Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-46
46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. 311 halasztásnak épen a t. urak álláspontjából kifolyólag helye nincs. Nekünk igenis a legnagyobb mértékben kell a t. urakat szorgalmaznunk és szorítanunk, hogy azt, a mit a választóknak beígértek, át is vigyék az életbe. (Ugy van ! a haloldalon.) Most a készfizetések felvételére nézve vagyok bátor még egy oly tényezőre hivatkozni, a kit önök is mindenesetre elismernek, és annál is inkább követnek, mert a mint méltóztatnak látni, a mióta a jelenlegi kormány az ország ügyeit vezeti, azóta a kormány tagjai, különösen a kereskedelemügyi minister ur, legnagyobb auktoritás! színezettel Ítélkezik az előző kormány cselekedetei felett. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom, nem is hivatásom, nincs is jogom az előző kormányt megvédeni ; azok az urak eléggé emberek arra, hogy megvédjék magukat a támadásokkal szemben, de ha a t. urak folytonosan szemére vetik a koalicziós kormányank, hogy ezt is, azt is, amazt is rosszabbul csinálta meg, mint a volt szabadelvű kormány, (Ugy van ! a jobboldalon.) akkor el kell várnunk a t. uraktól, hogy a készfizetések kérdését sem fogják rosszabbul megcsinálni, mint annak idején a szabadelvű kormány. A szabadelvű kormány, még pedig Széll Kálmán, egészen preczize körülirta, hogy ő a készfizetések dolgát hogyan csinálta meg Ausztriával. Hantos Elemér : Hiszen akkor megvan ! Gr. Batthyány Tivadar: Megvan ? Akkor hozzák ide. Széll Kálmán t. képviselő ur a szentgotthárdi programmbeszédében foglalkozott e kérdéssel és többek közt a valutarendezésről és a készfizetésekről a következőket mondta : »De én a valutát ettől is eltekintve mindenképen és mielőbb rendezendőnek és helyreállitandónak tartom. Tulajdonképpen képtelenség az, a mi tényleg fennáll. A valutarendezést meg nem csinálni nagy mulasztás. Azok alatt a tárgyalások alatt, a melyeket az a kormány, a melynek élén állottam, folytatott, már a törvényjavaslat is megvolt, sőt a képviselőház elé is volt terjesztve, a valuta helyreállítása ki lett mondva és csak három rendkivüli eset említtetett h 1, mint a mely ezt meggátolná : általános hitelkrizis, háború és általános rázkódtató események és idők.« !i"J Ez a három. Nekem tehát e beállításokból azt a konzekvencziát kell levonnom, hogy a t. urak hiven a választóknak tett Ígéretükhöz, most a napokban, a' mikor behozzák a bankszabadalom meghosszabbítását, egyszerűen hozzák a terminusra szóló, biztosan megállapított legalább annyira biztosított készfizetést, mint a minőt az önök kormánya, Széll Kálmán, hozott volt annak idején. Es ha e tekintetben a t. urak kevesebbet hoznak, akkor ne csodálkozzanak azon, ha mi azzal fogunk előállani, hogy a nemzetnek mást ígértek, másra kaptak megbízást, ergo levonjuk a konzekvencziát (Helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) és támadni fogjuk önöket a legerősebben. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Egészen röviden legyen szabad még a katonai kérdéseket illetőleg egy tiszteletteljes kérdést intéznem a kormányhoz. Azt hiszem, nem kell nekem itt idézetekkel bizonyítanom, hogy a nemzeti munkapárt áll a kilenczes bizottság programmja alapján. Annyi nyilatkozat történt e tekintetben részletesen és általánosságban, hogy e téren, azt hiszem, közöttünk eltérés abban, hogy a t. urak állják a kilenczes bizottsági programmot, nincs, sőt tudtommal gróf Tisza István a választási kampány alatt elmondott egyik beszédében utalt arra, hogy a koaliczió utolsó idejéből származó katonai programmban tulaj donképen a századnyelv képezi közte és a koaliczió akkori tagjai közt a különbséget. Ez nagyon szép. De én csak egyet kérdek, hogy rövid legyek : Mikor méltóztatnak ezeket megvalósítani ? Gróf Tisza István a delegáczióban a leghatározottabban kijelentette, hogy ehhez a kérdéshez csak két tényezőnek van hozzászólási joga : a királynak, vagyis a kormánynak és a magyar nemzetnek, ez a két tényező pedig kívánja. Itt kijelentem, nehogy bárminő félreértésre szolgáltassak alkalmat, hogy én a magam részéről is kívánom a kilenczes bizottsági programmot, noha természetesen igen csekélynek tartom, noha engem semmikép ki nem elégít; én részemről a véderő fejlesztésének legelső feltételéül a gazdasági kérdéseket tekintem, mert a nélkül, hogy ezt a nemzetet anyagilag megerősítsük, nem tartom lehetségesnek, hogy magát a véderőt ugy fejleszszük, mint az urak kívánják. Ez azonban csak közbevetőleg legyen mondva. Megállapíthatom, hogy gróf Tisza István kijelentette, hogy más tényezőnek, sem osztráknak, sem másnak, beleszólása a kilenczes bizottsági programra keresztülvitelébe nincs. Azok a tényezők, a kiknek van, megegyeztek. De gr. Tisza István azt is kijelentette, hogy ő nem köti ezt semmiféle junktimhoz, ő követeli a kilenczes bizottsági programm megvalósítását, és — horribile dictu — bámulatomra nemcsak elfogadja, de követeli is a véderő erőteljes fejlesztését. Ha már most az igen t. urak elismerik, hogy rendben vannak minden tényezővel, hogy senki nem akadályozza meg ezt, akkor igazán már csak a legszerényebb, a mit tehetek, az, hogy tisztelettel megkérdezzem az igen t, kormányt., elsősorban a ministerelnök urat, vagy talán a honvédelmi minister urat, hogy mikor fogják életbeléptetni, a katonai reformok keresztülvitele előtt, alatt vagy után 1 Erre nagyon szeretnék nyilatkozatot kapni, és nagyon ajánlom, hogy a véderőreform előtt méltóztassék ezeket biztosítani, mert Magyarország ujabb történetében nem egy esetet tudok arra, hogy még a legkisebb Ígéreteket is előre megadták, de utólag azután kikapcsolták. (Zaj jobbfelől.) Nem önökre mondom.