek a viselésétől.' Mindezekkel az állapotokkal szemben pedig azt tapasztaljuk, hogy a Dráván túl kitelepedett és ott lakó magyarjainkat erővel elhorvátositják, megyei segítséggel, karhatalommal adnak iskolát nekik, s erővel* horvátokká teszik őket. Nálunk azok a horvátok, a kik magyarok akarnak lenni, nem rendelkeznek erre semmiféle eszközzel, nem siet az állam segítségükre. Szabó István (nagyatádi) : Nemzeti munka ! Herczeg!) Sándor: Ipari és kereskedelmi ügyeink kezelésénél is nagy gyarlóságokat látunk épen Szigetvár községénél, a melynek hat vásártartási joga van, hármat utóbb vásárolt meg az ottani uradalomtól 90.000 K-ért. A legutóbbi időig a vásár mindig bent volt a városhoz közeleső részen, körülbelül 15 holdnyi területen, most pedig, miután megszerezték 90.000 K-ért a három vásár tartási jogát, a kiskereskedők a vásártér körül telepedtek le azon a czimen, hogy ők ott vásár alkalmával jó üzletet tudnak majd csinálni, azonban mikor a vásárlás megtörtént, az átvételt rendezték, akkor egyszerre kitelepítették a vásárteret, és egészségügyi és nem tudom én, micsoda okokból, a községtől két-három kilométernyi távolságra egy uj 20 holdas területet kellett a vásárok tartására beszerezni; a kiskereskedők igy elestek a vásár alkalmával elérhető haszontól, mert a két és fél kilométernyi távolságra eső vásártérre most nem jönnek a felek vásárolni ugy, mint azelőtt. Ugyanily szomorú eset ipari és kereskedelmi ügyeinknél a következő : most készül a drávavölgyi vasút, a mely Siklóstól Baranya-Sellyéig még elfogadható módon képes lesz a forgalmat