Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-47

47. országos ülés 1910 november 29-én, kedden. 319 ujabb pártnak nyakszirtet törő igájába; (ügy van ! ügy van ! balfelől.) nem azért, mint a hogy azt Láng Lajos t. képviselőtársam bizonyítgatta és erősítgette a nyáron, mintha t. i. a nemzet megosömörlötte volna már a koalieziónak disszonancziáját . . . (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Haífer István : Önöket is meg fogja csömörölni nemsokára ! Molnár János : . . . hanem azért, mert a nemzet látja, érzi és tapasztalja, hogy ez az alkotmányosnak nevezett kormányzás csak burkolt abszolutizmus, (ügy van ! ügy van I balfelől.) a mely ép ugy elfojtja, ép oly tehetetlenné teszi a nemzeti érvényesülést, mint akár a nyílt abszolutizmus. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) De lejáratják magát a parlamentarizmust is az ilyen kormányok, választásaiknak mikéntje által. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt hiszem, hogy ebben még a tisztelt túloldal is igazat ad nekem, legalább teóriában, hogy a parlamentarizmusnak alapja, feltétele és lényege : a nemzeti akaratnak szabad, önkéntes és minden illetéktelen szellemi vagy anyagi befolyástól ment megnyilvánulása. (Igaz ! ügy van !) Hát, t. túloldal, ilyen volt az önök választása és ilyen a mai parlament ! (Derültség a baloldalon. Folytonos zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Iglón kezdték ! Halljuk ! Halljuk!) Minek köszönhetjük ugyanis, t. képviselőház, azt a »kultureseményt«, hogy önök oly nagy számmal ülnek most ott a túlsó oldalon ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Idegenből behozott pénznek ! Folytonos zaj.) Farkas Zoltán : Kijózanodott a nemzet ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Molnár János : Ugy-e bár . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, most Molnár János képviselő urat illeti a szó, ne méltóztassanak tehát mellékbeszédeket tartani. (Halljuk ! Halljuk!) Molnár János: Ugy-e bár, a t. ministerelnök ur választási szisztémájának, a mely szerinte »erkölesnemesitő« hatással volt a népre, (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert természetesen az etetés és itatás, a nyers katonai erő és a csendőrszurony, a hivatalos presszió, az áthelyezések, az igéret és fenyegetés, no meg a még soha Magyarországon oly nagy mérvben és arányban meg nem nyilvánult vesztegetés, a mely eszközöknek egyike vagy másika, vagy némelykor mindegyike, önök által sem tagadhatva, választásaikon szerepelt — mást, mint erkölcsnemesitő hatást, a népre nem gyakorolhat ? (Elénk helyeslés és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Iglón kezdték !) Farkas Zoltán : Az volt az első kijózanodás, Iglón. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök (többször csenget): Kérem a t. képviselő urakat, tartózkodjanak a folytonos közbeszólásoktól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem lehet meghallgatni, a mit Farkas Zoltán mond ! Zaj.) Molnár János: Magyarországon, minden ministerelnök, különösen ha a fegyverekben és eszközökben nem válogatós, mindig tud magának többséget szerezni és pedig főleg azért is, mert, és ezt igazán mély fájdalommal említem, valamint Japán a Keleten, ugy a mi hazánk a Nyugaton : a felkelő nap országa. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon szép!) Majd mindjárt megmagyarázom. A példa erre közvetetlenül a koaliczió kezdete. A midőn ugyanis a koaliczió kezdetén felvirradni látszott a függetlenségieknek, ege, azonnal felszökött a 48-as elveknek árfolyama. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindenki az akkori Roi Soleil, a napkirály, Kossuth Ferencz felé fordította tekintetét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Burgyán Aladár is! Derültség és zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Valóságos népvándorlás, sőt tülekedés keletkezett a 48-as pártiak klubhelyisége előtt, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) és a mint hallottam, 600 jelölt kínálkozott nekik képviselőnek. (Igaz! Ügy van I a szélsőbaloldalon.) Természetesen valamennyi hamisítatlan függetlenségi érzelmektől duzzadó kebellel. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, így lehetetlen beszélni ! Molnár János : De mikor az a nap elborult és jöttek a választások, a legtöbb ember a felkelő nap, Khuen-Héderváry gróf felé fordította fényt és meleget kereső tekintetét. (Éljenzés jobbról és a középen.) Zboray Miklós: Pedig azt is megbuktatták egyszer ! (Zaj.) Molnár János: Ha valahol, ugy bizonyára hazánkban áll az a közmondás : hogy donec eris felix, multos numerabis arnicos ! a míg ragyogni fog a napod, sok lesz a követőd, de mihelyt elborul a nap és jönnek a harezok, mindig az uj ministerelnök felé fordulnak az arezok. De hát itt vannak önök t. túloldal ! és nagy sajnálatunkra még ez idő szerint még nem bírjuk eltolni önöket helyükről (Derültség.) Meg kell tehát barátkoznunk a helyzettel, de tartsunk rövid tetemrehivást az önök által koporsóba zárt nemzeti szellem ravatala felett. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Mit tettek önök, t. túloldal, vagy inkább mit tett a t. kormány a választások előtt ? Nemzeti munkát végzett, mert kicserélte a főispánokat és preparálta az országot. (Felkiáltások jobbfelől: Ez természetes ! Zaj. Elnök csenget.) Aztán megcsinálták a választásokat; hogy hogyan, arról már beszéltem. Azután mit tettek ? Eitner Zsigmond: Feledy Miksát nemesitették ! (Derültség.) Molnár János : Szüneteltették a házat, szüneteltettek mindent, szóval mindenben szüneteltek, csak a szünetelésben nem szüneteltek. (Derültség.) Azután összehivatták a házat és megválasztották a delegátusokat. Ekkor kezdődött igazán az önök nemzeti munkája, (Zaj. Elnök csenget.) mert ott valóban bámulatos módon fáradtak, működtek és munkálkodtak. T. i. megszavazták a milliókat